A magyar jegybank szétzilálta [a valutaspekulánsok] pozícióit, és példát mutatott azoknak az országoknak, amelyeknek valutáját hasonló támadás éri. Magyarország sikere élesen szemben áll az Egyesült Királyság kudarcával, amikor is 1992-ben Nagy-Britanniának nem sikerült elhárítania a spekulációs támadást, és a fontsterlinget kikényszerítették az európai átváltási mechanizmusból, ami lerombolta a toryk gazdasági szakértelméről szóló mítoszt” – írta a mértékadó brit Times napilap a Magyar Nemzeti Bank bravúrós intervenciójáról.
A bank teljesítményét nagyra értékelő külföldi vélemények ellenére itthon mégis (ismét) támadások középpontjába került Járai Zsigmond, a jegybank elnöke.
A monetáris politika soha nem tartozott a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések közé, Magyarországon az utóbbi hetekben mégis boldog-boldogtalan a forintárfolyamról beszél. Talán csak Lengyelország az a hely, ahol olyan átpolitizált légkör veszi körül a jegybankot, mint hazánkban.
Az még valamilyen szinten érthető, hogy minden politikai párt rendszeresen véleményezi a Magyar Nemzeti Bank pénzpolitikáját, de mára eljutottunk odáig, hogy politikai napilapok publicistái is biztos kézzel „lövik be” az ideális forintárfolyamot, reggeli hírműsorokba pedig elkeseredett háziasszonyok telefonálnak be, követelve, hogy a bankelnök azonnal gyengítse a forintot, azaz, íziben mérsékelje háztartásuk bevetéleit! A jegybank tevékenysége körüli hisztéria a forint elleni spekulációs támadás napjaiban érte el csúcspontját, ám a politikai támadások Járai Zsigmond MNB-elnök egész eddigi tevékenységét végigkísérték.
A háborúskodás mindjárt Járai 2001. márciusi kinevezésével megkezdődött: az akkori ellenzék nehezményezte, hogy olyan ember váltja Surányi Györgyöt – akit annak idején az SZDSZ jelölt posztjára – az elnöki székben, aki az Orbán-kormány pénzügyminisztereként kezdte közéleti pályafutását. Azóta vált – talán egyedülálló módon – használatossá Magyarországon a „jobboldali jegybankelnök” kifejezés, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy Európa több központi bankjának vezetője – köztük az Európai Központi Banké – korábban pénzügyminiszterként is tevékenykedett.
A jegybank működése körüli vita igazi indítóokának mégis a jelenlegi árfolyamrendszer bevezetése bizonyult, egyes vélemények szerint ugyanis az MNB nem a megfelelő időpontban hagyott fel a csúszó leértékeléses rezsimmel, és vezette be a sávos rendszert. (A jelenlegi árfolyamrendszer lényege, hogy a jegybank az euróval szemben megjelölt egy forint-középárfolyamot, és mindkét irányban meghatározta azt is, hogy a nemzeti valuta ettől 15 százalékkal térhet el. Abban az esetben, ha az árfolyam eléri a sáv szélét, a jegybank devizapiaci intervenció alkalmazásával tartja a forintot a sávon belül: ez azt jelenti, hogy a sávszéleken devizavétellel vagy -eladással megakadályozza az árfolyam további erősödését vagy gyengülését.)
Az elvi viták az időpont körül még mindig folynak; nem árt megjegyezni, hogy korábban a Pénzügyminisztérium és az MNB is tervbe vette a csúszó leértékeléses rendszer megváltoztatását, ám ezek a tervek megmaradtak a kezdeti stádiumban.
A sávos árfolyamrendszer bevezetése 2001-ben a forint gyors felértékelődéséhez vezetett: néhány héten belül az árfolyam nyolc-kilenc százalék körül mozgott az erős oldalon. Az exportőrök már ekkor jelezték, hogy számukra ez hátránnyal jár, az erősödő forint veszteségeket okoz nekik. (A logika egyszerű: az exportőrök többsége euróban realizálja bevételeit, így erősebb forintárfolyam mellett arányosan kisebb a nyereségük.) Az első meglepetést követően viszont nyugalmasabb időszak következett, nem utolsósorban azért, mert a gazdaság szereplőinek nagy része számára a stabil és erős nemzeti valuta áldásnak bizonyult, az alacsony infláció pedig a gazdaság és a fogyasztás bővülésének egyik zálogát jelentette. Az erős forint mint közéleti téma nem is nagyon került napirendre tavaly tavaszig.
