Amerikából jöttek…

Tegnap befejezte hivatalos amerikai látogatását a miniszterelnök vezette magyar delegáció, ma már újra itthon van Medgyessy Péter, a jól végzett munka elégedettségével folytathatja eddigi teendőit. Ahogyan a misszió során már elhangzott nyilatkozatok hatalmas diplomáciai sikerként állították be a kétes múltú kormányfő kétségkívül széles körű és magas szintű washingtoni és New York-i fogadtatását, úgy valószínű, hogy a kormánypárti elemzők és újságírók is sietve leróják kötelező tiszteletüket, hangot adnak határtalan elégedettségüknek. Aligha fogják elmulasztani, hogy összevessék az előző és mostani kormány Amerika-politikáját, s a különbségekből levonják „maguktól értetődő” következtetéseiket.
Ha elkövetnénk azt a hibát, hogy csak a diplomáciai eredményekre, a sikerszámokra, az elhangzott és helyszínről tudósított (már aki megtehette – a szerk.) beszédekre figyelünk, akár még mi is pozitív mérleget vonhatnánk. A meglehetősen szürke egyéniségekből álló magyar kormánydelegáció nagy igyekezettel megszervezett útján monstre ígéretekkel árasztotta el tárgyalópartnereit (politikusokat, üzletembereket egyaránt), akik ezzel szembesülve már csak protokolláris kötelmeiknél fogva sem fogalmazhattak meg éles kritikát. De még ha az ő fejükkel is gondolkodunk, akkor sem feledhető, hogy a Medgyessy-vizit pozitív hangulata leginkább az iskolaév első osztályfőnöki órájával mérhető össze, ahol még mindenki tiszta lappal ül a helyén, az üzenőfüzetet rossz jegyek, intők nem csúfítják el.
Nyilvánvaló okok miatt aligha valószínű, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnöknek lehetősége nyílik még egy hasonló látogatásra Washingtonban, annak pedig, hogy egy esetlegesen mégis létrejövő újabb találkozó a mostanihoz hasonló bájcsevejekkel teljen el, az esélye a nullával egyenlő.
Az az igyekezet ugyanakkor, amellyel a szocialista-szabad demokrata politikai körök éppen az amerikai látogatás idején és a közelgő prágai NATO-csúcs előestéjén pergőtüzet zúdítottak az előző kormányra, jelzi, hogy ez a hatalomra jutott elit mennyire nem tud országban, nemzetben, történelmi folyamatokban gondolkodni. Saját imázsuk, személyes kapcsolataik érdekében inkább a hátuk mögé mutogatnak a nemzetközi fórumokon, nehogy nekik – a döntési jog mostani birtokosainak egyszersmind az ezzel járó felelősség viselőinek – címezhessék mások a kritikákat.
Ne feledjük azt sem: ahhoz, hogy valóban megvonhassuk a „rendkívül sikeres” amerikai út mérlegét, alighanem hónapokat, talán még éveket is kell várnunk. A nyilvánosan és különböző vacsorákon egymás közt tett politikai és üzleti ígéretek átfutási ideje ugyanis többnyire hosszú. Nem ma, nem is holnap derül ki, hogy Magyarország mivel tud többet adni a terrorizmus elleni harchoz, tud-e jobb NATO-szövetséges lenni, és melyik ujját kell megharapnia, amikor EU-tagjelöltként a gigantikus jelentőségű amerikai és izraeli befektetések jövőjéről, az azoknak nyújtandó támogatásokról kell döntenie. Érdemes tehát – mint mindig – nyitott szemmel járni, s figyelni az elkövetkező időszak eseményeit. Akkor talán észre is vesszük, hogy miről döntöttek és kötöttek alkut Amerikában Medgyessyék.