„Én, és ezt komolyan gondolom...”

ATV – Magánbeszélgetés,
2001. június 12.
„Én azt gondolom, hogy leginkább ez egy munka és aztán utána majd később kiderül, hogy micsoda” (ti. a miniszterelnöki hivatás).

Duna TV – Indul a nap,
2001. szeptember 5.
„Nézze, én azt gondolom, hogy nem tudom, mi az, hogy kampány.”
„Nem, én a sajtóban is elmondtam, hogy én a búzaégetéssel nem értek egyet. De talán nyugodtan elmondhatom azt, hogy én az ördöggel is hajlandó vagyok szövetkezni azért, hogy a magyar vidék kérdéseit megoldjuk, és istenbizony, higgyék el, Karsai József nem az ördög.”

m1 – Híradó, 2001. október 24.
„A TV1, kérem szépen. Azon gondolkozom, hogy azért egy mondatot hadd mondjak arról, hogy ugye nekünk a TV1-en egyfajta tartózkodásunk volt. Én úgy gondolom, hogy ezt föl lehet és fel is kell oldani egy bizonyos ponton túl, mert nekünk egy célunk volt, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy nem úgy mennek a dolgok a közszolgálati televízióban, ahogyan mi ezt jónak tartjuk.”

ATV, 2001. december 23.
„Azok a generációk, akik ’56-ban egymással szemben álltak, lassacskán kihalnak. A szereplők jelentős része ma már öregember, nem kell ezzel foglalkozni.”

ATV – Nap-kelte, 2002. február 10.
M. P.: – Szerkesztő úr, hát nem ismeri a helyzetet. Ez nem így működött. Hát ön pontosan tudja azt, hogy magyar vállalat nyerte meg, és aztán kiadta albérletbe nagy nemzetközi konzorciumnak.
Riporter: – Milyen nemzetközi konzorcium vesz részt az autópálya-építésben?
M. P.: – Hát indirekt módon bizony ott vannak a nagy nemzetközi cégek, és ott vannak a gépek, és ott vannak a gépek.

ATV – Összefüggések,
2002. március 28.
„Én annyit tettem, hogy elmentem, és amikor ott gyűjtötték az aláírásokat, nem akartam megkerülni azt, hogy azt mondja, hogy én az olimpiát egyébként nagyon szeretem. De úgy szeretem, mert erre soha senki nem adott választ, hogy előkészítse.”

ATV – Nap-kelte, 2002. március 30.
„Bár rosszak voltak az előjelek, mert ugye a Sláger Rádióba meghívtak kettőnket. Én tudom, hogy ez egy humoros műsor, kicsit könnyedebb, de hát végül is le kell néha ereszkedni a néphez is.”
„Van tényleg szépség benne (ti. a miniszterjelöltségben), mert az ember nap mint nap tanul. Tehát én azt nem hittem, hogy az én koromban ennyit mindent fogok megismerni és megtanulni. Nagyon szomorú dolgokat is. Tehát én most, hogy végigjártam az országot, mondjuk olyanokkal találkoztam, amit korábban nem tudtam. Nem tudtam azt, hogy mennyi a rokkantnyugdíjas. (…) Csak azt látom, nagyon-nagyon sokan vannak.”
„Nézze, a családbarát fogalom az egy nagyon kézzelfogható fogalom.”
„Nem tudtam azt, hogy mennyi a rokkantnyugdíjas. Ugye az embernek a fogalmában benne van, hát sajnos előfordul, hogy valaki rokkanttá válik, leszázalékolják, és hát ez olyan marginális. Valahol néhány ember, nem, rengeteg sok ember. Ne keressük, hogy ez most menekülés miatt volt, vagy másért. Csak azt látom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak. Van, aki nem tolókocsival jön, van, aki tolókocsival jön, és elmondja, hogy 13 meg 15 ezer forintból nem lehet megélni, meg 17 ezer forintból nem lehet megélni. Én ezeket nem tudtam… Szóval tehát számomra ilyen értelemben ez olyanfajta új ismeretszerzés, ami számomra öröm.”

