Ti gerillaháborúzzatok, mi behúzzuk a farkunkat?

Molnár Tamás, a Kádár-rendszer valódi ellenzékének egyik tagja két héttel ezelőtt teljes oldalt betöltő cikkben a Fideszt tette felelőssé egyebek között tétlenségéért és azért, hogy nem elemezte, mi okozta a választási vereségét. Bayer Zsolt a rá következő pénteken védelmébe vette a Fideszt. Például azzal, hogy ameddig a 19 ezer forintért vásárolt sonka illata belengi a házat, addig felesleges bármilyen Fidesz-szöveg. Valóban? Ha ez így lenne, akkor a szocialisták és a szabad demokraták szüneteltethették volna ellenzékiségüket mindannyiszor, amikor az előző kormány újabb és újabb intézkedéseket vezetett be, amelyekkel megkönnyítette a gyermekes családok, a diákok, a gazdák vagy a vállalkozók életét. Nem tették. Igazuk volt. A politikai életben pártok nem mennek nyaralni. Vagy telelni. Mint ahogyan most nyáron az MSZP olyannyira nem ment nyaralni, hogy totálisan uralta a politikai megszólalás piacát.
Sőt, a politikai harcban a pártok akkor főként nem hallgatnak vagy hallgathatnak, ha a demokratikus szabályokat olyan durván sértik meg, mint Magyarországon a kormányzó koalíció, amely erőből tisztogat a közszolgálatban és nehezedik rá teljes súlyával a kereskedelmi médiára, felrúgva a rendszerváltás óta eddig betartott minden szabályt, vagy pisztolyt ránt békés tüntetőkre.
A Fidesz minden ellenszolgáltatás, minden alku nélkül megszavazta a médiatörvény módosítását, amelyet korábbi ellenfelei négy éven át nem szavaztak meg, noha ezzel veszélyeztették az uniós csatlakozási folyamatot. Miért tette meg ezt a szívességet most a Fidesz a koalíciónak minden ellenszolgáltatás nélkül? Erre választ a polgári szavazók még nem kaptak ugyanúgy, mint nem kaptak a polgári kormány idején arról, hogy, például, miért állt le nagy hirtelen a Népszabadság rivális, konzervatív lapjának megteremtése, megjelenése előtt hetekkel, noha az ötlet kivitelezésének megindulását oly nagy reklámmal jelentették be. Tapasztalati úton ismerve a Fideszt, nem is fogunk választ kapni sem az előbbire, sem az utóbbira.
Bayer Zsolt kijelenti, média nélkül nem megy a dolog, és ezért megyünk az utcára augusztus 30-án. Ahol követeljük az egyik közszolgálati csatornát, „mert az nekünk jár”. Bayer Zsolt komolyan gondolja, hogy akár kétszázezer ember követelésétől meghatódik a koalíció?
Azt írja, ha nem adják szép szóval a csatornát, majd odacsapunk. Tényleg? Mi csapjunk oda, ameddig a Fidesz nyaral? És nyaralásában elfelejtette elhatárolódásra felszólítani az MSZP-t és az SZDSZ-t, amiért a Thürmer-féle sztálinista párttal kézen fogva indul neki a választási kampánynak? Miközben dalolva szavazta meg a koalíciónak kellő valamennyi többi törvényt?
„Korbácsot ide! S ha a polgári körök radikalizálódnak? Nagyon helyes. Csak tegyék már végre!” Míg a fideszesek kalamárival tömik a hasukat Dubrovnikban? Miközben Téged – hogy írásom hangnemét e stílustöréssel személyesre „vegyem” –, a párt egyik alapítóját, a hatalmon levők hozzájuk olyannyira hasonlító támogatói levadászással fenyegetnek a televízió nagy nyilvánossága előtt? Ők meg nagyokat lubickolnak, hallgatnak ostobán, lustán vagy sunyin, avagy fütyülve rád, ahogyan fordított esetben soha, soha nem tenné a másik oldal, amelyik kollektíve soha nem nyaral? Hanem kitünteti feltétlen nyaloncait…
„S eszükbe ne jusson állandóan a »vezért« várni, mert a gerillaharchoz nem szükséges mindig a vezér.”
Tényleg, szedjék fel a polgári erők a flasztert vezetés nélkül csak azért, mert a charter járat még nem érkezett vissza Dominikáról? És ha visszaérkezik, a benne ülők kijelentsék, a flaszterfelszedés törvénytelen volt, mint Deutsch Tamás reagált a június 4-i tüntetésre ahelyett, hogy azonnali vizsgálóbizottság felállítását követelte volna a rendőri brutalitás miatt és a forgalmi blokád máig tisztázatlan körülményeinek tisztázására?
„Mert a »vezér« néha pihen. S aki ez után a négy év után, s ez után a választási kampány után nem pihenne, az ló lenne, nem ember.”
Zsolt, hónapokig a mormota meg a medve alszik. Nincs olyan fáradtság, amelyet ne lehetne kipihenni két hét alatt. És április óta hányszor két hét telt el?
Te is tudod, az országban ma nagyon sokan vannak, akik megelégelve az antidemokratikus gyűlölethullámot, a bosszúkampányt, az emberi és polgárjogok korlátozását, az első szóra felszednék a flasztert. De felszedni a „vezér” nélkül kialakított koncepció hiányában? Játsszunk megint a kezükre, mint tettük ezt a rendszeres, komoly munkára képtelen, renyhe jobboldali vezetés irányításával az elmúlt tizenkét évben szinte mindig? Egy igazi hadvezér a sereg élére áll. Ha a sereg nem lát senkit az élen, valakit előre lök. Nagyon sokan reméljük, hogy erre nem kerül sor. De már nincs sok idő. Most pénteken sok minden eldől. Ha a polgárokat szép szóval csak előfizetések fokozására hívják fel, Te meg a flaszter felszedésére, a zavarodottság óriási lesz – talán kiheverhetetlen.