Könyvesház

Magyar párbajok
A krakélervilág és a fair play
Fehér Béla
A XIX. század utolsó harmada Magyarországon a párbajmánia kora. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy boldog-boldogtalan párviadalra kelt, de ez azért nem igaz, mert nem volt mindenki párbajképes. E sajátos kaszt élén, születési előjogai alapján, az arisztokrácia állt, utána következtek a magas rangú hivatalnokok, a katonatisztek, végül az értelmiség elitje. Társadalomtudósok, történészek számos tanulmányt írtak arról, hogy e sajátos – még a jogértelmezésben is ellentmondásos – igazságtevő intézmény miért nem múlt el a középkorral, s az okot az emberi tényezőben vélik megtalálni: a férfibecsület presztízse nem múlik el, s ha a becsületen csorba esik, az vért kíván. Hogy a párbajozás miért éppen a XIX. század utolsó harmadában vált tömegmozgalommá, arra többféle válasz is adható – mindenesetre ez a gavallérok, arszlánok és dzsentriből katonatisztté avanzsált krakélerek fénykora –, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha az egészet egyszerűen a divat számlájára írjuk. Az is igaz viszont, hogy a törvény bizonyos esetekben – tyúkperekben vagy egyszerű nézetkülönbségek elrendezésében – nem tudott elégtételt nyújtani. Olyankor a felek fegyvert ragadtak, és maguk tettek igazságot.
A párbaj divat volt, a párbajhős pedig férfiideállá vált. Verekszenek az egyetemisták, főleg a joghallgatók, tusáznak a főispánok és a képviselők, de mindenekelőtt a katonatisztek, ők ugyanis nemcsak a maguk igazáért ragadtak kardot vagy pisztolyt, hanem védték az egyenruha becsületét is. A katonatiszti lét abban az időben folytonos párbajkényszert jelentett. Az esetleírásokból kiolvasható, hogy többnyire semmiségekért csaptak össze, ontották egymás vérét, s tették egymást egy életre nyomorékká, de halállal végződő verekedés is előfordult. Egy ferde pillantás elég volt ahhoz, hogy másnap a segédek tárgyalóasztalhoz üljenek, és megállapodjanak a feltételekben. A fair playt, a szigorú szabályokat ugyanis mindenki szentírásnak vette. Ezért is alakult ki az a nézet, hogy a párviadal növeli a jellem tisztaságát, s a párbajkódex előírásainak messzemenő betartása legalizálja az egyébként büntethető cselekményt, vagyis megkülönbözteti az ököljogon alapuló közönséges utcai verekedéstől. (Párbajozásért hat hónapig terjedő államfogházzal büntethették a feleket!)
Az Osiris Kiadó most egyetlen vaskos könyvben adta közre Clair Vilmosnak, a kor emblematikus figurájának A párbaj története – Magyar párbajok című munkáját (eredetileg 1930-ban jelent meg két kötetben), amelyben a szerző az 1923-as esztendőig lezajlott viadalok szakszerű leírását adja. A kötet tartalmazza Clair Vilmos híres Párbajkódexét is, amely az 1944-ben megjelent 29. (egyben utolsó) kiadás teljes szövege. A korban való eligazodást Ságvári György izgalmas bevezető tanulmánya könnyíti meg az olvasó számára.
(Clair Vilmos: Magyar párbaj. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 4980 forint)

Csimpánzok szövetsége
A természet az intelligencia egyetlen bírája
J. R.
Élt egyszer egy kíváncsi kiselefánt, aki addig nyaggatta rokonait örökös kérdéseivel, míg azok egyszer jól el nem páholták őt. A gyerekmesék tele vannak okos, érző, kedves, ügyes állatokkal, különböző vallások isteni tulajdonságokkal ruháznak fel őserdei élőlényeket. A Kipling mesenovellájában szereplő bumfordi elefántkölyök és családja „emberszerű” viselkedését minden további nélkül valóságosnak fogadjuk el, mert magunk is tapasztaljuk olykor, mennyire okosak az állatok.
Valóban úgy működik-e az agyuk, mint a homo sapiensé? Tényleg tudnak gondolkodni? Ezeket a mindenkiben felmerülő kérdéseket válaszolja meg könyvében a téma szaktekintélye, Marc D. Hauser. A Harvard Egyetem pszichológia- és idegélettan-professzoraként, az egyetem intelligencia-, agy- és viselkedéskutatási programjában részt vevő munkatársként évtizedeken át végzett elméleti és gyakorlati kutatásokat. S hogy az állatok érzelmeinek is avatott ismerője, arra életmódja a garancia: Cambridge-ben felesége, két macskája, két nyula, kutyája és halai társaságában él.
A könyv szeretettel szól az állatok viselkedéséről, még ha nem is mindenben támasztja alá az állatbarátok elfogult véleményét. Megfejteni, megmagyarázni törekszik azokat a jelenségeket, amelyeket az átlagember nem pontosan ért. Miért kötnek önvédelmi szövetséget a csimpánzok, miért segítenek a jó embereknek a delfinek, hogyan tudnak tájékozódni a méhek – ösztöneik vezérlik-e őket, vagy tudatosan végeznek valamilyen tevékenységet? Hauser professzor szerint minden állatot egyetemes eszköztárral látott el a természet: mentális képességek készletével, melyek lehetővé teszik a tárgyakra, számokra, térre vonatkozó ismeretek megszerzését. A fajok képviselői a maguk speciálisan megformált agyával képesek szembenézni a külvilág támasztotta feladatokkal. Az életben maradásért folytatott küzdelemben a természet az intelligencia egyetlen ítélőbírája. A túlélők elég okosak ahhoz, hogy tovább éljenek, a már kipusztultak viszont épp ebben maradtak alul.
(Marc D. Hauser: Vad elmék. Mit gondolnak az állatok? Vince Kiadó, 2002. Budapest. Ára: 2995 forint)

