A ciklus végén, a közelgő önkormányzati választások előtt hogyan ítéli meg polgármesteri tevékenységét?
– A város előző négy éve sikeres volt, és azt hiszem, hogy az én tevékenységem is sikeres volt Debrecen élén. Valószínű, hogy ezt nemcsak én látom így, hanem a külső szemlélők is, hiszen tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy engem választottak Az év polgármesterévé Magyarországon.
– A kormánypárti politikusok és néhány civil csoport negatívan ítéli meg az ön tevékenységét, sőt hónapok óta kemény, személyeskedő bírálatban részesítik…
– A Fidesz abszolút többséget szerzett az 1998-as választásokon Debrecenben. Mi ezt felhatalmazásnak tekintettük arra, hogy megtehetjük, sőt meg is kell tennünk azokat a városfejlesztési lépéseket, amelyeket eleink rosszul felfogott kompromisszumkészségből húsz-harminc éve halogattak. Így lett főtér, így indult meg a belvárosi tömbrehabilitáció, így indult meg az egész megye hulladékgazdálkodását megoldó ISPA-program és sorolhatnám. Mindezt úgy csináltuk végig, hogy ragaszkodtunk a város hagyományaihoz, és próbáltuk az összes elképzelésünket a korábbi tradíciókba illeszteni. Erőfölényünkkel nem éltünk vissza, olyan civil szervezetekkel, mint a Lokálpatrióták, a Függetlenek Debrecenért Egyesülete, a Városvédők, akikkel bizonyos problémákról vitatkozunk, más ügyekben közös akciókat szervezünk. A magyar fájdalom emlékművét, néhai Tisza István miniszterelnök szobrát, amit a szocialista hordák vertek le annak idején a második világháború után, a városvédőkkel közösen állítottuk vissza. De a város erejét természetesen nem az ad hoc együttműködések adják, hanem a választók bizalmát bíró polgári összefogás, ami a szocialista kormány hatalomra kerülését követően is megmutatkozott. A novemberi torna vb-nek otthont adó rendezvénycsarnok 600 milliós kormányzati garanciavállalását visszavonták, ám mi tiltakoztunk, megtettük a lépéseket, és meghátrálásra kényszerítettük őket, pedig nagy volt az „elán”, hogy most pedig ők megmutatják. Egy másik ügy a táblabíróságok esete: a szocialista kormány úgy terjesztette be a táblabírósági törvényt, hogy abban három helyszín szerepelt: a főváros, Szeged és Pécs. Debrecen nem. Tehát a szocialista szándék szerint nem akarták, hogy itt legyen táblabíróság. Összefogtunk, módosító indítvány, lobbizás a kormánynál, és meg tudtuk szervezni, hogy a kormány eredeti előterjesztését leszavazta a parlament, és igenis lesz táblabíróság Debrecenben. Debrecen jelentős gazdasági, politikai, közéleti erőt képvisel az országban; azt kell mondjam, nincsen kiszolgáltatva a kormánynak, független a kormány szándékaitól. Ilyen helyzetben érthető, hogy a debreceni szocialisták nem találták a helyüket, egyszerűen nem volt mondanivalójuk, ezért a legprimitívebb személyeskedésbe mentek bele.
– Arra céloz, hogy prostituálttal folytatott viszonnyal gyanúsították meg?
– Igen, mert ez a rágalom különösen aljas volt: semmi köze a közéleti tevékenységhez, ugyanakkor nem is csak engem ért, hanem a családomat, akik nem közszereplők. A hazugságok miatt indított pert azóta megnyertem, az ominózus bulvárlap is közölte már a helyreigazítást, ám a támadások hangneme és brutalitása nem változott.
– Hogyan viseli mindezt?
– Tudomásul veszem, hogy engem mint politikust az alkotmánybíróság arra kötelezett, hogy tűrjek. A kesztyűt olyan értelemben nem vesszük fel, hogy hasonlóan vagdalkozzunk és személyeskedjünk, de szó nélkül sem kívánunk elmenni a durvaságok mellett. Éppen ezért a Fidesz vidéki szervezetei közül elsőként választási etikai kódexet dolgoztunk ki Debrecenben; rögzítettük az elvárható magatartásformákat. Kódexünket minden önkormányzati választáson induló szervezetnek megküldtük, azzal, hogy aki egyetért, csatlakozhat.
– Valószínű, hogy az etikus magatartást többre értékelik a választók, mint a személyeskedést, hiszen az országgyűlési választásokon Debrecenben, illetve Hajdú-Bihar megyében is elsöprő Fidesz-győzelem született.
