Kérdéses a sajtószabadság léte

A két szemben álló politikai oldal mellett kialakult a különálló sajtó is, amelynek egyik fele egyáltalán nem figyel oda a másikra, így az állam polgárainak nem biztosítják a szabad tájékozódáshoz való jogot – mondta Schöpflin György, a londoni University College professzora, politológus lapunknak adott interjújában. Schöpflin a múlt héten aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a Szabad Európa Rádió volt magyar munkatársai tiltakoztak az ellen, hogy Magyarországon pártfüggővé vált a tájékoztatás.

Németh Balázs
2003. 01. 28. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ön is aláírta a Szabad Európa Rádió egykori munkatársainak a nyilatkozatát a múlt héten, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy Magyarországon mindinkább torzul és pártfüggővé válik a sajtónyilvánosság. Arról mi a véleménye, hogy ezt a nyilatkozatot a magyar elektronikus és nyomtatott sajtó – kivéve a Magyar Nemzetet – elhallgatta?
– Ez nem meglepő, csak alátámasztja azokat az állításokat, miszerint a baloldali-liberális oldal a számára kényelmetlen hírekről egyszerűen nem vesz tudomást, és ami a legnagyobb baj, nem is számol be róluk a közvéleménynek. Ez a tény tiltakozásunkat csak alátámasztja: Magyarországon a két szemben álló politikai oldal mellett kialakult a különálló sajtó is, amelynek egyik fele egyáltalán nem figyel oda a másikra, így az állam polgárainak nem biztosítják a szabad tájékozódáshoz való jogot. Ez viszont kérdésessé teszi azt, hogy megvalósul-e a sajtószabadság.
– A magyarországi liberális véleményalkotók azokra a jobboldali felvetésekre, miszerint Nagy-Britanniában is egyensúlyi helyzet alakult ki a sajtóban, azt mondják, hogy jó-jó, az már egy bejáratott demokrácia. Eszerint Magyarországon is legalább kétszáz évet kellene várnunk arra, hogy legalább megközelítsük az egyensúlyi állapotot?
– Normális emberek nem kétszáz években gondolkodnak, mert ennek gyakorlatilag nincs semmi értelme. A következő tíz-tizenöt évben meg fog szilárdulni a két politikai blokk, a legnagyobb probléma az, hogy a politikai oldalak nem tudják befolyásolni egymást, nincsen párbeszéd közöttük. Ebből a szempontból nem lehet Nagy-Britanniával összehasonlítani Magyarországot, a jelenlegi helyzet az ausztriaival mutat hasonlóságot. Ott is létrejött a szocialista és a kereszténydemokrata pólus, és jobbára ők sem figyeltek oda a másik véleményére. A különbség annyi, hogy Ausztriában a politikában létrejött egy valódi, arányos rendszer. Ebből a helyzetből egyetlen kiút az, hogy ki kell alakulnia egy kompromisszumos rendszernek a két oldal között. Ennek egyik alapfeltétele lenne, hogy a szemben álló felek elismerjék a másik létjogosultságát. A Medgyessy-kormány viszont nem érdekelt egy ilyen egyezmény kialakításában.
– Az európai uniós felvételi tárgyalásokon hangsúlyos szerepet kapott az is, hogy az egyes tagjelölt országokban hogyan valósul meg a vélemény- és sajtószabadság. A mai magyar médiahelyzet kiegyensúlyozatlansága, a jelenlegi baloldali véleménymonopólium hogyan befolyásolja uniós csatlakozásunkat?
– A Horn-kormány alatt megjelentek különféle elemzések brit lapokban a magyar médiahelyzetéről: ezek kisebbfajta aggodalmat keltettek, mivel kiderült, hogy egyoldalú a tájékoztatás, de ez igazából senkit nem zavart. A vélekedés jelenleg is az, hogy majd rendesen kialakul minden magyarországi sajtóban is, de idő kell hozzá. Ehhez hozzájárul az is, hogy a briteket tényleg nem érdekli a külföld, talán csak az Egyesült Államok, esetleg Franciaország vagy Németország. Magyarországot évente háromszor említik meg a lapok, akkor is inkább a gazdasági hírek, mintsem a politika van a fókuszban. Nagy-Britanniában sajnos egyesek még mindig hajlamosak Bukarestet összekeverni Budapesttel. Az EU-t is csak az érdekli, hogy a csatlakozás minden zökkenő nélkül megtörténjen. A tavalyi választások után Nyugat-Európában egyes körök megkönnyebbüléssel fogadták a magyarországi kormányváltást: a Fidesz-kormány ugyanis kényelmetlen tárgyalópartnernek bizonyult.
