Juhásztüzérség

Egy régi vicc. Az 50-es években éleslövészetet tartanak a tüzérek. Lőnek veszettül, de még véletlenül sem találják el a célt. Egy juhász a lőtér mellett legelteti a birkáit, odamegy a parancsnokhoz, engedje már, hogy ő is megpróbálja. A juhász céloz, lő, talál. Újra tölt, céloz, lő, újabb telitalálat. A parancsnok kéri: árulja már el, hogy csinálja, nekem elmondhatja, a háború előtt én is juhász voltam. Egyszerű ez – válaszol az öreg –, a háború előtt én meg tüzérparancsnok voltam.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter juhász maradt. (Elnézést kérünk az ősi magyar hivatás művelőitől.) Juhász Ferenc lövései még a lőteret sem találják el. Persze ő nem ágyúval lövöldöz, hanem bombasztikus nyilatkozatokkal az ellenzékre, de ostoba frázisok pufogtatásánál többre nem futja a szellemi arzenálból. Juhász mélységesen felháborodott az ellenzék azon állításán, miszerint a kormány magyar katonákat küldene Afganisztánba és Irakba, s eme kormányzati szándék valamiképpen összefügg Medgyessy Péter amerikai látogatásával. Juhász durrogott egy sort az ellenzék hazudozásairól, szerinte Medgyessyt azért fogadja Bush elnök, mert végre nem egy antiszemita, nacionalista, szavahihetetlen magyar miniszterelnökkel cseverészhet, hanem egy olyan kifogástalan, gáncs nélküli, ízig-vérig européer kiválósággal, mint a D–209-es. Medgyessy utazásának nem volt feltétele a fokozott katonai szerepvállalás, ezért a kormány nem vezényel magyar hadfiakat sem Afganisztánba, sem Irakba, galád fideszes kitaláció az egész. Az más kérdés, hogy az ENSZ-békemisszió részeként egy magyar szakasz (25–40 fő) mégiscsak elmasírozna Kabulba, de ők sem harcolni, hanem világot látni, a rendre felügyelni, világtalanokat a zebrán átkísérni, árvákat, özvegyeket gyámolítani és hasonló humanitárius tetteket végrehajtani. Ezekre a magyar harcosokra a helyi terroristáknak nem ér lőni, ha mégis megtennék, akkor diszkvalifikálják magukat. Különben is a magyar egység német parancsnokság alatt működne, s aki őket bántja, annak a németekkel gyűlik meg a baja.
Lássuk be, derék férfiú ez a Juhász Ferenc, az Isten is MSZP-snek teremtette. Lazán antiszemitának, szavahihetetlennek minősíti az előző kormányfőt, még az is lehet, hogy Alapy Gyula hajdanvolt népügyész babérjaira pályázik. Kijelentése alátámasztására nem érez kényszert, miként az igazmondásra sem. A következetesség, az elemi logika meg egyenesen intellektuális nyűg neki, hivatott szocialistaként ilyen fölösleges apróságokkal nem foglalkozik. Az ő szellemi nívóján az ENSZ égisze alatt küldött katona egészen más, mint a magyarként küldött fegyveres. Mintha a koreai háborúban nem lett volna mindegy, hogy az amerikaiak ENSZ-zászló vagy a csillagsávos lobogó alatt harcoltak. Az ENSZ-katonát is fogja a golyó éppúgy, mint az amerikait, a németet, a magyart vagy éppen az al-Kaida harcosait. Csak Juhászon nem fog az értelem. Mit kerestek a magyar katonák egykor az Isonzónál, a Donnál, mit kerestek Prágában, s mit keresnek Kabulban? A nagyhatalmak kegyeit, amelyből soha nem részesültünk. Sőt csak szerencsétlenséget, tragédiát hoztak ránk. Negyven, Afganisztánba irányított katona, még ha önként és dalolva mennek is, egyenlő az önfeladással, nemzeti függetlenségünk – meglehet, csak annak látszatának – feladásával. S nem oszt, nem szoroz, hogy Bush elnök szabta feltételként, netán a németek nyájas felkérésére tesszük. Végül is az MSZP-s, SZDSZ-es hatalomnak ez nem nagy ár, az meg végképp nem számít, ha ezenközben a magyar honvédelem minisztere bohócot csinál magából. Juhász Ferencet ezért fizetik.
Egyébként egy örmény kisebbségi képviselőtől tudjuk: egyetlen magyar honvéd a szuronnyal többet ér, mint ötszáz amerikai katona rakétával. Kabulban negyven szuronyos honvéd áll majd a vártán. Nem szeretnénk az afgán terroristák bőrében lenni.