Magyar Amerika, másképpen

Az Újvilág magyarjainak számáról megoszlottak a vélemények: a tippelések a másfél milliótól a hatmillióig terjedő skálán mozogtak. Sokan úgy vélik, alig akad család az anyaországban, amelyben nincs tengerentúli rokon. A nagy kivándorlási hullámok azonban régen befejeződtek, ma már elenyészően kevés azon magyaroknak a száma, akik egy szál ruhában vágnak neki az ígéret földjének, abban bízva, hogy odaát sikerül családjuknak jobb életet biztosítva egyéni karriert csinálniuk. Ma inkább az a jellemző, hogy ott ragadnak azok, akik eredetileg tanulási céllal repülték át az óceánt, és sokszor a hiányszakmák magasan képzett magyar szakemberei döntenek a vándorlás mellett, őket már többnyire munkahely és biztos egzisztencia várja. Külön kaszt a bébiszittereké, akik a zöldhasú bankók mellett nemritkán férjet is keresnek maguknak, így haza már csak látogatóba jönnek, ha jönnek egyáltalán.
Azt is mondják, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb politikai-gazdasági hatalma. Az egy esztendővel ezelőtti terrortámadás világméretű hatása még azok számára is igazolta ezt a tézist, akik korábban csak legyintettek az USA befolyásolási erejét döntőnek vélő elemzőkre. Nem kell nagy kockázatot vállalnia annak, aki kijelenti: Amerikával jobb jóban lenni, s a minél zavartalanabb kapcsolatok kiépítésében eddig talán eléggé fel nem ismert szerepük lehet azoknak az amerikai magyaroknak, akik kettős kötődésük okán nem csak pillanatnyi érdekek által vezérelve tesznek ez irányba. Ők ugyanis nem csak azért fontosak, mert időnként hazalátogatva itthon költik el a pénzüket vagy netán befektetnek az anyaországban, hanem azért is, mert kapcsolataikra, ismertségükre és nem utolsósorban amerikaiságukra alapozva jóval hatékonyabb gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok építhetők ki a két ország között. És az sem lényegtelen, hogy az ott született, amerikaiul gondolkodó magyarok segítségével jóval árnyaltabb képet kaphatunk a híradásokban többnyire csak fekete-fehér klisékkel ábrázolt országról.
A klasszikus értelemben vett magyar Amerika egy ideje a múlté. Ma már csak Manhattan idősebb lakói tudják megmondani, hogy melyik utcát nevezték annak idején a Gulyás Avenue-nak, mert a magyar éttermek közül csak a Mokka tart még nyitva. Eladó az utolsó magyar könyvesbolt, de hogy jó hírt is mondjunk, pár hete a 82. utca egy szakaszát első királyunkról King Stephen of Hungary Way-jé keresztelték át.
A kétezredik évi népszámlálási adatok lassan nyilvánosságra kerülő számai alapján az USA-ban tavalyelőtt összesen közel egymillió négyszázezer polgár vallotta magát magyarnak. Ez a szám 181 000-rel kevesebb, mint tíz esztendővel ezelőtt. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány statisztikája alapján a legtöbb magyart Ohio államban találták a kérdezőbiztosok: szám szerint 193 951-et. New York államban 56 000-rel kevesebbet és itt tapasztalható a legnagyobb fogyás is, hiszen majdnem ötvenezerrel élnek most kevesebben, mint az 1990-es cenzus idején. Százezernél több magyar még további három államban él: Kalifornia (133 988), Pennsylvania (132 184) és New Jersey (115 615). Michigan és Florida alig szorult a százezres szám alá, a többiben pedig feleennyien sem élnek magukat magyarnak vallók. Ha figyelmesen végigböngésszük az adatsort, találunk olyan államokat is, ahol nőtt nemzettársaink száma: Észak-Karolinában például több mint 3300-zal.