Az igazi Ronaldo
Malonyai Péter
Egyszerű az élet, visszatekintve mindenképpen. Utólag minden érthető: Ronaldo, azaz Luiz Nazario de Lima, az immáron kétszeres aranylabdás (1997, 2002) esetében különösen, hiszen a születése előtt egy varázsló megjósolta Sonia asszonynak, hogy kisfiút szül, aki megváltoztatja az életét. A gyerek híres lesz és gazdag, elfelejteti vele a szenvedést, a szegénységet. Így is történt: Ronaldo meséje karriertörténet a javából. A varázsló szemszögéből nézve mindenképpen.
A valóság persze bonyolultabb, még annál is, ami az életútját bemutató könyvben áll: „jellemvonásait alighanem három alapszínnel festhetjük meg: kedves, önzetlen és fesztelen a pályán, ahol érzi, csodálatos képességek birtokosa, gyerekes, esendő, infantilis a magánéletben, uralkodni vágyó, kimondottan féltékeny természetű a párkapcsolatában”. És legalább ilyen lényeges, hogy „nem túlságosan csillogó szellemi képességeihez mérten briliáns intelligenciával kezelte, hogy az éhező kisgyerekből, a varázsló jövendölését teljesítve, multimilliomos lett”.
Valamennyi megállapítás helytálló, ám az élet a világsztárok esetében is hétfőkből, keddekből, péntekekből áll, s valamennyi napon történhet valami, ami átlagemberré, hozzánk hasonló esendő földi lénnyé zsugorítja az irigyelt klasszist. Ronaldóról szólva érdemes őt magát idézni, olyan pillanatot kiragadva, amikor kikezdték a drukkerek: „Én csak egyszerű futballista vagyok, aki négy mérkőzés óta nem talált a kapuba, de előtte azért elég jól játszott. A szurkolók, akik támadnak, viszont egytől egyig elkényeztetett fickók, akik otthoni bajaik elfelejtésére járnak meccsre. Azt hiszik, ha engem szidnak, akkor megoldódik az ő bajuk. Azt hiszik, ha egy sztárt pocskondiáznak, ők is valakik”…
Mindez persze már túlmutat Ronaldón, a futballon. Cáfolhatatlan.
(Dénes Tamás – Mácsik Viktor: Az igazi Ronaldo. Viktória Könyvkiadó, 2002. Ára: 1990 forint)

