Médiaegyensúly 15. – Szili Katalin

(Lectori salutem. Tizenöt hete él e rovat e hasábokon. Színre lépett eddig benne Mészáros Tamás, Lovas István, Elek István és Kovács László, Aczél Endre, Demszky Gábor, Révész Sándor és a Népszabadság, Kéri László, Kuncze Gábor, Fodor Gábor, Friderikusz Sándor, Bächer Iván, Gy. Németh Erzsébet, Horn Gyula és legutóbb Kökény Mihály – a mai napra Juszt Lászlót ígérte a színlap. Tizenöt hete veszi számba e sorozat a magyarországi médiahelyzet anomáliáit. Tizenöt hete egyetlen érvelő válasz sem született a magyar médiában. Tizenöt hete ragasztják bírált hőseink és barátaik a bélyegeket és a címkéket a szerzőre, egyébre eddig nem tellett. A tizenöt hét alatt e rovat szellemi alapvetései betörtek a közgondolkozásba. A tizenöt hét alatt az itt kifejtett fogalmak mögött tömegerő képződött. A tizenöt hét alatt ellenfeleink felturbózták a médiaterrort. Ezért ma este kimegyünk az utcára. És ezért ma itt nem Juszt László következik. Ő ugyanis csak egy ember. Nem az emberekkel van baj, hanem a rendszerrel. A mai forró napon tehát Szili Katalin következik. Története jobban megvilágítja, miért kell e rendszert megváltoztatni.)

