Ebben a ciklusban egy fővel kevesebb a MIÉP-es képviselő a Fővárosi Közgyűlésben. Érzése szerint emiatt gyengébb lesz a frakció, vagy a más személyi összetétel miatt erősebb?
– Egészen biztos, hogy nem lesz gyengébb, sőt szakmailag jobbak leszünk, mint az előző ciklusban, ugyanis erősebbnek kell lennünk.
– Nem lenne még erősebb a frakció, ha Csurka István is átvette volna a mandátumát?
– Biztos, hogy erősebb lett volna. Csurka Istvánnak ugyanakkor óriási feladata van a pártban. Ő áttekintette azt, hogy egy közgyűlés ötven-hatvan, esetleg hetven előterjesztésének zöme nem politikai jellegű kérdés, hanem tényleg a város üzemeltetésével, fejlődésével összefüggő szakmai ügy.
– Mi történt volna a MIÉP-pel, ha nem jut be a Fővárosi Közgyűlésbe sem? Könnyen előfordulhatott volna, hogy a többi kis párt sorsára jut, és eltűnik a süllyesztőben, hiszen a megyei közgyűlések közül is csak Pest megyében szerzett mandátumot a párt.
– Egészen biztos, hogy jóval nehezebb helyzetben lennénk most, hiszen az természetes, hogy nincs annyira rivaldafényben például egy kisközségi MIÉP-es képviselő. A tavaszi parlamenti választások alkalmával néhány tized százalékkal közös erővel kiejtették a MIÉP-et az Országgyűlésből, így nem maradt más hátra, mint az újrakezdés. Sokadszor kezdjük újra. Ám azt szoktam mondani: a MIÉP igazából nem is egy párt, hanem a magyarság utolsó megtartó ereje. Éppen ezért megszűnéséről szó sem lehet, nem is fog eltűnni a süllyesztőben. A közeljövőben lesz a MIÉP országos gyűlése, ahol egészen biztos, hogy komoly bírálatok hangzanak majd el a párt vezetése felé. Bírálni egyébként nagyon egyszerű, főleg a kudarc miatt, ám ezt általában azok szokták megtenni, akik a korábbi sikerek után csöndben maradtak.
– Kikre gondol konkrétan?
– Nem gondolok konkrétan senkire, ez általánosságban jellemző. Úgy vélem, ez a négy év munka elegendő lesz arra, hogy 2006-ban visszakerüljünk a parlamentbe. Eddigi eredményes szakmai munkánkat mi sem jellemzi jobban, hogy októberben körülbelül tízezerrel több szavazatot kaptunk Budapesten, mint négy évvel ezelőtt, csak magasabb volt a részvételi arány.
– A MIÉP vezető politikusai közül többen is bírálták a Fideszt, hogy a MIÉP szavazóinak elcsábításáért radikálisabb retorikát alkalmaztak, ami azonban tettekben nem nyilvánult meg. Ezt ön is így látja?
– Igen, négy évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy a Fidesz a céljai eléréséért mindenre képes. A radikalizmusnak nem most kellett volna megjelennie a Fidesznél, hanem 1998-ban, amikor átvették a hatalmat. Később próbálták ezt pótólni, de már késő volt, hiszen a sajtóban nem történt semmi változás.
– A MIÉP fővárosi önkormányzatban kifejtett munkája a Magyar Fórumon kívül jóformán csak a Magyar Nemzetben volt olvasható. A napilapok közül egyedül lapunk számolt be indítványaikról, felszólalásaikról. Korrekt tájékoztatás, médiaháttér nélkül hogyan tud megerősödni a párt?
– A MIÉP-nek soha nem volt médiaháttere, bár azt el kell ismerni, hogy a Magyar Nemzet volt az egyetlen a napilapok közül, amely hírt adott a párt fővárosban végzett szakmai munkájáról. Az előző kormánynak óriási hibája, hogy nem egyenlítette ki az erőviszonyokat a sajtóban, s így rendkívül egyoldalú az a tájékoztatás, amely eljut a budapestiekhez. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez majdnem olyan hátrányosan érintette a Fideszt is, mint a MIÉP-et. Ugyanakkor Demszky Gáborról tizenkét év alatt sem derült ki egyértelműen, hogy mindhárom kormánnyal konfrontálódott. Erről az emberről semmilyen negatív hír nem jelent meg a sajtó jelentős részében, egy rossz döntése sem volt hír. Olyan ő, mint egy szent tehén.
– A közgyűlés előző ciklusát főleg a foghíjas padsorok jellemezték, mintha a képviselők egy része nem vette volna komolyan a munkát. A MIÉP tervezi-e, hogy szigorúbban lép fel a mulasztó képviselői ellen?