Gép és ember
Mesék a benzingőz szerelmeseinek
Haklik Norbert
A száguldó cirkuszként emlegetett Forma–1 világa sokak szerint olyannyira elüzletiesedett, hogy a sportágból – amelynek népszerűségét csupán az olimpia és a futball képes felülmúlni – kiveszett minden hősiesség és pátosz. Pedig téved, aki úgy gondolja, hogy a technikai sportok királya mindössze újabbnál újabb technikai megoldásokról és dollármilliókról szól. A Forma–1-ben ugyanis mindmáig fontos szerepet játszik az emberi tényező: egy-egy csapat sikere mögött napjainkban is kitartó, elszánt sportolók, konstruktőrök és üzletemberek komoly erőfeszítési rejlenek.
A kéthetenként közvetített futamok hátterében megbúvó, kevésbé ismert, ám emberi drámákban bővelkedő világba enged betekintést a szépíróként is elismert szakújságíró, Méhes Károly Forma–1-kalandok című kötete. A szerző 1990 óta járja a futamok színhelyeit tudósítóként, és ez idő alatt számos érdekes történettel, legendával találkozott. Az olvasó ezeket a „sztorikat” ismerheti meg Méhes könyvéből, amely nem csupán a benzingőz szerelmeseinek lehet érdekes. A kötet ugyanis nemcsak a legkiemelkedőbb Forma–1-es személyiségek közötti rivalizálás emlékezetes epizódjait – a sajtóbeli üzengetéseket és odamondogatásokat, valamint a magasan ívelő karrierek krónikáját – idézi fel, hanem a legnevesebb pilóták nagy sikereit vagy tragédiáját is az „őskortól” egészen napjainkig. A Forma–1-kalandok rövid írásaiból például megtudhatjuk, valóban részt vett-e Bernie Ecclestone a nagy angliai vonatrablásban, s hogyan lett egy hajdani biztosítási ügynök a Benetton sikeres csapatfőnökévé; de arra is választ kapunk, miképpen hagyott fel a versenyzéssel vallási megfontolásból a híres angol autóversenyző, Tony Brooks. A bőséges képanyagot felvonultató kötet Nagydíjak című zárófejezete az elmúlt huszonöt év egy-egy feledhetetlen viadalát eleveníti fel az 1977-es dél-afrikai futamtól egészen a Burti túlélésével végződő 2001-es Belga Nagydíjig. Az autósport kedvelői számára izgalmas és színvonalas kikapcsolódást jelenthet Méhes Károly olykor vicces, néhol tragikus Forma–1-es történeteinek olvasása.
(Méhes Károly: Forma–1-kalandok. Alexandra Kiadó, 2002. Ármegjelölés nélkül)

Vicsege, tyiszága
Halvilági figurák
Balavány György
Magyarország halfaunája, legalábbis Észak- és Nyugat-Európáéhoz viszonyítva, igen gazdag. „Mi jólesőbb és mi kellemesebb, mint étkezéseinket változatossá tennünk csukákkal, pontyokkal, pisztrángokkal, lazacokkal, kecsegékkel és más nemes halfajokkal?” – teszi fel a kérdést Bél Mátyás Tractatus de rustica Hungarorum című, XVIII. századi művében. Sok mindennek kell azonban történnie, míg a hal a konyhába kerül – erről szól Pintér Károly hazánk halállományát részletesen bemutató könyve. A hiánypótló, iránymutató kiadvány (az utolsó ilyen jellegű művet, a magyar halászat könyvét éppen száz éve adta ki Herman Ottó) hetvennyolc halfajt mutat be.
Az okleveles halászati mérnök közérthető módon ismerteti a halfauna rendszertanát, majd egyenként bemutatja a fajokat, pontos és részletes leírással, biológiai tudnivalókkal és a hasznosítás jelenlegi állásával, kitérve a telepítés problémáira, és felvillantva a jövőbeni lehetőségeket is. Külön erénye és érdekessége a műnek, hogy a halfajok „hivatalos” és tudományos nevén kívül a népi névváltozatokat is ismerteti – így megtudhatjuk a kecsegéről, hogy kecsige, kecsöge, köcsöge, vicsege néven is tisztelhetjük, a dévérkeszegről pedig, hogy huszonkét különböző névvel illetik, mint a bárdkeszeg, durda, lapiska, lepényhal, sőt tyiszága. Nemcsak amatőr és profi horgászok-halászok, ökológiai, halgazdasági szakemberek és halbiológusok, de laikusok, sőt nagyobbacska gyermekek számára is érdekes lehet a reprezentatív, nagyalakú kötet, amelyben az igen pontos, fekete-fehér grafikákon kívül hatvanegy szép, színes rajzot is találunk.
(Pintér Károly: Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, 2003. Ármegjelölés nélkül)

A Fókusz Könyváruház sikerlistája

1. Kertész Imre: Sorstalanság – Magvető Kiadó 1990 Ft
2. Malota László: A gyalázatosak szentélye – Konkrét Könyvek 1980 Ft
3. Tolkien, J. R. R.: A gyűrűk ura, I–III. – Európa Kiadó 3600 Ft
4. Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért – Magvető Kiadó 1890 Ft
5. Kertész Imre: Stockholmi beszéd – Magvető Kiadó 700 Ft
6. Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet – Magvető Kiadó 1490 Ft
7. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai – Helikon Kiadó 2000 Ft
8. Kästner, Erich: A két Lotti – Móra Kiadó 1190 Ft
9. Janikovszky Éva: Ráadás – Móra Kiadó 1290 Ft
10. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Helikon Kiadó 1180 Ft