Kerényi Imre
2002. 08. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szavazópolgár ül a nagyvárosban a képernyő előtt és nézi a képernyőn Szili Katalint.
Szili Katalin hazánk második vagy harmadik közjogi méltósága. Nyári szabadsága leteltével – augusztus 21-én – beül a Magyar ATV stúdiójába és Dési János műsorvezetővel beszélget. Az előbbin tompa aranyszínű ruha van, nyakán vékony aranylánc csillog. Az utóbbin sötét az öltöny. A nyakkendő mintája vitatható. Dési János kellemes és baráti. A mikrofonállvány szerepét játssza, de ne hibáztassuk őt ezért. Az ország második vagy harmadik közjogi méltóságának jár ez a hatvan perc.
Szili Katalin érzékelhetően vívódik azzal a kardinális kérdéssel, hogy ő második vagy harmadik közjogi méltósága-e hazánknak. Az eddigi parlamenti elnökök is viaskodtak e babaruha-problémával. Hasonlóképpen a magyar miniszterelnökök is birkóznak az államfői intézménnyel. Pedig egyszerű a helyzet. Király, miniszterelnök és a többi. Ez a klasszikus magyar modell. De mert az államfői intézmény megalapításakor gyengére sikeredett, a valóság az, amit a mezítlábas szavazópolgárok élnek meg: miniszterelnök, államfő, futottak még. Szili Katalin tehát a harmadik a sorban. Akkor is, ha a közjog ezt nem így kodifikálja. A történelem Antall-, Horn- és Orbán-korszakokról ír majd. Medgyessy még lebeg a libegőn. Szili Katalin e napon már beült a Napkelte stúdiójába is. Mélykuti Ilonával beszélgetett barátságosan. Az előbbin piros ruha volt pepita szegővel, az utóbbin kékeslila. Szili Katalin az előző napon részt vett a Szent Jobb-körmeneten is. Akkor illő fekete ruhában volt, szemét sötét szemüveggel takarta. És királykék sál övezte nyakát. A szentbeszédet a pécsi püspök tartotta aranyornátusban.
Szili Katalin a móri áldozatok temetésekor is feketét viselt. Tekintetét akkor is sötét szemüveg mögé rejtette. Mint egy turista. A többi jelen lévő közszereplő arcán tanulmányozható volt az érzelem. Szili Katalin impozáns hölgy. A médiában kicsit merev, de elfogadható. Felkészülten süti el a patronokat. A rendelkezésre álló muníciót – annyi, amennyi – el tudja sütni.
Szili Katalin tulajdonképpen csinos. Vannak hazánkban közéleti dámák, akik különleges karakterükkel adják el magukat. Ezek tulajdonképpen csúnyák, de érdekesek. Vannak aztán közszereplő hölgyeink között bányarémek is. Szili Katalin nem bányarém. Van benne női pompa. Amit szerethet a nép. De az elnök asszony kicsit jobban vigyázhatna a színkiválasztásnál. Lendvay, Lamperth és Zsóka asszonyok is jobban ügyelhetnének a színekre és a formákra. Az a gond, hogy divattanácsadóiknak förtelmes az ízlésük. Köreinkben sok a finom dáma. Divattanácsadás ügyében szívesen állunk rendelkezésre. Hisz az ízlés nem politikai kategória. Az közös érdek. És mélyebben van, mint a mai közéleti kocsma.
Szili Katalin fogsorán felül van egy rés. Ez a képernyőn zavaró. Shakespeare drámájában a leendő király ilyen esetben „magába fektet némi pénzt”. Nevét ne áruljuk el, igaztalan lenne a párhuzam. De az elv igaz. Hasonló ügyben a szép fideszes képviselőnő is magába fektethetne némi pénzt. Legyünk bátran szépek. Madonna például jól megoldotta ezt a nem jelentéktelen problémát.
Szili Katalinban egy Horn Gyula veszett el. Ő is huhog a papokra. Az adásban Szili Katalin hoszszan szidja a pécsi püspököt. Hogy a pécsi püspök miket mondott a Szent Jobb-ünnepségen. Húhú… Hűhű… A szoclib vezérek nem kedvelik a kritikát. A másság tiszteletét csak hirdetik. Amint találkoznak vele – a valódi mássággal –, begörcsölnek és kirekesztenek. Szili Katalin reméli, hogy a pécsi püspöktől eltávolodnak hívei és feljebbvalói. Szili Katalin egy országos televízión hosszan bírálja a pécsi püspököt. A mikrofonállvány bólogat. Szili Katalin hívei vadul SMS-eznek. A szerkesztő a háttérben vidáman válogat a kendermagban. A pécsi püspök nincs jelen az adásban. Nem érvelhet. Csak Szili Katalin mondhatja a magáét. Ha lenne ÁVH, már vinnék is szegény pécsi püspököt az Andrássy út 60.-ba. Hát nem, tisztelt elnök asszony. Hát nem, tisztelt mikrofonállvány. A pécsi püspök szentbeszédében a mi érdekeinket artikulálta. Ez a dolga. Az ország lakosságának 75 százaléka – így vagy úgy – vallásos. A parlamenti mandátumok 49 százaléka a miénk. A pécsi püspök a miénk. A nagyváradi is. A szegedi is. Ezeknek a püspököknek nincs televíziójuk. Önöknek annyi van, mint réten a hangya. De nincs ÁVH. Ezért tombol a médiaterror. De már nem érheti el célját. Ha önök ellenünk kormányoznak, céljaikat nem fogják elérni akkor sem, ha vörös szegfűk bugyognak is képernyőikből. Tisztelt elnök asszony, az önök legitimációjának ára van. Szíveskedjen figyelni az esti demonstrációt. Annak tényeit. Nem a médiájuk által közvetített torzképeit. Szili Katalin műsorába betelefonál rebegő hangú Martin Jánosné. Dési János engedélyezi, hogy kimondja a neveket. A rebegő hangú Martin Jánosné kimondja. Szerinte Kerényi Imre a Budapest TV műsorában néhány órája kijelentette, hogy az MSZP és a Fidesz titkos paktumot kötött a hatalomátadásról.
Szili Katalin Kerényi Imre neve elhangzásakor nyel egyet. Szája megrándul. Hirtelen lefelé néz. És nem mosolyog. Aztán felnéz és ismét mosolyog. És lő. Mint Tasnádi úr a sajtóoroszlánra. Vagy Juszt László a vemhes nyuszira. Szili Katalin az első etapban ügyes. – Ha ezt Kerényi úr tényleg mondta – így kezdi. Aztán belelendül. És hiszi, amit mond. Az ország harmadik közjogi méltósága kontrollálatlan információ alapján egy országos nézettségű csatornán négy percen át ítéli el a másként gondolkozó színigazgatót. Aki nincs jelen. Miként a pécsi püspök sem volt jelen. A mikrofonállvány bólogat. Szili Katalin édesanyját idézi. Az a búzakalász, mely maggal van tele, lehajtja fejét. Az üres kalász fejét magasra fölveti. Tömény kirekesztés. Szili Katalin lépre ment. Mint a nádirigó. Az említett tételt Csurka István hangoztatta. A néhány órával korábbi adásban Kerényi Imre és Balog Barna műsorvezető elítélték ezt a tézist. A búzakalász-metafora után három perccel megjelent az ATV képernyőjén egy sms. Szemrehányást tett a szerkesztőnek és közölte, hogy az említett tézist Csurka István mondta.
Szili Katalinnal szemben volt egy monitor. A műsorvezetővel szemben is volt egy monitor. Olvashatták a szöveget. De nem szóltak egy szót sem. Nem helyesbített sem Szili Katalin, a közjogi méltóság, sem Dési János, a műsorvezető, sem a szerkesztő. Éljen a rebegő hangú Martin Jánosné és a pártatlan tájékoztatás. E fals információ azóta több tévéadásban szerepelt. Hajrá, médiaterroristák! Szili Katalin, Dési János, Kerényi Imre, Balogh Barna és a rebegő hangú Martin Jánosné. E balettnek öt szereplője van. Négy high-tech értelmiségi, ebből kettő szoclib, kettő nem szoclib és a rebegő hangú hölgy. Legyünk engedékenyek. Tételezzük fel, hogy Martin Jánosné nem beépített effektus. Csak egy alulinformált és felülemocionált néző. Legyünk engedékenyek. Mind az öt fél ártatlan. Mégis mi a vége? A két szoclib szereplő által gyártott virtuális valóság. A hazugság. Ez megy a médiában. Éjjel-nappal. Minden hullámhosszon. Nem az emberekkel van baj. A rendszer úgy van kitalálva, hogy lassan csak hazugságot képes gyártani. Tehát a rendszert meg kell változtatni. Segíteni kell a parlamentnek. Ki kell menni az utcára. Ma este. És ha kell, máskor is.
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.

(folyt. köv. pénteken: 16. Juszt László)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.