Hazudnak, rendületlenül

Kész, vége, ennyi volt. A kormány megbukott. Szőröstül-bőröstül. Medgyessy Péternek mennie kell. Lamperth Mónikának mennie kell. Az egész társaságnak mennie kell. És a rendőri vezetés is csúnyán elhasalt (vagy elfeküdt?). Ezért Salgó László országos rendőrfőkapitánynak is mennie kell. Most. És megszégyenült a magyar sajtó is. RTL klubostul, Magyar ATV-stül, MÚOSZ-ostul. Így Wisingernek is távoznia kell.
Ezek voltak az első gondolataim, amikor megláttam a Hungária Televízió július 4-én, az Erzsébet hídon rögzített felvételeit. Egyébként néma csöndben meredtem a képernyőre, mert nehéz megszólalni, amikor a Magyar Köztársaság polgáraként azzal kell szembesülnöm, hogy senki és semmi vagyok a hatalom – és milyen hatalom! – elvtelen játszadozásában. S amikor az utolsó kocka is lepergett, akkor kétségbeesetten azért rimánkodtam, hogy a film hamisítvány legyen. Micsoda tudathasadásos állapot! Mert ha minden úgy történt, ahogyan azt a Hungária tévések dokumentumfilmjükben állítják, akkor elfeledhetjük a demokráciát, a rendszerváltást, mindent, amiben hittünk, amiért az elmúlt tizenkét esztendőben cselekedtünk. Akkor megszűnik az erkölcs, a morál, és nem marad más, csak egy félrevezetett, becsapott, megalázott ország. Meg az uralkodó baloldali elit.
Tegnapelőttig azt hihettük: néhány honfitársunk július elejére megunta, hogy a voksolások tisztaságával kapcsolatos aggodalmait rendre és erőből félresöprik, ezért negyedikén megbénította az Erzsébet híd forgalmát, hogy így követelje az újraszámlálást. És azt is hihettük, hogy az események végül azért fajultak egész napossá, mert a rendőrség teljes dilettantizmussal kezelte a helyzetet. Jó néhányan végül erre a vélekedésre hivatkozva állították, hogy július 4-e kizárólag a miniszterelnök arcpirító titkos karrierje miatt még egy elnézéskérésre is képtelen kabinetnek jött jól. A múlttal való szembenézés helyett lehetett a zavargó jobboldalra és a fasizálódó polgári (ördögi) körökre mutogatni, ahogyan azt Demszky Gábortól Gy. Németh Erzsébeten át Lendvai Ildikóig sokan meg is tették.
Csakhogy van itt egy kis bibi. Mert a felvételek alapján úgy tűnik, a forgalmat mégsem a demonstrálók, hanem a rendőrség bénította meg, méghozzá úgy fél órával Budaházyék megjelenése előtt. Miként lehetséges ez? Kizárólag titkosszolgálati módszerek felhasználásával. Vagyis úgy, hogy a szolgálatok – beépülve, lehallgatva, bárhogyan – értesültek a készülő blokádról, majd felismervén a kitűnő politikai alkalmat, megszervezték, hogy a megmozdulás még véletlenül se érhessen véget tizennyolc perc alatt – mert valójában ennyi idő szükségeltetett volna, hogy az autóelszállításban meglehetős rutinra szert tett fővárosi rendőrség megtisztítsa a terepet. S a terv bevált, a nép elindult a hídra, mert remélte, hogy ismét megdöntheti a kommunizmust. Aztán történt, ami történt. A kormány szerint semmi. A rendőrség szerint semmi. Szerintem ennél azért árnyaltabb a helyzet. Mert semminek semmiképpen sem nevezhető, amikor két rendőr értelmetlen brutalitással – de úgy, hogy ott csontnak kell törnie – bilincsel meg egy fiatal lányt, egy másikat pedig betépnek, ráncigálnak a földművelésügyi minisztérium árkádja alá (takarásba), majd néhány perc múltán tovavonszolják az élettelenül heverő testet. És még csak nem is egy mentőautóhoz. Mindez a Hungária Televízió Polgári Kör anyagában tisztán látható.
