Én nem tudom, hogy azt a közmondásszerű tömörséget, amely a Bölcsek könyvének egyes megállapításaira jellemző, hasznos-e feloldani értelmezésükre törekvő fecsegéssel. Természetesen már az sem biztos, hogy bizonyos metaforákat, képeket és hasonlatokat minden további nélkül megértünk, s ebben a megértésben hasznukat vesszük.
Nos, nézzük, mit jelent ez a mondat: „valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek”! Tapasztalati dologról van itt szó: a madarak észreveszik a könnyelmű, lusta vagy tehetségtelen vadász (madarász) befogásukra irányuló, nyílt ténykedését, s nem dőlnek be neki. A halászathoz, madarászathoz, vadászathoz nem csupán szerencse kell, hanem rátermettség és ravaszság is, mert különben, ahogy mondják: „halász, vadász, madarász, üres tarisznyában kotorász”.
Most nézzük e bölcsesség másodlagos jelentését, a hálóvetőt és a madarat egyaránt emberinek tekintve. Így az idézett mondás azt sugallja: ha valakit meg akarunk fogni, helyesen tesszük, ha ebbéli szándékunkat elrejtjük, s a sötétség leple alatt vetjük ki a hálót. Ha például üzletet akarunk kötni, titkolóznunk kell, el kell rejtenünk a másik fél elől minden olyan tényt, szándékot, érzelmet, amely azáltal, hogy bizonyos eligazítást ad, alkunk sikerét veszélyezteti. Ezt persze még a legjámborabb ember is tudja, s ösztönösen titkolja, hogy valójában mennyiért hajlandó venni vagy adni. Figyeljék meg, az üzleti „hálóvetés”, az üzleti érzék kevéssé függ a tanultságtól és az észtől, a pénzszerzés „bölcsessége” sajátos adomány, ami esetleg olyannak jut, aki semmi mást nem tud megszámolni, csak a pénzt.
Az üzlet, mint hálóvetés, sok tekintetben hasonló a politikához. A sikeres üzletembert érdekli a hatalom, sőt nem egyszer a nép boldogítása is. Soros György például, miközben „bennfentes” kereskedelem miatt pénzbüntetésre ítélik, sokat fárad az általános emberi erkölcs nemesítéséért, s hajlik rá, hogy filozófiát alkosson a modern társadalomról. Mindez valószínűleg már jobban érdekli, mint a pénz. Ha alaposan belegondolunk, valóban a politika (a népboldogítás erkölcsi show-jával fűszerezve) a legizgalmasabb és legbonyolultabb hálóvetés, amelynek madara a választópolgár.
Nézzük hát, az elvonttól a konkrét felé közeledve, mely politikai erők alkalmazzák legcélratörőbben a fent idézett bölcsességet!
Kockáztassunk meg egy feltevést: a jobboldal mindig nyíltabban veti ki hálóját, mint a baloldal. A baloldal (jelesül az MSZP) képes arra is, hogy főmadarászát a párton kívüliek sorából válassza ki, aki – úgy tetszhet – sokkal inkább a madaraknak, mint a hálónak elkötelezett. Ezzel szemben a jobboldali hálóvetők nyíltan kiállnak (úgynevezett holdudvarukkal együtt), s a madarak szemét majd kiverik hálójukkal. Amikor egy vaskosan MSZP-s, SZDSZ-es publicista elhiteti olvasóival, hogy független, elkötelezetlen és tárgyilagos, nem tesz mást, mint a sötétség leple alatt veti ki hálóját. Gyanútlanságot kelt. A jobboldali (nemzeti) ugyanakkor szinte mellét döngetve képviseli meggyőződését és saját mivoltát, tehát tudtul adja, hogy függő, elkötelezett, kevésbé tárgyilagos, és azt is, hogy madarászik. Ha ráadásul még azt is világgá kiáltja, hogy ellenfeleit gyűlöli és lekicsinyli, már-már úgy veti ki hálóját, mint egy madárijesztő, s persze elriasztja a gyanútlanságra vágyó seregélyeket. A baloldal természetesen ellenfeleire ebben a minőségükben mutat rá, s saját függetlenségének bizonyítékaként mint életveszélyt állítja őket a seregélyek elé. A baloldali közíró és politikus sohasem tesz úgy, mintha az egész konzervatív, polgári tábort gyűlölné, ő azok ellen harcolva veti ki nagy titkon hálóját, akik szélsőséges voltukban éppenséggel a legrosszabb példáját adják a konzervatív, polgári magatartásnak. A baloldal – a legnagyobb titokban, függetlenül és elfogulatlanul – azt bizonyítja be, hogy a jobboldal eredendően szélsőséges. Hálóját is ebben az értelemben veti ki, a nyíltan kivetett hálótól idegenkedő madarakra számítva. Mint jó madarász természetesen lépvesszőt is használ, fő eszköze a hamis szeretet.
Hogy a jobboldal (üres zsebében kotorászva) mikor jön rá a titkos hálóvetés bölcsességére, én nem tudom…
Még az agrárminiszter is elképedt, Nagy István szégyenről és gyalázatról ír
