– Akkor menjünk sorban! Hogyan jutott először üzleti lehetőséghez az államadósság keretében?
– Minden esetben pályáztam. Tudom, hogy a sajtóban megjelent cikkek után sokan úgy képzelik az adósságdollárok hasznosítását, hogy fogta magát az ember, bement a Köztársaság téri MSZP-székházba, ott kapott egy utalványt, amely alapján megkapta az adósságkvótát. Nem így történt. Óriási előkészítő munka előzte meg már a pályázat beadását is, hiszen a megvalósítandó projektre először szállítópartnert kellett találni Oroszországban. Ráadásul esetünkben mindenekelőtt orosz, ukrán és magyar szaktervező intézeteket volt szükséges bevonni a munkába, aminek költségeit természetesen mi előlegeztük meg. Az első szerződést még a Horn-kormánnyal kötöttem százhúszmillió dollár értékben. Azóta ennek minden kötelezettségét teljesítettem a magyar állam felé.
A Fidesz tudott valamit
– Hány százalékot fizetett a Magyar Államkincstárnak az adósságdollárok után?
– Ötvennyolcat, egy 1997 novemberében született, ma is érvényben lévő kormányhatározat alapján. Azért ezt az arányt állapította meg a magyar fél, mert áruszállítással törlesztés esetén az orosz pénzügyminisztérium a szerződés másik oldalán álló orosz felet csak nyolcvanszázalékos mértékben finanszírozta. A maradék húsz százalékot tehát ott is a magyar partnernek kellett fizetnie. Mindezen adatok ellenőrizhetők: szerepelnek könyveinkben, s a 120 millió dolláros szerződést a Magyar Államkincstáron kívül figyelemmel kísérte a bankgaranciát kiállító Magyar Külkereskedelmi Bank és az APEH is, amelynek kiemelt adózói vagyunk.
– Van-e még érvényben lévő szerződése az államkincstárral, és az mekkora értékű?
– Egy szerződésem él csupán, amelyet pályázat alapján az államkincstár nevében eljáró Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel kötöttem 2000. november 8-án – tehát az Orbán-kormány idején – 45 millió dollár értékben. Ennek keretében energetikai berendezéseket vásárolunk, s a törlesztés ebben az esetben is 58 százalék. Sőt mivel a Fidesz-kormány értékelte üzleti tevékenységemet, 2002. április 3-án az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatójától, Faragó Csabától ezenfelül még 46 millió dollárra kaptam tárgyalási felhatalmazást. Megjegyzem, hogy minderről nyilatkoztam a Hír Televíziónak is. Elmondtam nekik, hogy ebből a szempontból jobb lett volna nekem, ha a Fidesz-kormány marad hatalmon, ám jellemző a magyar sajtóviszonyokra, hogy nyilatkozatomból a Hír TV ezt a megállapítást kivágta.
A Fidesz-kormánnyal kialakított üzleti kapcsolatot egyébként teljesen korrektnek tartom, hiszen annak ellenére kaptam ezt a kvótát, hogy nem csináltam titkot a politikai felfogásomból. Baloldali kötődésem nem befolyásolta döntése meghozatalánál a tárcaközi bizottságot, s az ÁPV Rt. akkori vezetése felismerte azt, hogy érdemes rekonstruálni az orosz–ukrán–magyar energetikai együttműködést. Meggyőződött arról is, hogy a korábbi 120 milliós projektet is maradéktalanul teljesítettem. Ráadásul a keletkező nyereséget visszaforgatva szénelőkészítő berendezéseket állítottunk be Ukrajnában, aminek következtében igen olcsón, a Paksi Atomerőmű által előállított áram árának szintjével versenyképesen tudjuk szállítani az áramot Magyarországnak.
Egyébként pedig nem tartozunk az államkincstárnak, de előfizetésben állunk vele szemben: körülbelül félmillió dollárunk fekszik náluk, részben a le nem szállított orosz áru megelőlegezett ellenértékeként, részben a negyvenötmillió dolláros szerződés bánatpénzeként.
„Hol a lé?”
– Akkor vajon mi az oka annak, hogy bár tisztességesen – s ez ebben az ügyben nagy szó! – törlesztette az 58 százalékot, ráadásul az MSZP parlamenti padsoraiban ül, a szocialista kormány mégis elvette öntől azt a 46 millió dolláros üzleti lehetőséget, amit a Fidesz-kormány egyszer már odaígért önnek?
