Csőd Rt.

Cinikus kérdés, mi a felelősebb politikusi attitűd: a választási kampányban azon élcelődni, hogy az Orbán-kormány naponta átad valamit (utat, hidat, kisüzemet, gyárat), vagy tétován nézni a gyárbezárásokat és a tömeges elbocsátást. Csendben szemlélve a gazdasági krízishelyzetet és Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter ténykedését, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, nem zavarja-e időnként, hogy miniszter úrnak szólítják. Eljön még egyszer az idő, hogy mérgesen, gúnyolódásnak vélve utasítja majd vissza ezt a titulust, mert ráébred, hogy kinevezése a szabad demokraták fatális tévedése volt, s pozíciója csak és kizárólag az MSZP és az SZDSZ kormányzati kényszeralkujának köszönhető.
A szocialisták Csillag Istvánt nem veszik semmibe.
Csillogó bizonyítéka ennek Medgyessy Péter kormányfő minapi, cégvezetőkkel folytatott beszélgetése. A négy témakörből három alapvetően a gazdasági tárca kompetenciájába tartozott, Csillag István azonban nem vett részt a találkozón. Nem hívták. Nyilván a kormányfő nem akart nagyobb bajt előidézni annál, mint amekkora van. Inkább előrelátóan mellőzte gazdasági miniszterét, s távollétében kérdezte meg a cégvezetőket, egyebek között arról, hogy vajon mit tehet a kormány ebben a világszerte érzékelhető krízishelyzetben a gazdaság élénkítése érdekében. Üzenetértékű kérdés a kormányfő részéről, hiszen a kormánykoalíció gazdasági választási programját főként Csillag István neve fémjelezte. Mármost legalább két éve válsághelyzetben van a világ gazdasága, tehát a programok születésekor ugyanolyan akut problémát jelentett a dekonjunktúra, mint ma. A miniszterelnök kérdése azt is hordozta, hogy a kormánynak nincs épkézláb gazdaságösztönző elképzelése, márpedig kötve hiszem, hogy a gazdaságösztönző stratégiát, teszem azt, a sportminisztériumnak kellene, kellett volna megalkotnia. A miniszterelnök látványosan megbuktatta gazdasági miniszterét, amikor megkímélte személyétől azt a hat hazai cégvezetőt, akikkel a minap konzultált. Cégvezetőkbe általános, tankönyvízű tézisekkel képtelenség lelket önteni. Számukra inkább sok-sok konkrétumot kellene felsorakoztatni, és legalább a látszatát kelteni annak, hogy a kormánynak van némi fogalma arról, hogy mi történik az országban. Egy mondás szerint a probléma felismerése már fél megoldás – a jelenlegi szituációban már ez is keltene némi reményt arra vonatkozóan, hogy nem ment csődbe Magyarországon a gazdasági kormányzás.
Mert mi történt? Elbocsátott több mint háromezer embert az IBM, de a gazdasági miniszternek még csak a színét sem láttuk. A könnyűiparból, a feldolgozóiparból, a kohászatból ezreknek mondtak, mondanak fel naponta, de a minisztert legutóbb csak az M7-es autópályán láttuk, amikor személyesen ellenőrizte, hogy milyen hatással van a forgalomra az új matricarendelet. Elégedetten mosolygott, hogy nincs zavar az autópályán. Azt elfelejtette, hogy a matricarendelet bevezetésékor türelmi időt hagyott, tehát abból, amire kíváncsi, a saját rendelkezése miatt semmit nem láthat.
Azért csak megnézte.
Talán gyűjtött egy kis önbizalmat. Ráfért. Az elbukott Peugeot– Citroën beruházás mélyütés lehetett a számára, mert a francia autógyártó döntése után (mármint hogy Szlovákiába telepít gyárat) egy tollvonással átszervezte a minisztériumot. Ez sem kifejezetten gazdaságpolitikai stratégia, de legalább a látszatát keltette annak, hogy dolgozik. Ez is munka, ebben sikeres. Nyilván ő is erre a következtetésre jutott, mert egy tegnapi hír szerint hatszázmillió forintért most majd minisztériumi épületeket újíttat fel. Tartok tőle, hamarosan megtudjuk, hogy ezzel a látszattevékenységgel milyen csődért kárpótolja magát.