Kancellári párbajnyitány

Rövid egy hét alatt merőben átalakult a német belpolitikai helyzet, és így a Gerhard Schröder és kihívója, Edmund Stoiber közötti tévépárbaj hangulata is. Az Elba és mellékfolyói drámai árhulláma, a keleti tartományokat elöntő árvíz és annak tragikus következményei kiszámíthatatlan mértékben befolyásolják a választópolgárokat, akik szeptember 22-én döntenek a berlini parlament összetételéről.

Schröder és Stoiber nagy érdeklődéssel várt tévépárbaja a demokrácia elemi szabályainak megfelelő hangulatban kezdődött: a kancellár és kihívója az első pillanattól kezdve a sportszerűség szabályaihoz tartotta magát mind hangvételében, mind mondanivalójában. A két műsorvezető személyes kérdésekkel vezette be az RTL és a SAT 1 műsorában sugárzott adást. A politikusokkal szemben megnyilvánuló általános tartózkodást az SPD-elnök a családpolitika hathatós támogatásával, az országra nézve szükséges bevándorlási törvény elfogadásával igyekezett legyőzni. Stoiber a munkanélküliség problémájának megoldását helyezte előtérbe, utalva arra, hogy az utóbbi időben minden negyedik rendelkezésre álló munkahelyet az általa vezetett Bajorországban sikerült megteremteni. A kancellárjelölt a kettejük között megmutatkozó népszerűség-különbséget elsősorban azzal magyarázta, hogy amíg mögötte „csak” két kereszténydemokrata párt áll, addig Schrödert három csoport – az SPD, a Zöldek és a PDS – szimpatizánsai támogatják. A személyi imázs megítélésénél a kancellár a nehéz helyzetekben hozott helyes döntéseket látja előnynek, ellenfele pedig kiállt a konzervatív politikai beállítottság mellett, élesen elutasítva ezzel a szélsőséges besorolást. A vitában nagy teret szenteltek az árvízkatasztrófának és következményeinek: a két politikus egyetértett abban, hogy ezt a csapást közös erőfeszítésekkel lehet csak áthidalni, személyesen győződve meg a polgárok nehézségeiről. Egyetértettek abban is, hogy az árvízkatasztrófa témáját ki kell vonni a kortesidőszak politikai csatározásaiból.
A televíziós összecsapás az utolsó pillanatokig szűk keretek közé szorított felvezetéssel indult. A hajdani NDK filmgyárához tízperces időkülönbséggel érkeztek a résztvevők, a tanácsadók pedig már korábban megegyeztek abban, hogy az adás kezdete előtt Schröder és Stoiber nem találkozhat.
A teljes esélyegyenlőség megteremtésének szolgálatában külön-külön sminkelőhelyiséget és öltözőt kaptak a kancellárjelöltek, az ott előkészített büfék kínálata mindenben megegyezett. Közben azok a személyek is elfoglalták helyüket a stúdió melletti különhelyiségben, akiknek az előjelek szerint döntő szerep jut a tévépárbaj végeredményének megállapításában: a nyomtatott sajtó képviselői. Az amerikaiak tapasztalatai szerint ugyanis a választópolgárok elsődlegesen nem a képernyő előtt szerzett benyomásaikat dolgozzák fel, hanem az adást követő sajtóanalízisekre támaszkodva alkotnak véleményt. Mivel a németek több mint negyven százaléka még mindig bizonytalan a pártok megítélésében, a tévépárbaj értékelése valóban a mérleg nyelvének elbillenését eredményezheti.