A társaságok magyar hajókat rendeltek

1853-ban készült el az óbudai hajógyár első különleges darabja, a Johann Baptist. Az amerikai Massion kapitány korszerű, amerikai mintára épített személyszállítója tökéletesen megfelelt a kor elvárásainak, ám dunai hajózásra használhatatlan volt. A mester ugyanis nem számolt a Duna feletti hidakkal, amelyek a csodahajó magasságánál jóval alacsonyabban húzódtak a folyó felett. A gyár első, igazán sikeres hajója az 1839-ben elkészült vastestű gőzös, illetve a vontatóhajók voltak.

Annak ellenére, hogy a krónikák 1148-ra teszik az önálló magyar hajózás megjelenését, az első hajógyár csak a XIX. században épült meg. Addig a fahajókat különféle telepeken gyártották, országszerte működő kisebb-nagyobb céhekben. Széchenyi István kezdeményezésére alakult meg a hajógyár 1835-ben. Első gyártmánya az Árpád hajó volt, amelyről a korabeli sajtó is elismerően nyilatkozott: „Ez az új hajó külső, de főleg belső csínja mindent meghalad, mit eddig, illy nemben, hazánkban látni lehetett, sőt talán sok tekintetben a’ külföldi gőzösök közt is méltó helyet foglalhat… A’ kényelmet rendkivül öregbíti az, hogy több igen csinos apró szoba is van a’ középfödezeten, kettős függő ágyakkal, mi azok baját is gyökeresen orvoslandja, kik eddig a’ gőzösön töltött álmatlan éjek miatt panaszkodtak.”
A Jelenkor publicistája sajnos csak a hajó szépségét és korszerűségét tudta megítélni. Szerkezetéhez már vajmi keveset értett, ezért azt sem láthatta előre, hogy a járművel induláskor súlyos problémák adódnak. A hajó végül – fedélzetén Széchenyi Istvánnal – zátonyra futott, de a gróf szerencsére nem sérült meg. Széchenyi így írt a baleset okairól: „bajai ’s nehézségei részint kormánya tökéletlenségibül vették eredetüket, részint váza idomtalan hosszúsága keverte őt azokba”.
Az első igazán sikeres magyar hajó az 1839-ben befejezett vastestű gőzös, a Sophie, illetve a vontatóhajók voltak.
1853-ban készült el a gyár első különleges hajója. A Johann Baptist egy bankárról kapta a nevét, aki az Első Dunagőzhajózási Társaság számára a vállalat tőkéjét segítette összeszedni. A hajó tervezője, az amerikai Massion kapitány korszerű, amerikai mintára épített személyszállítója tökéletesen megfelelt a kor elvárásainak, ám dunai használatra alkalmatlan volt. A mester ugyanis nem számolt a Duna feletti hidakkal, amelyek a csodahajó magasságánál jóval alacsonyabban húzódtak a folyó felett. Az óbudai gyár a Dunagőzhajózási Társaságnak gyártott hajókat, és ez tovább erősítette a DGT egyeduralmát. Hámori Péter A magyar hajózás képes történetében ismerteti, hogy a DGT kizárólagosságát egyébként még V. Ferdinándtól kapta. Újabb vállalatok csak a monopóliumokat eltörlő párizsi szerződés (1856) után jöhettek volna létre, azonban valamennyi vállalkozás kudarcba fulladt.
Az első tőkeerős konkurens a Középdunai Hajózási Társaság volt, amely mindjárt két hajót is rendelt az Újpesti-öbölben 1863-ban megalakult fiumei Stabilimento Technico hajógyártól.
A hajógyártás jó üzlet volt, az 1873-as gazdasági válság azonban mindkét gyár termelésére rányomta a bélyegét. Mindkét helyen csak lézengtek a munkások, megrendelő pedig egyáltalán nem akadt. A válságból a külföldi – elsősorban orosz és román megrendelések – segítették ki a vállalatokat. Ebben az időszakban készült el a Mon Plaisir és a Mon Repos kerekes luxushajó egy bukaresti görög vállalkozó megrendelésére.
Az újonnan megalakult társaságok szinte kizárólag csak magyar hajókat rendeltek. Presztízskérdésnek tekintették ugyanis, hogy a fellendülő magyar hajózást vásárlásukkal segíthetik.