Mikszáth pesti házassága

Mikszáth Kálmánt és Mauks Ilonát a vidéki papok szülői engedély nélkül nem eskették meg. Az író végül Pesten, az egykori kerepesi úti evangélikus tót templomban talált egy papot, aki összeadta őket. A házasság után a fővárosban maradtak. A fiatalok éheztek, ezért Mikszáth, felesége minden tiltakozása ellenére, elvált tőle.

Mauks Ilona így fogalmazott: „A fiatalemberen szép két beszélő szemén kívül nem volt semmi különös megfigyelnivaló; hanem a ruhája, az csodálatos volt: kék, fehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt.”
A sokzsebű fiatalember – ahogyan levelében nevezte – 24 éves volt, amikor Mauks Mátyás, Balassagyarmat szolgabírája esküdtnek szerződtette. (Az esküdtek annak idején a nagy tekintélyű megyei uraságok mellett segédkezhettek).
Mauks Mátyás nemcsak állást adott ifjú alkalmazottainak, jogászainak, de családi asztalához is meginvitálta őket. Pedig Mauks népes családjában igencsak volt kit etetni: három fia és két leánya mellett vele élt a nagymama és jó néhány rokon is.
A fiatal esküdt eleinte visszautasította a meghívásokat, és csak vasárnaponként fogadta el az invitációt. Úgy gondolta, a nagyszámú rokonság bizonyára csacsog az asztal körül. Még jobban „irtózott” a fiatal lányoktól, akiket egyenesen lenézett vélt szellemi képességeik miatt.
Hosszú időbe telt, mire Mikszáth megszokta a Mauks famíliát, akkorra azonban már házi mesemondóvá lépett elő. Piros foteljában ülve csak úgy ontotta magából a meglepő történeteket. A budapesti lapoknak küldött valamennyi írása elhangzott a háziak előtt.
Mindeközben persze hivatalnoki teendőit is ellátta. A szolgabíró megbízott alkalmazottjában, és elolvasás nélkül írta alá a különféle aktákat, dokumentumokat. Egyszer azonban találomra végigfutott egy gondosan legépelt szerződést: „Én, alulírott, szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül.” Az irományok közé rejtett álnyilatkozatért Mauks nem haragudott, de egy időre letiltotta a házasságot. Mikszáth hazautazott Szklabonyára.
Mire Budapestre érkezett, Mauks embere fogadta, aki azzal a szigorú utasítással látta el a fiatal írót, hogy örökre hagyja békén Ilonkát.
A lány időközben súlyosan megbetegedett, s anyja pesti rokonokhoz szállíttatta gyógykezelésre. Ha már Pestre érkeztek, nem hagyhatták ki a Nemzeti Színházat. A teátrum bejáratánál Mikszáth három színházjeggyel várta őket. Másnap Mauksné megengedte, hogy a férfi Vácig elkísérje őket. A szétszórt író azonban hajnalban rossz hajóra ugrott fel, s a hajóskapitány csak Ercsiben engedte partra.
Ilonka után eredt Gyarmatra. A helyi papok a lány szüleinek engedélye nélkül nem eskették meg a fiatalokat, így újabb akadály gördült a házasság elé. Mikszáth végül Pesten talált egy papot, aki szülői beleegyezés híján is összeadta őket Isten előtt. A Kerepesi úti evangélikus tót templomban – a mai Rákóczi úton – 1873. július 13-án kötöttek házasságot.
Közös pesti életük nagyon hamar – két év múlva – véget ért. Mikszáth a Magyar Néplapnál lett szerkesztő, alacsony fizetésért. Szinte éheztek. Újszülött gyermekük kétnaposan meghalt, Ilonkát ízületi gyulladás gyötörte, anyja végül hazaszállította a szülői házba.
Mikszáth nem nézhette felesége gyötrődését, a nélkülözést, és az egyre sanyargatóbb életmódot. Válni akart, arra hivatkozott, hogy mást szeret. Ilonka hiába tiltakozott, a válást kimondták. 1882-ben, Mikszáth első írói sikereit követően azonban újra összeházasodtak, s – mint a mesében – boldogan éltek.