– Medgyessy Péter kormánya valószínűleg azért választotta a kizárólag készpénzes megoldást, hogy a költségvetésnek minél hamarabb konkrét bevétele legyen. Az ellenem irányuló nyilatkozatok viszont azt tükrözik, hogy nem túlságosan előnyös ma MSZP-s képviselőnek lenni ilyen típusú üzleteknél. Többször és több helyütt merült fel velem szemben az erkölcstelenség vádja: micsoda dolog, hogy az MSZP-kormány alatt egy szocialista képviselő bekerülhetett az adósságlebonyolításba. Csodálkozom, hogy az viszont senkinek nem jutott az eszébe: ha jó volt a Fidesz-kormánynak, akkor mitől nem lehet jó a jelenlegi kormánynak – a szerződés érvényességének folyamatosságáról nem is beszélve.
– Térjünk vissza egy pillanatra a Köztársaság térhez! Ön azt állítja, hogy nem ott dőlt el az adóssághasznosítás sorsa. Ehhez képest Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának akkori elnöke épp az egyik lekötelezettje, Pál László akkori ipari miniszter jóvoltából vehetett részt az adósság sorsát érintő tárcaközi bizottsági üléseken. Ezeken dőltek el a később államtitoknak nyilvánított adatok: mi az a legkisebb összeg, amely az adósságdollárért legkevesebbként jár a magyar államnak. Hujber Ottó természetesen több cégével pályázott, de ott vannak Máté László, az MSZP egykori pénztárnoka érdekkörébe tartozó cégek is. S épp ezek azok, amelyek – 61 millió dolláros tartozást felhalmozva – nem fizettek a Magyar Államkincstárnak, s amelyek miatt Oroszország évekre felfüggesztette az adósságszolgálatot.
– Ilyen kategorikusan nem tudok fogalmazni arról, hogy MSZP-s vagy nem MSZP-s cégekről van szó.
– Ugyan, Máté László nem az MSZP pénztárnoka volt?! Az olajgate-botrány során kiderült: az adósságállomány lebontásában részt vevő Famáka Kft., Lorry Kft., Nádor Rt. és Bertinus Kft. Máté László és Szász András érdekkörébe tartozott. Hujber Ottó szintén az MSZP-hez köthető vállalkozó.
– Medgyessy Péter miniszterelnök kezdeményezte ezen ügyletek kivizsgálását, amelyet Keller László közpénzügyi államtitkár végez majd el. Remélhetőleg ki fog derülni, hogy miért nem került be az államkincstárba az említett 61 millió dollár, és így kinek a hibájából hiúsult meg az elszámolás a két ország között. Üzletemberként azonban leszögezhetem: valóban elfogadhatatlan, hogy azért álljon éveken keresztül a több száz millió dolláros elszámolás két ország kormánya között, mert vannak rendezetlen tételek. Komoly üzleti károkat okozott mindannyiunknak, akiknek projektjei folyamatban voltak. Ráadásul állandóan fejünk fölött lebegett az a veszély, hogy Oroszország gondol egyet, s egész tartozását beviszi a Párizsi Klubba, aminek következtében csak évek múlva és sokkal kevesebbet fizetett volna Magyarországnak.
– Jelenleg ön a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) elnöke. A Népszava tradicionálisan az ön politikai státusához köthető napilap, most viszont az MSZDP-t szétverő MSZMP utódpártját és az általa alkotott kormánykoalíciót szolgálja. Nem érzi legalábbis különösnek a sok egybeesést? Miután Medgyessy Péter „kipöcköli” önt az üzletből, magára uszítják pont ezt az újságot, amely egyenesen úgy fogalmaz, hogy a System Consultingot ki kellett volna zárni az üzletből.
Az MSZP szalonképessége
– Kár az orosz törlesztést politikai kurzusokhoz kötni. Egyben kell csupán nagyon szigorúnak lenni: ha valaki bizalmat kap, az az utolsó centig számoljon el. A Népszava említett publicistája, Mészáros Tamás engem egyszer sem keresett meg. Úgy mert írni e gazdasági kérdésről a lapban, hogy láthatólag fogalma sincs az egész ügyről. Az idézett mondat leírása után pedig mind szakmailag, mind etikailag megkérdőjelezhető a magatartása. Vajon komolyan gondolhatja bárki azt, hogy demokráciában egy nyertes pályázat után politikai alapon ki lehet zárni az üzletből?
De elárulok önnek még valamit: 2015-ig érvényben lévő szerződésem van a magyar– ukrán–orosz energetikatengelyben. Ön szerint vajon mindezt hogyan képzelik ezek az „igazi” moralisták? Talán úgy, hogy amíg a baloldal van kormányon, addig szüneteltessem a szerződésemet, és üzletemberként várjam izgatottan, hogy előbb-utóbb csak győz a jobboldal, és akkor újra folytathatom a tevékenységemet? Ez idő alatt pedig keresek annyit, amivel ki tudom böjtölni, ha a baloldal újra hatalomra jut… Mészáros gondolatmenete és logikája teljesen zavaros. Ilyen csak olyan embernek jut eszébe, akinek fogalma sincs az üzleti életről. Mellesleg Mészáros felszínességéről árulkodik az is, hogy támadása után nem mer velem kiállni vitatkozni a nyilvánosság előtt.