– Valóban, itt visszaszorultak a szocialisták. 1994-ben még 12 parlamenti mandátumuk volt Hajdú-Bihar megyéből, 1998-ban hat, ma három. Azt gondolom, a Debrecen fejlesztéséért elvégzett munka közrejátszik abban, hogy az országgyűlési választásokon a város három körzetéből kettőt az első fordulóban nyert a Fidesz, egyet pedig a második fordulóban, de úgy, hogy jobban növelte a szavazatait, mint az MSZP. Mivel Hajdú-Bihar olyan megye, ahol a megyeszékhely súlya vitathatatlan, azt is bátran állíthatjuk, hogy Debrecen Fidesz-érában elért látványos fejlődése hatással volt a megye többi településének választására is.
– Miben mérhető Debrecenben a siker?
– Az eredmények kézzelfoghatók. Ma Debrecen adósságállománya nominálisan ugyanannyi, mint1998-ban volt, vagyis 2,8 milliárd forint. Közben négy év alatt a költségvetés főösszege a kétszeresére nőtt: most 33 milliárd forint. Négy évvel ezelőtt a város folyószámlája 120 napon keresztül volt mínuszban, most 90 alatt van. Az adósságállományunkat kedvezőbb kamatozásúra cseréltük, a város vállalkozói vagyonát pedig átszerveztük egy nagy holdinggá. Vállalati beruházásban készült el például a tócóskerti tanuszoda és negyven kilométernyi új csatorna. A város saját cége, a Cívis Ház Rt. beruházásában készült el az új városháza, több mint egymilliárd forintos költséggel. A város vállalatai – a hőszolgáltató, a vízmű – új szolgáltatási területeket tudtak megszerezni: ilyesmire 1990–98 között egyáltalán nem volt példa. A beruházási rátát 15 százalék közelébe emeltük, ami olyan új, látványos fejlesztésekben nyilvánul meg, mint a főtér, a belváros rekonstrukciója, a körút fejlesztése, az új atlétikai stadion, és 150 kilométernél több út szilárd burkolattal való ellátása.
– Mennyire láthatják sikeresnek az utóbbi négy évet a vállalkozói szféra szereplői?
– A most záruló önkormányzati ciklus alatt a város megduplázta adóbevételeit – az 1998-as 2,5 milliárd forinttal szemben ma ötmilliárdot fizetnek be a vállalkozások – úgy, hogy volt olyan adónem, amit eltöröltünk. Ez azt mutatja, hogy a város gazdasága nagyon erőteljes és nagyon jó állapotban van. Az észak-alföldi régió teljes GDP-jének egynegyedét Debrecenben állítják elő, és a teljes export egyharmadát is a város adja. Jön és tartósan berendezkedik a városban a külföldi tőke is: legutóbb az Egyesült Államok egyik vezető informatikai cége, a National Instruments épített a város határában termelőüzemet.
Beruházási boom van a lakóingatlanok esetében Debrecenben. A társasház építési rátája nagyobb rohamléptekkel megy előre, mint ahogyan a város például az építési szabályzatokban ezt követni tudja. A város jól változtatott az ingatlanpolitikáján, tudta ösztönözni a magánbefektetőket. Ez hatással van a városképre is: sok olyan beruházás van, ami a várossal közösen, a város ösztönzésére valósult meg. A magántőke és a város összefogásával folyik a Csapó–Rákóczi sarok rehabilitációja. A fejlődés persze nem áll le; mélygarázst építünk a Dósa Nádor téren, tervezési fázisban van a gyógyfürdő-rekonstrukció, a rendezvénycsarnok építése, a tömbrehabilitáció a Révész téren és a piactömb esetében. A következő négy évre ki tudjuk tűzni azt, hogy minden belterületi utat leaszfaltozunk, minden háztartást bekötünk a csatornarendszerbe, s a megyei szelektív gyűjtési rendszer részeként, teljes mértékig megoldjuk a város hulladékgazdálkodásának gondját is.
Kósa Lajos 1964-ben született Debrecenben. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen végezte. 1989–90 között a Kopint-Datorg tudományos segédmunkatársa. 1990–1992-ig óraadó a közgazdasági egyetemen. 1988-tól tagja a Fidesznek. 1994-től a párt elnökségének a tagja, 1998-tól alelnök. 1990-től parlamenti képviselő. 1998–2002 között a számvevőszéki bizottság elnöke. Jelenleg is a testület tagja, az önkormányzati bizottság alelnöke. 1998 óta frakcióvezető-helyettes. 1993-tól a Fidesz Hajdú-Bihar megyei elnöke. 1998-tól Debrecen polgármestere.
origo.hu
Ukránbarát és bevándorláspárti paktumot kötött az Európai Néppárt és a baloldal – Magyar Péter és a Tisza Párt is jóváhagyta a megállapodást