De van személyes élményem is, melyet Wisinger Istvánnak ajánlok. Elnök úr! Jelentem, a rendőrök az Erzsébet hídon nem hagytak dolgozni. Hiába mutattam föl az ön aláírásával jegyzett Magyar Újságírók Országos Szövetsége-igazolványomat, kijelentették, hogy nem tudósíthatok, aztán több kollégával egyetemben odébb lökdöstek. De talán azért nem rettentek meg az ön szignójának láttán, mert a háttérben közben hárman-négyen püföltek egy fiatalembert. És amikor a fiatalember kereket oldott, a nyomába eredő egyenruhások úgy rúgták föl, hogy a teljes hídszerkezet beleremegett. Bizonyosan önvédelemről lehetett szó. Erről akartam a Magyar Nemzet olvasóinak tárgyilagosan beszámolni. Ma, az ügygyel kapcsolatos megszólalásainak ismeretében már tudom, hogy ez hiba volt. Ígérem, a jövőben megpróbálok majd újságíróhoz kevésbé méltón viselkedni, hogy továbbra is büszkén vállalhassam a MÚOSZ-tag besorolást.
S ha már a sajtónál tartunk: Kőszegi M. László, a Hungária Televízió elnökének állítása szerint az RTL Klub majd két hete megkapta a felvételeket. Sajnos ez nem a kereskedelmi csatorna műsorából derült ki, a hírekre máskor oly éhes riporterek ugyanis elfelejtettek ez ügyben tényfeltáró riportot készíteni. Gondolom, a stábot nagyon lefoglalta egy ötlábú bárány vagy nőket erőszakoló ufó, esetleg a megszokott operettnácikat fogdossák össze a péntek esti híradójukba. A Magyar ATV vezetése pedig egyszerűen csak hozta a formáját, amikor nem engedte, hogy a pénteki Sajtóklub résztvevői közkinccsé tegyék a dokumentumfilmet. Czikó Gábor újfent letette a voksát valami mellett – és az nem a sajtószabadság. Salgó László főkapitány úr pedig július 3-án a falra hányt borsó tipikus esetét hajtotta végre, midőn az újonnan szolgálatba állt ifjú kollégáit imigyen köszöntötte: „Felhívom az ifjú rendőrök figyelmét az udvarias viselkedés, a kulturált megjelenés fontosságára, valamint arra, hogy intézkedéseiknek nagy szerepe van a testület pozitív megítélésének kialakításában.” Az ifjú kollégák ugyanis nem hallgattak főnökükre. Mert amikor a hídfoglalás napján, úgy tíz óra tájt az egyetem felől feltűnt egy feketébe öltözött asszony, majd megállt a rendőrök előtt, és megkérte őket, hogy ne bántsák a fiatalokat, mert azok csak jót akarnak, amikor a kommunisták ellen tüntetnek, akkor az egyenruhások bizony elküldték a k…a anyjába az idős hölgyet.
Jobb helyen már ez is elegendő ok lenne, hogy a rendőrkapitány alapos önvizsgálatot tartson. A fölösleges erőszakról meg a titkosszolgálattal közös, jogsértő kavarásról már nem is beszélve.
De nem vagyok naiv. Tisztában vagyok vele, hogy ha a Hungária Televízió és a polgári kör megdöbbentő filmjének valamennyi kockája eredeti is, akkor sem fog történni semmi. Nem lesznek személyi konzekvenciák, távozó illetékesek, szégyenkező bukott belügyminiszter, sűrűn bocsánatot kérő miniszterelnök. Mert nem lesz ügy. Mikor ezt a cikket írom, a rendőri vezetés még nem izzadt ki magából semmilyen választ.
Hadd tippeljem meg a stratégiát: a felvétel nem július 4-én készült. Ha akkor készült, akkor a rendőrök közúti okokból tartózkodtak a hídon és állították meg a forgalmat. Vagy mert a pénzszállító autó támadóit üldözték forró nyomon – olyannyira, hogy a rend éber őrei a rablással egy időben már az Erzsébet hídon tartózkodtak –, igaz, az elkövetők még véletlenül sem errefelé menekültek.
Czikó, Wisinger, Salgó, Lamperth, Medgyessy. Szégyenkezzünk mindannyian – helyettük.