Önök a hazai szociáldemokrácia megújítását tűzték ki célul. Nem eleve kudarcra ítélt vállalkozás ez? Hiszen a rendszerváltozás óta nem kísérte sok siker a próbálkozásokat.
– Úgy gondolom, egyáltalán nem reménytelen a vállalkozásunk, s főként azért nem, mert Magyarországon a mai napig igen sok szociáldemokrata gondolkodású ember él, akik jelenleg nem találják a helyüket, a nekik megfelelő pártformációt. A mi feladatunk az, hogy olyan alternatívát tudjunk a számukra nyújtani, ami nemcsak vonzó lehet, de valóban érvényesíteni tudja az érdekeiket. Az európai uniós csatlakozás előtt ez különösen fontos lehet, hiszen egy olyan időszakhoz érkeztünk, amikor a nemzeti oldal erőit a lehetőségek szerint a legjobban kell egyesíteni.
– Ön nemzeti oldalt említ, a baloldalon viszont erre fölkapják a fejüket, s kijelentik: az igazi szociáldemokrácia náluk lakozik, ők a hiteles megjelenítői.
– A történelmi szociáldemokráciának a nemzeti oldalon a helye, és ezt egész eddigi története bizonyítja. A harmincas években a szociáldemokraták felléptek a kommunistákkal szemben, mert úgy gondolták, nem támogathatják a torz internacionalizmust. Kemény viták voltak természetesen a párton belül is, és Kéthly Anna akkor – a baloldali szociáldemokratákkal szemben – úgy foglalt állást, hogy ha ilyen arrogáns és nemzetietlen a magát baloldalinak mondó csoport, inkább jobboldalinak tekinti magát. Én is csak azt mondhatom, hogy az a neoliberális, a bérből és fizetésből élők érdekeinek homlokegyenest ellentmondó politika, amit az MSZP megjelenít, sok minden lehet, de klasszikusan baloldali semmiképpen sem.
– Az MSZP-t és a vele szövetséges Kapolyi László-féle MSZDP-t viszont fölvette tagjai sorába a Szociáldemokrata Internacionálé is, ami legalábbis jelzésértékű lehet.
– Ma már az internacionálé sem azokat az értékeket képviseli, mint régebben. Az egyes országokban lévő helyzetet nem ismerik teljes mélységében, a történelmi összefüggéseket úgyszintén nem, s jobbára csak taktikai, napi politikai hatalmi megfontolások vezetik őket. Legjobb tudomásom szerint Kapolyi Lászlóék érdekében egyébként Kovács László, az MSZP elnöke járt el személyesen, s talán a majdani fúzió lebegett a szeme előtt.
– Arra gondol, hogy a kis halba fog beolvadni a nagy bálna, vagyis paradox módon egy nagyvállalkozó által vezetett kis pártba integrálódik az MSZP? Mi szükségük lenne erre?
– Nyilvánvalóan az vezetheti őket, hogy szalonképessé tegyék magukat azok szemében is, akiknek komoly fenntartásaik vannak velük szemben a múltjuk miatt. Tekintettel arra, hogy a szociáldemokrata név foglalt Magyarországon, más lehetőségük nemigen maradhat, mint amit az imént vázoltam.
– Említette a neoliberalizmust mint kárhoztatandó felfogást. Ön szerint ez valóban összeegyeztethetetlen a szolciáldemokráciával?
– Teljes mértékben. Az MSZP hagyományai, belső struktúrája, programja, stílusa, módszerei és személyi állománya külön-külön is kizárják, hogy szociáldemokratának nevezhesse magát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pártban nincsenek olyanok, akik méltán vallhatnák magukat szociáldemokratának. Vannak ilyenek, ám nem ők viszik a prímet, egy párt esetében pedig mindig a hivatalos irányvonal az, ami alapján meg lehet ítélni.
– Sokan azt mondják majd, hogy önből a sértettség beszél, hiszen kizárták az MSZP-ből.
