Nyerő helyzetben

Történelmük során bizony nyelvrokonainknak, a finneknek is kijutott minden rosszból, nagyhatalmi fennhatóságtól kezdve a véres háborúkig. Mindez azonban már a múlté – Helsinki főutcáján végigsétálva egy kulturált és kifinomult jóléti társadalom sürgés-forgásával, zsivajával szembesül a látogató.

ár az is valószínűleg pozitívan csalódik, aki alig egy évtizede járt utoljára a finn fővárosban. Mintha az akkori fekete-fehér képet színes váltotta volna fel, a gazdasági szerkezetváltással és az életszínvonal jelentős emelkedésével párhuzamosan. Ennek lényege, hogy az ötmilliós, ám Magyarországnál négyszer nagyobb ország a magas technológiai színvonalú berendezésekkel (az elektronika terén, azon belül elsősorban a mobiltelefonok révén – a XIX. században alapított Nokia munkája nemzeti siker, annak ellenére, hogy immár vérbeli multinacionális cégnek számít) óriási elsismerést aratott szerte a világban. Finnország az a hely, ahol a sokat emlegetett közhely, miszerint korunk kedvez a kis nemzetek felemelkedésének, valósággá vált. Ám a high-tech gyártása és piacra dobása aligha eredményezte volna azt a pezsgést és átalakulást, amely oly szembetűnő Helsinki és a többi nagyváros, például Tampere utcáin vagy vidéken, az apró tanya jellegű települések között is. A finnek szerint a siker oka az a tény, hogy a korszerű technológiát ötvözték az élet összes területén, ideértve a tradicionális finn fakitermelést és
-ipart, a környezetvédelmet, a városfejlesztést és a revitalizációs programokat, a szolgáltatóiparról nem is beszélve (taxit a leggyorsabban már SMS útján rendelhetünk Helsinkiben).
Az információs társadalom előnyei, amelyek közül a rugalmasság kétségtelenül a legfontosabb, óriási versenyképességet eredményeznek, ám éppen az élet minden területére kiterjedő integráció miatt nem tűnik mesterségesnek vagy életidegennek a modernizáció. Amikor Helsinkiben a vendég egy farostra rétegelt mágneskártyát kap szállodai kulcs gyanánt műanyag helyett, akkor talán eszébe jut, hogy az emberiség anélkül is előbbre juthat, hogy mindent lerombolna maga körül, vagy elszakadna tradícióitól.
A finn társadalom sem mentes persze a globalizáció negatív következményeitől, s az emberek itt is tisztában vannak azzal, hogy milyen veszélyekkel járhat manapság, ha egy gyerek korlátok nélkül szörfözik az interneten. A megoldást azonban nem a teljes elutasításban látják, hanem a felelősségteljes szülői magatartásban, s abban, hogy fiatalok fejlődése érdekében szükség van a hagyományos dolgok, így a könyvtárak látogatására is, nem beszélve a sportolás jelentőségéről. Úgy tűnik, hogy ebben is – mint Finnországban mindenben – a kiegyensúlyozottság és a kompromisszum óriási szerepet játszik.
***
Egy fontos háttérintézmény. Magyar szemmel bármilyen furcsa is, a finn társadalom egyik legfontosabb intézménye, integráló eleme a fegyveres erő, amely továbbra is területvédelemre rendezkedett be és fő elemét a sorállomány alkotja. Nem csoda, hogy így van, hiszen a lakosság óriási többsége a legmegbízhatóbb intézménynek tartja a hadsereget – nyilatkozta Olavi Jappila tábornok, a finn vezérkar operatív igazgatója. A sorkötelesek több mint nyolcvan százaléka le is szolgálja fél-, háromnegyed, illetve egyéves idejét, így a társadalom első kézből, személyes tapasztalatai alapján ismeri azt az erőt, amely a téli háború idején, 1939–40-ben megvédte az országot a szovjet támadástól. Az orosz hatás mindazonáltal jelentős: az országnak T–72-es harckocsijai vannak, légvédelmében az orosz rakéták dominálnak, s a légierő gerincét jelentő amerikai F–18-asok is szovjet MiG–21-eseket váltottak le 1998-ban. A finn haderő alapvető doktrínája mellett régóta vesz részt békefenntartó missziókban; az alkotmány szerint egyszerre legfeljebb kétezer katona tartózkodhat külföldön. (Z. G.)