– A Medgyessy-kormány megalakulása után lemondott a Magyar Televízió, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, akik a politikai nyomásgyakorlással indokolták döntésüket. Jelenleg folyamatos támadásoknak van kitéve a közszolgálati rádió elnöke is. Ugyanezek a folyamatok elképzelhetőek lennének Nagy-Britanniában?
– Ami Magyarországon jelenleg történik, az Nagy-Britanniában elképzelhetetlen: tisztogatás, eléggé brutális módon. Angliában a jobboldali médiumok manapság arra panaszkodnak, hogy a közszolgálati BBC vezetésében csak a Tony Blair baloldali kormányához közeli emberek ülnek. A pártközeliség viszont teljesen mást jelent itt, mint Magyarországon: valakire rá lehet mondani, hogy munkáspárti, de az nem jelenti azt, hogy minden esetben szükségszerűen pártja érdekeit képviseli az intézményeknél. A politika és a média kapcsolatát máshogy fogják fel, ugyanis a köztelevíziónak, a rádiónak is saját érdekei vannak, amelyek nem mindig egyeznek a politikai döntéshozók akaratával. Ami Magyarországra jellemző, hogy fontosabb a pártközeliség, mint az intézmények érdeke, az egész posztkommunista világ legnagyobb problémája: az intézmények függetlensége és tekintélye meglehetősen alacsony szinten áll. Az elfogadhatatlan, hogy pártharcok döntsenek arról, milyen irányultságúak legyenek a közmédiumok.
– Hogyan értékeli azt, hogy általános támadás indult az előző kormány által létrehozott kulturális intézmények, alapítványok – Terror Háza, a Hamvas Intézet, a Heti Választ kiadó közalapítvány – ellen is?
– Elég aggasztó, ami most folyik: a baloldali kormány nehezen tűri, hogy az ő véleményével szemben álló, ellenkező vélemények is megjelenhetnek. A Terror Háza a baloldali kormányt támogató, véleményformáló értelmiség szemszögéből nézve fontos. Az a bajuk vele, hogy a múzeum szimbolikus létesítmény: a kommunista és a sokkal rövidebb nyilas rendszer bűneit példázza, sehogyan sem lehet eltüntetni, nem lehet a háttérbe tolni, így szerintük el kell tüntetni. Egy normális demokráciában nem kell szeretni az ellenvéleményt, de létjogosultságát el kell ismerni, mert ez a szabad véleménynyilvánítás a demokrácia alappillére. Az Orbán-kormány tevékenységét lehetne őszintén elemezni, de az, hogy Medgyessyék egyre inkább mindent kriminalizálnak, összeegyeztethetetlen az önkorlátozás elvével, önkorlátozás nélkül viszont nincs demokrácia.
– Ön szerint az, hogy egy volt Varsói Szerződés-tagország, Lengyelország egykori minisztere, jelenlegi köztársasági elnöke, Aleksander Kwasniewski a közeljövőben a NATO-nak a főtitkára lehet, milyen üzenetet hordoz a volt szovjet érdekszférába tartozó rendszerváltó pártoknak?
– Kwasniewskiről el lehet mondani, hogy nagyon sokat változott. Egy angol kifejezés szerint az ember újra feltalálhatja önmagát, Kwasniewski pedig felismerte a lehetőségeket. Pár évvel ezelőtt hallottam őt Londonban egy előadást tartani, s nagyon jól szerepelt: sármos, kedves ember benyomását keltette, sokkal jobban szerepelt, mint a brit politikusok. Nagyon sok véleményformáló szemében pozitív üzenet, hogy egy posztkommunista NATO-tagállam elnöke lehet az új főtitkár. Az Észak-atlanti Szövetség viszont egyre kevésbé fontos szervezet a világpolitikában. Az Egyesült Államok gyakorlatilag kivonult a NATO-ból, és minél több tag van a szervezetben, annál inkább másodrendű szerepet tölt be. A politikai tervezés és kivitelezés sem a NATO-n belül történik már, hanem másutt. Az, hogy esetleg Kwasniewski lesz a főtitkár, már nem fontos. Nyugaton az a vélekedés, hogy aki kommunista volt, az ma már nem az, vagy nem szükségszerűen az. Az egyes politikusok kommunista múltja abszolút nem számít. Sajnos a politikailag korrekt vélemények között annak, aki részt vett és haszonélvezője is volt a kommunista rendszernek, meg kell bocsátani. Arra viszont, hogy valaki, netán rokonai valamikor szélsőjobboldali párttagok voltak, nincs mentség: ez a legfőbb bűn, nincs feloldozás alóla. A kettős mérce uralja Európát. Személy szerint viszont nem értem, miért jobb, ha valaki a kommunista totalitárius rendszert szolgálta, mint ha valaki a nácizmust. A mostani helyzet a kommunistáknak kedvez: Kwasniewski múltban betöltött szerepe egyáltalán nem számít.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.