– Mi többnyire jelentős közgyűlési részvétellel bírunk. 1994 és 1998 között kilencvenszázalékos volt a részvételi arányunk, az előző ciklusban valamivel kevesebb, de még mindig lényegesen magasabb mint a többi frakcióé, főképpen a Fideszé. Nem egy képviselő volt, akit hónapokig nem is láttunk. Vonatkozik ez a bizottsági munkára is, ahol most a ciklus végén mutattam be a foglalkoztatáspolitikai grémium tagjainak a fideszes képviselőt, mert négy évig meg sem jelent. Néhány lelkes Fidesz–MDF–MKDSZ-tag ugyanakkor megpróbálta ellensúlyozni a többiek hiányát, s kifejezetten aktívak voltak. Nem egyszer volt azonban olyan előterjesztés, amelyet a közgyűlés megszavazhatott volna, mert az MSZP és az SZDSZ padsorai üresek voltak, nem volt ott azonban elegendő fideszes képviselő sem, így nem ment át a javaslat. Egyébként nem bántani akarom a Fideszt, Isten éltesse őket sokáig. Csak nagyon nagy hiba volt például a MIÉP-ellenes retorika. Nem tudom, mi baja lenne a Fidesz-kormánynak, ha egy húsz-huszonöt fős MIÉP-frakció kívülről támogatná a parlamentben.
– A MIÉP-ellenes felhangok miatt nem született szélesebb körű megegyezés a Fidesz és a MIÉP között az önkormányzati választásokon?
– Nem bosszúból nem léptünk vissza a Fidesz javára. A MIÉP a létéért küzdött az önkormányzati választásokon, nem engedhette meg magának, hogy ne indítson önálló jelöltet. Számos kerületben pedig tovább kellett volna tárgyalni.
– Ezzel a politikával inkább az ellenkezőjét érte el a MIÉP. Budafokon például a jelenleginél több lenne a MIÉP-es képviselő a testületben, ha megszületik a megegyezés a Fidesz és a MIÉP között. Most ugyanis egymást hibáztatja a két párt.
– Erre mondom azt, hogy tovább kellett volna tárgyalni. Minden részletre kiterjedően. Sajnálom Szabolcs Attila volt MDF-es polgármestert és Esze Tamás kerületi MIÉP-elnököt is. Mindkettőjüket régóta ismerem. Valószínűleg nem volt elegendő kompromisszumkészség a felekben.
– A MIÉP a Fidesszel ellentétben nagy sikerként értékelte a Városháza új bizottsági struktúráját, a mandátumarányos helyelosztást. Miért akkora előrelépés, nem ez lenne a normális?
– Valóban nem történt semmi rendkívüli, az eddigi gyakorlathoz képest azonban mégis sikerként lehet értékelni az új bizottsági struktúrát. Itt nem volt szokás ugyanis az, ami Európában mindenhol: ha egy párt átlépi a bejutási küszöböt, automatikusan minden bizottságba tagot delegálhat. Az előző ciklusban a hatfős MIÉP-frakciót több testület munkájából is kizárták. Ettől függetlenül én és néhány képviselőtársam eljártunk olyan bizottsági ülésekre is, ahol szavazati jogunk ugyan nem volt, de a véleményünket elmondhattuk.
– A választók akaratából a negyedik ciklusban is tovább épülhet a multikulturális világváros. A MIÉP választási programjában éppen a multikultúra túlburjánzásának megakadályozása szerepelt a leghangsúlyosabban. Csurka István is kijelentette, hogy nem akar világvárost építeni. Az ötfős frakció hogyan küzd a program végrehajtásáért?
– A főváros arculata nemcsak Budapest vezetésétől, hanem a hatalmon lévő kormánytól is függ. A jó értelemben vett multikultúra fontos dolog. Magyarországon tizenhárom bejegyzett kisebbség él, így a szlovák, sváb, örmény és más nemzetiségi kultúra ápolása elengedhetetlen, ezeket támogatni kell. A baj azonban az, hogy nem ezek a rendezvények kapnak hangsúlyt, hanem például a melegfesztiválok, illetve a nem deklarált nemzeti kisebbségek programjai.
– A díszpolgári címek odaítélésére létrehozott bizottságban a MIÉP frakcióvezetője tartózkodott, amikor Kertész Imre díszpolgári címéről szavazott a testület. Ennek mi volt az oka?
– Tavaly tavasszal a MIÉP javasolta, hogy Puskás Ferenc és Papp László soron kívül kapjon díszpolgári címet. Akkor ugyanis mindketten nagyon betegek voltak. Gesztusértékű lett volna, ha a közgyűlés megszavazza a javaslatunkat, ám természetesen ellene voksoltak, arra hivatkozva, hogy be kell tartani a határidőket, várjanak csaknem egy évet, amikor döntenek a díszpolgárok személyéről. Egy évvel később aztán saját ötletként terjesztették elő ugyanezt az indítványt. Mi viszont most úgy látjuk, hogy Kertész Imre is várja ki a sorát.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