ATV – Magánbeszélgetés,
2002. március 30.
Medgyessy Péter: – Hadd mondjam el, ami engem megdöbbentett. Valószínűleg ez nem, nem közismert azoknak a fővárosi televíziónézőknek, vagy nagyvárosiaknak, akik ugye élik a maguk kis zárt életét. Elképesztően sok a láthatóan elhanyagolt ember. De mentálisan elhanyagolt, és fizikailag elhanyagolt. Csak egy példát mondok. Szinte mindenkinek hiányoznak a fogai. Szóval fogatlanok, rossz állapotban vannak, rossz lelkiállapotban vannak.
Riporter: – Erre mondják azt, hogy hát igen, mert ’94 és ’98 között elvették az ingyenes fogászati ellátást.
Medgyessy Péter: – Hát tudja, ez egy jelkép inkább az, hogy fogatlan.

Közgazdaság-tudományi Egyetem, Orbán–Medgyessy-vita,
2002. április 5.
„Én azt gondolom, hogy a magyar adófizető számára az a fontos, hogy olcsó, gyors autópálya készüljön. Tehát minél hamarabb.”
„Magyarországon nagyon sok az alacsony nyugdíjas…”
„Én legszívesebben venném, hogyha én mondhatnám el az elejét, hogy mit akarok.”

Országgyűlés alakuló ülése,
2002. május 15.
„Értékpárti, szegénységpárti, becsületpárti vagyok, szorgalom- és értelmiségpárti, magyarpárti.”

A parlamenti azonnali kérdésre adott válasz:
„Nagyban megkönnyítené a munkámat a jövőben, ha nem római számoznák a kérdéseiket, hanem valamilyen módon segítenének abban, hogy valódi válaszokat tudjak adni. Ugyanis azt gondolom, hogy egy ilyen párbeszédnek, ami az azonnali kérdések órája kapcsán folyik az ellenzék és a kormány között, az az alapvető célja, hogy valódi választ kapjon a közönség, a televíziónézők, az ország lakossága ezekre az ügyekre. Nyilvánvaló, ön is tudja, hogy ilyen konkrét és azonnali kérdésre, ami megfelelő ismereteket igényel, igen nehéz választ adni egy miniszterelnöknek, akinek természetesen sok más kötelezettsége van.”

Azonnali kérdésre adott miniszterelnöki válasz a parlament 35. ülésnapján:
„A miniszter úr, volt miniszter úr pontosan tudja azt, hogy ez miért volt fontos, teljesen igaza van. Egyébként a forrást az autópálya-építés kapcsán lehet megteremteni, ott teremthető meg, hiszen ez autópályát érintő ügy, és ebből következően lehet megfelelő forrást teremteni hozzá.”

Parlament, 23. ülésnap
„Nos, ami a gépkocsi-tulajdonosokat, az autósokat illeti, szeretném elmondani, hogy természetesen a szocialisták szeretik az autósokat, meg szeretik az autósokat, meg szeretik a nem autósokat is – nem szeretném azt mondani, hogy gyalogosokat, mert az esetleg félreérthető lenne.”
„Az általános iskolai tankönyvekkel kapcsolatban elindítjuk fokozatosan a közelítést, elindítjuk fokozatosan azt, hogy csökkenjen.”

tv2 – 2002. június 23.
Sváby András: – Ez azt jelenti, hogy megköveti a választóit (…)?
– Hát tudja, én egy büszke ember vagyok. Az ember nem szívesen követi meg azokat, akikkel szemben valami hibát követett el. De ha ez nem volt elég érthető a szavaimból, akkor nem tudtam elég értelmesen fogalmazni.

Magyar Rádió – Krónika,
2002. június 28.
„Az én történetem azzal lezárult, hogy kitettem az asztalra, hogy mi volt. Lesz egy vizsgálóbizottság, amelyik meg fogja nézni a körülményeket, nincs ellene kifogásom, nincs mit titkoljak, és ezzel tulajdonképpen ez a kérdés nem kérdés.”