A jegybank elleni újabb támadások apropóját egyértelműen az áprilisi választások adták: ekkor erősödött fel az a retorika, hogy az MNB a magas kamatszinttel fékezi a növekedést, visszafogja az exportot, és egyébként is: erőltetett az infláció leszorításának üteme, ami a bírálók szerint súlyos károkat okoz. A választások után átmeneti bizonytalanság jellemezte a helyzetet, ám a jegybank kompromisszumot kötött a kormánnyal az euró bevezetésének időpontját és az idei inflációs célt illetően. A jegybank szigorú monetáris politikáját ért bírálatok ugyanakkor időről időre felerősödtek: a legnagyobb visszhangot Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke decemberi nyilatkozata váltotta ki, amelyben lemondásra szólította fel Járai Zsigmondot. (Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy külföldről soha nem kap bírálatot az MNB, az összes fórumon elismerték tevékenységét.) A jegybank ezzel párhuzamosan folyamatosan nyomatékosította, nem hajlandó lazítani a monetáris politikán, amíg a gazdaság teljesítménye ezt nem teszi lehetővé.
A forintárfolyam alakulásának szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult két esemény: az írek októberben megszavazták az Európai Unió bővítését, és kiderült az is, hogy Magyarország 2004-ben minden bizonnyal az EU tagja lesz. Ennek megfelelően tovább erősödött a befektetők bizalma a forint iránt, ami még jobban felhajtotta az árfolyamot. A jegybank ekkor már nem kívánt további forintfelértékelődést, de nem is tiltakozott ellene, egyértelműen látszott ugyanis, hogy óriási gondok vannak a költségvetésben, és a béremelések mértéke sem alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez. A sáv szélét egyébként sem érezte veszélyben az MNB, hiszen az árfolyamot nagyjából 50 napig sikerült belül tartani az erős szélhez közeli másfél százalékon. A befektetők egy része ugyanakkor lehetőséget látott a magyar fizetőeszközben, és január közepén megkezdődött a forint elleni spekulációs támadás.
A két napig tartó spekulációs roham fő okaként két tényezőt említenek a szakértők: az egyik, hogy a jegybank által szorgalmazott – és a kormánnyal egyetértésben 2007-re kitűzött – monetáris uniós csatlakozás két év eltöltését feltételezi az ERM–II árfolyamrendszerben.
Ez az árfolyamrendszer ugyan nagyon hasonlatos a jelenleg Magyarországon honoshoz, ám alkalmazása a mostani középárfolyamnál nyilvánvalóan erősebbet feltételez. Ez azt jelenti – vélekedhettek a spekulánsok –, hogy az árfolyamsáv eltolására, netán teljes megszüntetésére a hivatalosan kommunikált 2004-es időpontnál hamarabb is sor kerülhet. A másik ok a jegybank következetességében keresendő: az MNB ugyanis – részben válaszul a monetáris politikát ért támadásokra – hónapokig azt erősítette a köztudatban, hogy számára az inflációs cél mindennél fontosabb. Ez azt sugallhatta a kockázatra hajlamosabb befektetőknek, hogy a bank ezért hajlandó lesz az intervenciós sáv feladására.
A sávszél elleni támadásnak a végső lökést a monetáris tanács – a jegybank döntéshozó szerve – január 13-i, hétfői ülése adta meg: a testület ugyanis a piac várakozása ellenére nem csökkentette a jegybanki alapkamatot, ami végképp a plafonhoz szögezte az árfolyamot. Szerdán, 15-én aztán bekövetkezett az, amire a jelenlegi árfolyamrendszer bevezetése óta nem akadt példa: a jegybank több alkalommal is interveniált a devizapiacon, mert a forint az erős oldalon kilépett volna a sávból. Szerda délelőtt Járai Zsigmond még úgy nyilatkozott, hogy nincs lehetőség kamatcsökkentésre, ám délután már 100 bázispontos vágásról döntött a monetáris tanács. Az indok egyértelműen az volt, hogy az MNB többször beavatkozásra kényszerült. Csütörtökön újabb forduló következett. A jegybank reggelre meghirdetett sajtótájékoztatója miatt sokan úgy gondolták, hogy Járai bejelenti: elengedik a sávszélt. Ennek megfelelően a jegybank ismét jó adag euró megvásárlására kényszerült, sőt a szerdai lépést újabb 100 bázispontos – tehát egy százalékpontos – kamatcsökkentés követte. Az újabb kamatcsökkentés aztán végleg kifullasztotta a spekulációs rohamot, és péntekre nagyjából normalizálódott a helyzet a piacon. A külső megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a spekulációs támadást sikeresen verte vissza az MNB (László Csaba szerint az MNB és a kormány).
