Az egyetlen jelölt

Ma Szatmárnémetiben elkezdődik az RMDSZ hetedik kongresszusa. Az első sorokban ott ül majd Medgyessy Péter magyar, valamint Adrian Nastase román kormányfő, mellettük pedig féltucatnyi miniszter: a magyar részről a külügy első emberét, a román kormányból pedig a honvédelmi, a belügyi, a közigazgatási és a tájékoztatási tárcák vezetőit várják. A magas rangú meghívottak jelzik az RMDSZ súlyát, Markó Béla elégedetten nézhet le a pulpitusról.
Sokat változott a világ például 1996 ősze óta, amikor az RMDSZ elnöke a karzatra szorulva figyelhette a magyar Országgyűlésben azt, hogy Horn Gyula és Nicolae Vacaroiu hogyan írja alá – az erdélyi magyarság véleményét semmibe véve – a román–magyar alapszerződést. A román csúcsvezetés (Vacaroiu–Iliescu– Nastase) akkor nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a világ szemében is szalonképtelen volt – azóta Romániát meghívták a NATO-ba és kézzelfogható közelségbe került az ország uniós csatlakozása is. De a világ változása valójában csak körforgás: most is szocialista kormánya van Magyarországnak, és Romániában is Iliescu és Nastase van a parancsnoki fedélzeten. És abban sincs változás, hogy a budapesti kormány újra a határon túli magyarokkal való egyeztetés nélkül ugrott neki a kedvezménytörvény módosításának, miközben nem felejtett el konzultálni például Bukaresttel.
És az sem új, hogy a látványos román– magyar egység mögött kevés a tartalom, a Kempinski Szállóban gyakorolt gesztusnak ugyanis nem volt viszonzása a másik részről: legutóbb például egy rendelettel gyakorlatilag lehetetlenné tették a magyar kisvállalkozások romániai térhódítását. A langymeleg – és minden kompromisszumra kész – magyar külpolitika persze nem tiltakozik; a Washington–Brüsszel– Moszkva prioritásba nem fér bele a magyar érdek hatékony képviselete.
Az elkövetkező három napon lenne dolga a romániai magyarság küldötteinek. Meg kellene vizsgálniuk például azt, hogy hova tűnt csaknem kétszázezer magyar Markó Béla tízéves elnöksége idején, és hogyan állítható meg a vészes fogyás. Az elnöknek számot kellene adnia arról, amit megválasztásakor, a brassói kongresszuson magának feladatul kijelölt: középen állva az RMDSZ két szárnya közötti nézetkülönbségek kiegyenlítésén fog fáradozni. Ehhez képest azóta az ultrajobbosnak kikiáltott és nevetségessé tett Katona Ádám és platformja súlytalanná vált, a Reform Tömörülés pedig nem megy el a rendezvényre. Komolyan felmerült, hogy a kongresszuson megszüntetik Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségét – csak nem Adrian Nastase miniszterelnök nyáron megfogalmazott kérésének tesznek eleget? Kikoptak a szervezetből a másként gondolkodók (köztük Szőcs Géza, Kincses Előd, Csapó József és mások); a tulipán jegyében perbe fogták az udvarhelyi magyar tanácstagokat; elmaradtak a belső választások. Az apró lépések politikájára esküdött vezetés (miközben segített az ország NATO- és EU-bizonyítványának kiállításában) négy év kormányzás és az azt követő paktumpolitika után sem tudta elérni, hogy legyen állami magyar egyetem (sőt, a multikulturális Petőfi–Schiller ötlet is hamvában holt), az egyházi ingatlanoknak kevesebb mint tíz százalékát sikerült visszaszerezni, nem tudták töröltetni az alkotmányból az egységes nemzetállam fogalmát, megszavazták a húszszázalékos nyelvtörvényt és elnézték a székelyföldi ortodox expanziót. Arról is kellene beszélni, miért maradtak ki a magyarok a romániai privatizációból, és hogyan lehetséges az, hogy a leggazdagabb száz román polgár listáján alig két magyart találni (köztük az egyik, Verestóy Attila éppen RMDSZ-szenátor, akinek a választott tisztség megszerzése előtt nem volt számottevő magánvagyona). De ne legyünk igazságtalanok, voltak eredmények is: tulajdonba került sok ezer hektárnyi mezőgazdasági terület és erdő, több szórványtelepülés tábláira kikerült a magyar felirat.
Kár az elmúlt évekért. Ha sorba vesszük a dolgokat: drasztikusan csökkent a tagdíjfizető RMDSZ-tagság, a gyűlésekre a tömbmagyar vidékeken már lasszóval fogják a résztvevőket. Az is elgondolkodtató adat, hogy a magyarigazolványt igénylők kevesebb mint negyede folyamodott az RMDSZ-hez igazoló iratért, a nagy többség inkább az egyházban vagy az oktatási intézményekben bízott. Egyre többen gondolkodnak új pártban vagy mozgalomban – épp a múlt hét végén alakult meg Maros megyében a Polgári Mozgalom, amely egyesíti a térségben működő polgári köröket. Katona Ádámék kirekesztéséről csak annyit: radikális erdélyi jobboldal nélkül nincs viszonyítási alap a román politikai közéletben, így óhatatlanul gyengültek az RMDSZ alkupozíciói (arról nem is beszélve, hogy ha nincs „ellensúly” a jobbszélen, a közép is balra tolódik).
Néhány napja az RMDSZ Temes megyei elnöksége közleményében kifejtette: a kongresszus elé terjesztett alapszabályzat-módosítások úgy alakítják át a szervezetet, hogy a minden erdélyi magyarnak helyet adó, sokszínű és befogadó szövetség helyett egy szigorú hierarchiára épülő, homogén és centralizált egypárt lehetőségét teremtik meg. Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés vezetője az „egykori szövetségeseknek, harcostársaknak” címzett levelében arról ír, hogy a közösség kezdett kiszorulni az RMDSZ-ből, miközben a vezetők hatalma egyenes arányban növekedett a vezetettek félelmével. Szövetség helyett párt alakul, amelyből kiszorulnak a civil szervezetek és az egyházak, és nem lesz helye a helyi véleménynek.
A ma kezdődő kongresszuson gesztusokra volna szükség. Belső gesztusokra. Ha a jelenlegi vezetés – hathatós bukaresti és budapesti támogatással – könyörtelenül leszámol a belső ellenzékkel, akkor könnyen megeshet, hogy az erdélyi magyarok új alternatívában kezdenek gondolkodni, és ennek áldozatául eshet akár a parlamenti képviselet is. A jelek erre mutatnak: a tíz éve halogatott belső választásokat az eredeti elképzelés szerint általános, titkos és közvetlen voksolás útján kellett volna megtartani, ám a mostani javaslat szerint (ezt még el kell fogadniuk a küldötteknek) nem a teljes erdélyi magyarságot, hanem csak az RMDSZ-tagokat illetné meg a részvétel joga.
Szatmárnémetiben tehát elkezdődik az RMDSZ hetedik kongresszusa, amelyen Markó Béla az egyetlen elnökjelölt. A másfél milliós erdélyi magyarságból vajon tényleg csak egyetlen ember alkamas erre a tisztségre?