Az a fránya politika

Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint az ellenzék politikát akar csinálni a dunai árvíz körüli ügyekből. Nem az első szamárság ez szóvivő úr szájából (gondolom, nem is az utolsó). Gál J. Zoltán arra célzott, a jobboldalnak volt képe a nyilvánosság előtt feltenni a kérdést: miért nyaralt a Riviérán oly felhőtlenül Medgyessy miniszterelnök, miközben idehaza a fél országot elsodorta az ár? Illetőleg miképpen történhetett, hogy a hatalmas borsodi, hevesi és nógrádi esőzések idején a kabinet nagyobbik fele miniszterelnököstül évi rendes szabadságát töltötte valahol a távolban, s csak az utolsó pillanatban értek haza?
A szóvivő szerint az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hajuknál fogva rángatták elő, csurog belőlük a rosszindulat, vagyis az egész nem más, mint sumák formában megjelenő politizálás.
Itt emlékeztetnék az Orbán-kormány idején zajló, ugyancsak hatalmas tiszai árvizekre, amelyek kapcsán az volt a szocialista ellenzék legfontosabb kérdése: mit keres Orbán Viktor miniszterelnök gumicsizmában a gáton? A megoldást kereste. Azt, hogyan lehetne gyorsabban, hatékonyabban segíteni a megnyomorított embereknek. Aztán – ahogyan ígérte – fel is épültek az összedőlt, elsodort házak, pajták. Ő Vásárosnaménynál állt a gáton, Medgyessy most a Riviérán (azt hiszem, Cannes-ban) süttette a hasát. Idehaza meg mindent elsodort a víz…
A gumicsizmás Orbán zavarta a tudományos baloldalt, a napozó Medgyessy nem. (Igaz, ő is vízpart mellett volt.)
Demagógiában, szófacsarásban kétségkívül erősebbek a régi elvtársak. Horn Gyula gátakat ígért a tiszai falvaknak, Orbán Viktor párkányi hidat, Nemzeti Színházat. A híd, a színház áll, de állt a gátépítés is a Horn-kormány regnálása alatt, a mulasztás következményeivel a Fidesz-kormánynak kellett szembenéznie. Tessék választani!