Az első kérdés, amely felvetődhet a sávszél elleni támadással kapcsolatban, az, hogy kik állhattak a folyamat hátterében. Erről sajnos nagyon keveset lehet tudni. Az MNB-nél ugyanis magyar kereskedelmi bankok veszik a forintot, ám azt már nem ismerjük, hogy kinek a megbízásából. A jegybankelnök tájékoztatása szerint tizenkét külföldi – amerikai, német és angol – bank spekulált a forint árfolyamsávjának elmozdítására. Az egyetlen konkrét gyanúsított a JP Morgan volt: a bankot az MTI–ECO hozta hírbe a spekuláció napjaiban. Ám a külföldi bankok sem jelentik az utolsó szemet a láncban, mögöttük is állnak magas kockázatú alapok – úgynevezett hedge fund-ok –, amelyek olyan spekulációra alkalmas helyzetben lévő piacokra fektetik be pénzüket, mint a magyar volt az elmúlt hetekben.
A másik szempont, amely azonnal fölmerül a támadással kapcsolatban, az, hogy milyen költségeket okozhatott ez a jegybanknak. Erről az MNB szintén diplomatikusan nyilatkozik, ám az biztosra vehető, hogy a forint visszavásárlásánál jelentkező nyereség miatt a jegybank nem „bukik” az üzleten. Arról is csak találgatások folynak, hogy az MNB-nek mennyi eurót kellett felvásárolnia az árfolyamsáv védelme érdekében. A becslések a felvásárolt mennyiséget 4–5 milliárd euróra teszik. A kérdés csak az, hogyan tud majd megszabadulni a jegybank a nyakán maradt több milliárd eurótömegtől. (Jellemző adat, hogy a jegybanki devizatartalék összege nem egészen tízmilliárd euró körül mozog.) Ezen a héten több euróaukciót is tartott az MNB, ám – érthető okokból – ezek végeredményét sem tették közzé.
A befektetők szempontjából egyébként korántsem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy azt az itt ragadt forró tőkével riogató hazai sajtó egy része próbálja beállítani. Igaz, hogy – a jelenlegi forintárfolyamot figyelembe véve – a spekulánsok kénytelenek elkönyvelni nagyjából négyszázalékos veszteséget, ám erre a végkifejletre már bejövetelükkor számítaniuk kellett. (Ráadásul ezek a befektetők nagy tételben, több helyen játszanak, így amit elvesztettek Magyarországon, pótolják más üzleteken.) Mindenesetre veszteségeik mellett több lehetőségük is van káruk mérséklésére. Az egyik az, hogy – belátván tévedésüket – árfolyamveszteséggel terhelt pénzüket kiviszik az országból. A másik lehetőség – amelyet egyébként már többen kihasználtak –, hogy a „beragadt” pénzt hosszú lejáratú papírokba fektetik. A harmadik, egyben legkézenfekvőbb megoldás a várakozás: elvben ugyanis még mindig fennáll annak lehetősége, hogy Magyarország az előzetesen deklarált időpontnál hamarabb belép az ERM–II árfolyamrendszerbe, és sokan számítanak arra is, hogy újra „magára talál” a forintárfolyam. Ennek a lehetőségnek a valószínűségét ugyanakkor csökkentik a jegybank nyilatkozatai, illetve az, hogy az elmúlt hetek politikai eseményei ellenére az MNB korrekt, rendszeres egyeztetéseken nyugvó kapcsolatot tart fenn a kormánnyal.
A forint elleni támadás kronológiája
2003. január 13., hétfő 13 óra 59 perc: Az elemzői várakozásokkal ellentétben nem változtatott a jegybanki alapkamaton a monetáris tanács.
2003. január 13., hétfő 15 óra után: A forint túllépett az intervenciós sáv erős oldalán, ám a kereskedési rend miatt még nem avatkozott be a jegybank.
2003. január 13., hétfő délután: A Reutersnak nyilatkozó László Csaba pénzügyminiszter szerint a forint árfolyamát felhajtó nyomás arra késztetheti a központi bankot, hogy a közeljövőben kamatot csökkentsen.
