Budapesti bazár nőknek

Az 1860-as évektől egyre több divatlap szórakoztatta a női olvasóközönséget. A Lipcsei Bazár magyar megfelelőjét Szabó Richárd szerkesztette. Az eredeti német újságtól a havonta kétszer megjelenő Magyar Bazár nem csupán nyelvezetében tért el, de egy néhány oldalas irodalmi mellékletet is tartalmazott, amelyben a 70-es évektől (amikor az ismeretterjesztés és a szépirodalom teljesen eltűnt) a nők kissé érzelgős versei kaptak helyet.

Új műfaj jelent meg a XIX. század közepén a sajtópiacon. A divatlap nemcsak a szabás-varrást segítő szaklap volt, hanem szépirodalmi, illetve felvilágosító anyagokat is közölt.
Az Európában népszerű Lipcsei Bazár hat nyelven, negyedmillió példányban látott napvilágot. A lap magyar megfelelőjét Szabó Richárd szerkesztette. Az eredeti német újságtól a magyar változat elsősorban nyelvezetében tért el. A havonta kétszer megjelenő Magyar Bazár ugyanazokat az illusztrációkat és szabásmintákat közölte, egy év alatt háromszázat. Szabó ugyanakkor huszonnéggyel több divatképet helyezett el lapja hasábjain, amelyeket a pesti Monaszterly és Kuzmik Divatcég állított össze. Minden számhoz egy nyolcoldalas melléklet járt, amely novellákat, regényrészleteket és verseket tartalmazott. A szerkesztő igencsak alábecsülte a magyar nők szépirodalmi igényeit, hiszen rendszerint harmadrangú, gyenge írásokkal töltötte meg ezeket az oldalakat. Kivételt jelentettek Benedek Aladár cikkei, aki a fővárosi életről, a helyes társasági viselkedésről, az etikett szabályairól írt rendszeresen a hölgyeknek. 1867-től Ajánlkozások tára címmel ingyenes álláshirdetési rovattal bővült a lap.
A Magyar Bazár neve az 1870-es években Budapesti Bazárra változott. A szabásmintákat és az illusztrációkat továbbra is az anyaországból küldték, ám a pesti Alter és Kiss Divatcég állította össze a divatmellékletet. A szépirodalmi cikkek száma igencsak megfogyatkozott, hiszen – ahogyan a lap felhívása is fogalmazott – céljuk: „hogy a Bazár ne csak változatos és mulattató legyen, hanem a női érdeket minden irányban képviselje”. Az ismeretterjesztés ugyancsak eltűnt a lapból, mindinkább a nők kissé érzelgős versei kaptak helyet benne. A tárcák szerzői a korszak ismert női alakjait mutatták be, és megjelentek a nők emancipációját szorgalmazó cikkek is.
1873-ban a Budapesti Bazár és a Nők Munkaköre című lap egyesült, és ezen a néven jelent meg a továbbiakban a német Wohl testvérek szerkesztésében. Megszűnt a szépirodalmi melléklet, helyette pedig a Nőképző, Gazdasszony- és Nőiparegylet hivatalos lapja látott napvilágot. Ez a hölgyek képzését, érdekvédelmét képviselte, és rövidesen a női emancipációt hirdetve tört utat magának.
A kiegyezés után, 1871-ben került az újságosokhoz a Nők Lapja, amely inkább a női egyletek összefogását tűzte zászlajára. Mindkét lap rövid életű volt, s megszűnésük után sokáig nem jelent meg hasonló műfajú újság a piacon.