Nemzetközi tájkép csata előtt

A visszaszámlálás megkezdődött. Az ENSZ fegyverzetellenőrei benyújtották jelentésüket, Washington azonban már ezt megelőzően sejtette, bizonyítékai vannak arra nézve, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Különben is, Szaddám Huszein nem működött együtt Hans Blix csapatával. Közben már mintegy százezer katona tartózkodik az öböl térségében. Hogyan tovább? A vélemények megoszlanak. Washington és London lényegében a háborúra készül, míg több európai állam bizonyítékok hiányában egyelőre nem érzi indokoltnak a büntetőakció megindítását.

Washington úgy véli, nincs értelme tovább várni, ütött Szaddám Huszein órája. Megbüntetésére ok van bőven, s az akciót az ENSZ 1441-es határozata értelmében meg is lehet kezdeni, ha a katonai felvonulás eléri a megfelelő szintet. A szakértők – akik szerint szerint az erőösszevonás olyan szintet ért el, hogy a háború már elkerülhetetlen – erre a február közepe és március eleje közötti időpontot valószínűsítik. Amerika elszántsága egyértelmű – annak ellenére, hogy a rá nehezedő nyomásra esetleg hozzájárul a mandátumhosszabbításhoz – s önállóan, az ENSZ újabb felhatalmazása nélkül is kész támadni. George W. Bush leghűségesebb szövetségese, Tony Blair ugyan még nem tartja elkerülhetetlennek a háborút, de azt akár újabb BT-határozat nélkül is elindíthatónak tartja.
Európában azonban ugyancsak megoszlanak erről a vélemények. A legtöbb ország egyelőre nem tartja időszerűnek a háborút, s további időt biztosítana az ellenőrző munka elvégzéséhez. Szükségesnek látnák azt is, hogy újabb BT-határozatban döntsenek az Irakkal kapcsolatos további teendőkről. A legkeményebben Németország és Franciaország ellenzi a háborút. Berlin még az ENSZ felhatalmazásával indított támadásra is nemet mond, a Biztonsági Tanácsban vétóra készül, a területén levő katonai támaszpon-tok és a légtér használatát azonban háború esetén engedélyezi. Párizs helyzete a BT állandó tagjaként ennél kényesebb. Haloványan kilátásba helyezte, hogy akár vétózna is, hiszen komoly fenntartással viseltetik egy Irak elleni akcióval szemben, ha viszont nem talál ehhez szövetségeseket, nem vonja ki magát kötelezettségei alól. A jelenleg legaktuálisabb, az ellenőrök mandátumának meghosszabbítását célzó kérdésben a BT 1284-es határozatában rögzített március 27-ét tekintik határidőnek. E két ország véleményét támogatja Belgium, Norvégia és Luxemburg, míg az amerikai–brit állásponthoz áll közelebb az uniós tagállamok közül Spanyolország és Olaszország. A NATO-ban még nagyobb Washington tábora, hiszen az új tagok is erősen atlanti elkötelezettségűek. Ebben a helyzetben sem a NATO, sem pedig az EU nem tud egységes álláspontot kialakítani, így konszenzus híján az amerikai kérésekkel kapcsolatban is várakozó állásponton van.
Ami a január végén várható BT-vitát illeti, Washington és London további nyolc, nem állandó tag támogatására számíthat. A háborúra felhatalmazást adó esetleges második határozattal szemben a másik oldalon Franciaország, Oroszország, Kína, valamint Németország és Szíria maradna. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár Moszkva és Peking véleménye Párizséhoz áll közelebb, s óvnak az elhamarkodott, egyoldalú akciótól, gazdasági érdekeik miatt nem nagyon konfrontálódnának nyíltan az Egyesült Államokkal, ezért aztán feltehetőleg inkább tartózkodnak majd. Ez kényes helyzetbe hozhatja az ötödik állandó tag Franciaországot, amely így nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon az Amerika mögé felsorakozó katonai koalícióból. Az Egyesült Államokat tehát meglehetősen reménytelennek tűnik eltántorítani szándékától, az is biztos azonban, hogy soha ekkora bizalmatlanság nem övezte szövetségesei körében Amerika háborús készülődését. A kérdés, a jogos fenntartásokon megakadhat-e a katonák lendülete?