Megjegyzések egy menetrendváltozáshoz

Tegnap hajnali három és reggel kilenc óra között általános sztrájkot tartottak a szlovák államvasutak dolgozói. A nemzetközi járatokat sem szolgálták ki, a Varsó, Krakkó, Prága felől érkező expresszvonatok négy-hat órás késéssel futottak be Budapestre; a Rajka és Komárom felől Szlovákiába tartó szerelvényeket nem léptették be. A vasutasok amiatt tiltakoztak a hatórás munkabeszüntetéssel, hogy egy két hete hozott kormányrendelet értelmében február 1-jei hatállyal megszűnik a személyforgalom huszonöt helyi érdekű szárny- és mellékvonalon, további száz helyközi járaton ritkítják a menetrendet. Legkevesebb félezer forgalmi alkalmazott, mozdonyvezető és kalauz veszíti el munkáját, tovább gyarapítva az országban már így is csaknem húszszázaléknyi állástalan számát.
De a vasutasok és családjuk nehézre forduló sorsa „csak” a kisebbik baj ebben a hatalmi döntésben. A leállításra ítélt vonalak közt sok olyan szerepel, amelyen a helyközi közlekedés megszűnése komoly, előre fel nem mért társadalmi bajokat generálhat. A Vágsellye és Negyed közti járaton például – tisztán magyarok lakta vidéken – naponta több ezren utaznak oda-vissza a munkahelyükre, iskolába, szakorvosi ellátásra, városi ügyeiket, bevásárlásaikat intézni vagy átszállni a pozsonyi vonatra. Egyenesen hihetetlen a hír, hogy szombattól megszűnik a Párkányból Lévára, illetve a Csatától Zólyomig közlekedő járat. A Garam és Ipoly menti vonalak elvágása azt jelenti, hogy nincs többé csatlakozás a Budapest–Vác–Pozsony fővonalhoz, a párkányi hídon át érkezők nem folytathatják útjukat vonattal a környékbeli, többnyire magyar lakosságú települések felé, megszűnik a több mint egy évszázada (!) kialakult vasúti összeköttetés az Ipolysággal és magyarok lakta környékével. Végképp álommá válik az a terv, hogy a Vác és Balassagyarmat közti szárnyvonalat egy néhány kilométeres – Trianon után lezárt – szakasz felélesztésével összekapcsolják a régi túlparti vonallal, a környezetkímélő közlekedés céljából az Ipoly–Duna Nemzeti Parkban. Figyelem, zöldek, lehet újra tiltakozni!
A huszonöt megszűnő „helyi érdekű” szakasz közé került a Szeledről Rimaszombaton át Tiszolcig vezető, jó hatvan kilométernyi rimavölgyi vaspálya – amely északi végén az 1896-ban készült zólyombrézói fogaskerekű vasúthoz csatlakozik –, és szombattól nem jár a vonat a Murány folyócska völgyében Pelsődtől Murányváraljáig. Ez utóbbiak kiiktatásával jellemzően nemcsak az a baj, hogy a Hatvant, Füleket, Bánrévét Rozsnyóval és Kassával összekötő fővonallal szűnik meg a kapcsolat, hanem hogy az erősen iparosított környéken munkahelyek tömeges elveszítéséhez vezethet az évtizedek óta megszokott közlekedés elsorvasztása. A munkába járás lehetősége, a családok megélhetése pedig nem csupán „helyi”, hanem össztársadalmi érdek.
A Rozsnyó és Dobsina közötti és más megszüntetendő hegyi pályák, továbbá nemcsak közszolgálatot ellátó létesítmények, hanem az egykori Osztrák–Magyar Monarchia idején készült, a magyar mérnökök és technikusok tudását, a vasútépítők leleményét és szorgalmát hirdető műszaki-tudományos, egyben kulturális-történelmi értékeket képviselő ipari műtárgyak inkább gondoskodást és hatósági védelmet érdemelnének, mintsem a szűk látókörű hatalom halálos ítéletét. Sajnos a jelek szerint szlovák szomszédaink sem tanulnak mások kárából. Mert igaz, hogy ezeknek a mellékvonalaknak és általában a vasútnak a fenntartása deficites, míg a helyükbe lépő járművek által elpufogtatott benzin adója azonnali bevételként jelentkezik az államkasszában, de ez csupán a pillanat haszna. A vasútról közúti forgalomra áttérés mindenütt bizonyítottan kártékony következményekkel járt. Emiatt még a nem túl takarékos Európai Unió is a vasútfejlesztést támogatja az útépítéssel szemben, ám lehet, hogy Pozsonyban erről még nem hallottak harangozni.