A Medgyessy Péter miniszterelnökkel meglévő kapcsolatom nem mostanság keletkezett. Korábban, amikor ő pénzügyminiszter, én ipari miniszter voltam ugyanabban a kormányban, nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy a szükséges és folyamatos ipari szerkezetátalakításhoz forrásokért harcoljak vele. Vitatkoztunk hát rendesen. Tavaly nyáron – még mint miniszterelnök-jelölt – interjút adott egy hetilapnak, ahol megkérdezték tőle, hogy miért mindig az ipari lobbinak kedvezett. Ő erre azt válaszolta, hogy ez nem így volt, s aki kételkedik, kérdezze meg Kapolyit.
De véleménykülönbség volt közöttünk a 80-as évek végén több gazdasági kérdésben is. Akkor a nézeteimhez egy szintén közel álló újság, a Népszabadság úgy tette fel a kérdést nekem: mit szólnék ahhoz, ha bíróság elé kellene állnom a szovjet–magyar energetikai kapcsolatok fejlesztése terén kifejtett munkásságomért, természetesen azt válaszoltam az újságírónak: állok elébe.
– Az utóbbi hónapokban került nyilvánosságra, hogy a Magyar Szocialista Párt – szalonképessége elérése céljából – a szociáldemokrata párt nevet kívánja felvenni. Nem csodálkoznánk, ha azt hallanánk, hogy Kovács Lászlóék igencsak megörülnének, ha ön átadná nekik a szociáldemokrata nevet. Az akciók és a Népszava fogdmegjének ugrasztása erősítheti ebben az MSZP alkupozícióját.
– 1994 óta, amióta az MSZDP elnökének megválasztottak, mindenki ismeri határozott véleményemet: minden erőmmel védeni fogom a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szervezeti önállóságát, így a nevét is. Az előző több mint száztíz éves történelmi folyamat képviselője bizonyíthatóan a mi pártunk. Ezért volt például nagyon fontos, hogy visszanyerjük a rendszerváltozás utáni években elvesztett rendes tagságunkat a Szocialista Internacionáléban, amihez hathatós támogatást kaptunk a szocialista párt vezetésétől.
– Vagyis már akkor eldőlt, hogy odaadják az MSZP-nek a szociáldemokrata nevet?
– A támogatást Kovács Lászlótól, a Magyar Szocialista Párt elnökétől és Horn Gyulától, a Szocialista Internacionálé kelet-európai területekért felelős alelnökétől kaptuk, cserébe azonban semmiféle nyilatkozatot nem kértek tőlünk. Ám most és akkor szintén egyértelmű volt mindannyiunk előtt: az MSZDP bal-balközép pártként fog mindig politizálni.
Kapolyi László bányamérnök, közgazdász. Újpest, 1932. június 7. Tanulmányai: BME – híd- és szerkezetépítés, NME – bányaművelés, MKKE – ipar. Életrajz. 1951–53: a Mélyépterv mérnöke. 1953–76: a Tatabányai Szénbányák üzemvezető főmérnöke, főosztályvezető. 1976–80: nehézipari miniszterhelyettes. 1980–83: ipari államtitkár. 1983–87: miniszter. 1987–88: energiapolitikai kormánybiztos. 1988–89: a Minisztertanács Tanácsadó Testületének társelnöke, jelenleg a System Holding Rt. elnöke. 1985–88: az MSZMP KB tagja. 1991-től az MSZDP budapesti szervezetének vezetőségi tagja. 1992–93: az országos vezetőség, 1993-tól az elnökség tagja, 1994-től a párt elnöke. 1990-ben független, 1994-ben és 1998-ban MSZDP-s országgyűlési képviselőjelölt. Kutatási területe: energiapolitika, gazdaságpolitika, rendszerelmélet, kőzetmechanika, ásvány-, vagyon-, nyersanyag- és energiagazdálkodás. Az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának informatikai bizottsági tagja. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica szerkesztőbizottsági tagja. 1978-tól a krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia egyetemi magántanára, a Római Klub tagja, az ASPEN Institute of Italy elnökségi tagja. 2001-től a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségi tagja. Az Orosz Tudományos Akadémia külső tagja. A Moszkvai Bányászati Egyesület díszdoktora. Az ELTE címzetes egyetemi tanára. 1979–85: az MTA levelező tagja, 1985-től rendszeres tagja. Akadémiai Díj (1977), Állami Díj (1983). (Forrás: Ki kicsoda? 2002)
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