A kérdezőbiztosoknak adott válaszokban egyébként háromszor szerepelhetett a Hungarian kifejezés: amikor a származást, a családban használt nyelvet és a kulturális identitást kérdezték. Nagyon érdekes adat, hogy a magukat magyar származásúaknak vallók csupán tíz százaléka használja rendszeresen a családja körében is ősei nyelvét. Ha a százalékos arány nézzük (forrás: American Hungarian Panorama magazin), a legmagyarabb állam szintén Ohio, leheletnyivel több, mint kétszázaléknyi magyarsággal. Őt követi New York 1,84 és New Jersey 1,83 százalékos magyar kisebbséggel. Tíz éve egy százalék fölötti magyar lakossága összesen hat államnak volt (a már említetteken kívül Michigan, Pennsylvania és Connecticut).
A népszámlálás összeredményét figyelve kiderül, hogy az Egyesült Államok 281 milliós összlakosságának fél százaléka számolt be magyar gyökerekről. Ezzel megelőzzük például az arabokat és a görögöket, de az oroszok kétszer annyian vannak. Amerikában a legtöbben német és ír ősökkel büszkélkednek (negyvenhárom-, illetve harmincegymillió). Az összlakosságnak egyébként csak a nyolcvanhét százaléka született az Államokban és a két népszámlálás közt hivatalosan tizenhárommillióan vándoroltak be. A máshol születettek többsége Latin-Amerikából érkezett. Otthon angolul az ország lakosságának nyolcvankét százaléka beszél, a spanyol nyelvet használók száma tíz százalék körül van. Bár Amerikában nem tartják politikailag korrektnek a bőrszínről beszélni, a kérdőívek mégis tartalmaztak ilyen kérdéseket. A lakosság háromnegyede fehér, tizenhárom százaléka afroamerikai, majd ugyanennyi latin, három és fél százaléka ázsiai (a számokat összeadva azért kapunk több mint száz százalékot, mert a vegyes eredetet választók egy második bőrszínt is megjelölhettek).
Az adatokból kiderült tehát, hogy a világot összeolvasztó multikulturális folyamat a rendszer működtetőjét sem kíméli. Márai jóslata beválik, legfeljebb nem csákány koppan, amikor a nevekről lehull az ékezet, hanem a számítógép billentyűzete nem ismeri a magyar karaktereket.
Hogy ez mennyiben volt törvényszerű, arról lehet vitatkozni, ám tudomásul kell venni a tényeket: a másod- és harmadgenerációs amerikai magyarok számára már csak kuriózum a származás, nem a hétköznapokban is megtapasztalható nyelvi-kulturális realitás. Ugyanakkor megfigyelhető egy másik folyamat is, amely gyökeresen ellentétes a kivándorlók esetében nemritkán tapasztalható, mindenáron beolvadni vágyással: a másod- vagy harmadgenerációs, magyarul már egyáltalán nem beszélő amerikaiaknak egyre fontosabbak lesznek a gyökerek és keresni kezdik egymást a közös cselekvéshez. Ők már amerikai fejjel gondolkodnak és nem a régi sérelmek vezérlik őket. Profik, a szó jó értelmében: hatékonyak, gyakorlatiasak és kiválóan eligazodnak a tengerentúli politikai-gazdasági életben. Nekik az anyaország nem egy olyan hely, ahonnan menekülniük kellett, hanem egy egzotikus, új világ, érdekes kultúrával és jókora gazdasági lehetőségekkel.
Ha sikerül őket megszólítani Magyarországról, akkor hatékony politikai és gazdasági lobbi indulhat általuk. Valahogy úgy, mint ahogyan azt az örmények vagy az ukránok csinálják: előbbiek sokszor még a Törökországnak szánt hadi szállítmányokat is meg tudják akadályozni annak ellenére, hogy az ország partnere Amerikának a NATO-ban. Az amerikai népszámlálások eredményei elgondolkodtatók, de nem tragikusak. Új stratégiára van szükség, új eszközökkel. Ugyanakkor a jobboldalnak is újra kell gondolnia a viszonyát Amerikához és azon belül az újvilági magyarsághoz. Érdemes megtalálni a közös hangot, mert többségük soha nem szavazna a baloldalra.