2003. január 14., kedd 10 óra 50 perc: Az MTI értesülése szerint a reggeli órákban nem volt erős nyomás a forinton. A forint a sávon belül 14,95 százalékon nyitott kedden reggel, szemben a hétfő délutáni 14,99 százalékos zárással.
2003. január 14., kedd 15 óra 30 perc: A forint 14,95 százalékon állt a sávon belül, szemben a hétfő délutáni 14,99 százalékos zárással. A magyar valuta egész nap nem lépett ki a sávból.
2003. január 15., szerda 9 óra: A forint szerdán reggel 14,98 százalékon állt a sáv erős oldalán a bankközi devizapiacon, három ponttal magasabban, mint kedden délután.
2003. január 15., szerda délelőtt: „Pillanatnyilag nem látunk lehetőséget kamatcsökkentésre” – mondta a Reutersnak Járai Zsigmond egy bécsi beruházási tanácskozás közben.
2003. január 15., szerda délelőtt: Missura Gábor, az MNB szóvivője közölte az MTI-vel: a jegybank a bankközi devizapiacon több alkalommal is interveniált, mivel a forint kilépett volna a plusz-mínusz 15 százalékos ingadozási sávból. A sávszélesítés óta első ízben került sor jegybanki beavatkozásra a forinterősödés megállítása érdekében.
2003. január 15., szerda 16 óra: A monetáris tanács január 16-i hatállyal 100 bázisponttal, 7,5 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot. Az MNB közleménye szerint a mérséklést az tette szükségessé, hogy a forint árfolyama elérte a sáv szélét, és ez jelentős mértékű intervencióra késztette a jegybankot.
2003. január 16., csütörtök 9 óra 30 perc: A jegybank csütörtökön többször is intervencióra kényszerült. Kilenc óra után több százmillió eurót vásárolt, hogy megállítsa a forint további erősödését – nyilatkozta Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Az elnök szerint amíg erős intervenció szükséges a piacon, addig további kamatcsökkentésre lehet számítani. Járai szerint a jegybank úgy tudja, tizenkét külföldi, amerikai, német és angol bank spekulál a forint sávjának eltolására.
2003. január 16., csütörtök 15 óra 30 perc: A bankközi devizapiacon délután fél négykor 14,53 százalékra gyengült a forint, míg azt megelőzően, a hivatalos kereskedési idő túlnyomó részében a sávszéli 15 százalékon, a kereskedési idő előtt pedig 15,65 százalékon is járt. Piaci becslések szerint a jegybanknak mintegy kétmilliárd eurót kellett megvásárolnia ahhoz, hogy a forint visszatérjen a sávba.
2003. január 16., csütörtök 16 óra 15 perc: A Magyar Nemzeti Bank másnapi hatállyal 100 bázisponttal, 6,5 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat. A kamatcsökkentéssel egy időben – ugyancsak pénteki hatállyal – az irányadó kéthetes jegybanki betét körüli egynapos kamatfolyosót plusz-mínusz 3 százalékpontra növelte az MNB. Egyben a jegybank felfüggesztette a kéthetes betéti lehetőség szakaszos rendelkezésre állás keretében történő biztosítását. Közölték azt is: a jegybank kéthetes betétet 2003. január 21-től kizárólag az MNB forint- és devizapiaci műveleteinek üzleti feltételeiben szereplő fix kamatú betéti tender keretében fogad el, mennyiségi korlátozással.
2003. január 16., csütörtök 17 óra 45 perc: A négy óra után bejelentett, 100 bázispontos jegybanki alapkamat-csökkentés hatására azonnal zuhanni kezdett a forint árfolyama – jelentette az MTI. A forint 17 órakor a sáv erős oldalán 12,17 százalékon állt, ami 348 bázispontos gyengülés a reggel kilenc óra előtti 15,65 százalékos helyzethez képest.
2003. január 17., péntek 10 óra: A forint 10,68 százalékon állt a sáv erős oldalán a bankközi devizapiacon, az eurót ekkor 246,50/80 forinton jegyezték. A kereskedők elmondása szerint 9 és 10 óra között nagyjából ezen a szinten stabilizálódott az euró/forint árfolyam.
2003. január 17., péntek 16 óra: A kormány és a Magyar Nemzeti Bank közös erővel verte vissza a forintot ért spekulációs támadást – közölte László Csaba pénzügyminiszter. Elmondta: az elmúlt napokban folyamatos volt az egyeztetés a kormány és a jegybank képviselői között.
Erdogan
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