– Aki ismer engem és eddigi tevékenységemet, tudja, hogy nem ez motivál. Az MSZP-ből való eltávolításom viszont hűen tükrözi a pártállami módszereiket. Mondvacsinált okokra hivatkozva azt mondták, hogy tagsági viszonyom automatikusan megszűnt. Az egyik frakcióvezető-helyettes odajött hozzám, amikor el akartam foglalni a parlamentben a helyem, és csak annyit mondott: „Elnök úr, már nem itt a helyed.” A kizárás oka pedig nem volt más, mint hogy megszavaztam a polgári kormány költségvetési zárszámadását, amelyben 285 millió forintot juttattak többek közt az egészségügyi dolgozóknak és a kisnyugdíjasoknak.
– Ha már szóba hozta a polgári pártokat, egyeseknek talán furcsa lehet, hogy miután elvállalta az Új Baloldal országgyűlési választási listájának első helyét, most a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozza, s mintha a polgári pártok felé tájékozódna.
– Nincs ebben semmi logikátlanság, hiszen mi az Új Baloldalban is azt kerestük, miként lennénk képesek hathatósabban képviselni a pályakezdők, a kisvállalkozók, a bérből és fizetésből élők világát. Létrehoztuk a Szociáldemokrata Kerekasztalfórumot is, ahol mindennek az elméleti megalapozottságát jártuk körül, és rá kellett jönnünk: a „történelmi” Szociáldemokrata Párt lehet a felemelkedés igaz bázisa. Az Új Baloldal ugyanis fiatal formáció, és maga is több mit tíz kisebb alakulatot tömörített, így belátható időn belül nem válhat alkalmassá a kitűzött célok megvalósítására. A második felvetésére pedig a történelem adja meg a választ: a szociáldemokrata törekvések mindig akkor voltak sikeresek, amikor össze tudtak fogni az azonos törekvésű polgársággal.
– A jobboldali pártokkal tehát el tudja képzelni az összefogást? Mi lehet a közös alap? A pártprogramok?
– Mi minden olyan párttal el tudjuk képzelni az együttműködést, amely hasonló elveket és gyakorlatot követ. Az SZDP teljes foglalkoztatottságot akar, ellenzi a még megmaradt állami vagyon privatizációját, kiáll a nemzeti tőke és vállalatok mellett, s az európai szolidaritást a magyar–magyar öszszefogás teheti igazán hitelessé és életképessé számára. A kisgazdákkal való összefogásra történelmi példák is vannak a negyvenes évek elejéről, s a kereszténydemokraták, valamint az MDF értékrendje is igen közel áll a miénkhez. A Fidesszel a kül-, a nemzet- és a gazdaságpolitikája rokonít leginkább bennünket. Jellemző módon az MSZP-ről állít ki negatív bizonyítványt az a tény is, hogy a Fidesz szociálpolitikája jóval erőteljesebb és hatékonyabb volt, mit a szocialista párté.
– Nem zavarja önt, hogy a választók körülbelül fele mégis amellett tette le a garast tavaly tavasszal, hogy az MSZP–SZDSZ tandem a szociálisabban érzékeny társaság? Mivel erősödhet a „történelmi” Szociáldemokrata Párttal a polgári összefogás vagy majdani pártunió, egy olyan formációval, amely nem érte el a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt?
– Utaltam már rá, hogy hazánkban sokkal több szociáldemokrata értékrendű polgár van, mint az a választási eredményekből kitűnik. Az EU országaiban egyébként igen erősek a szociáldemokrata pártok, így e tekintetben kilógunk a sorból. Ezek az emberek jobb híján adták voksaikat az MSZP-re, mert azt hitték, hogy ugyanazt az irányvonalat követik majd, mint a polgári kormány, csak a szociális kérdésekre jobban összpontosítva. Várakozásaikban csalatkozniuk kellett, s ezt a folyamatos gyárbezárások, az áremelések, az antiszociális intézkedések sora számukra is egyre érzékelhetőbben bizonyítják. A „történelmi” Szociáldemokrata Pártot is jóval többen fogják támogatni, ha egy nagyobb összefogás részeként jelenik meg, s így nem kell az embereknek szavazataik elvesztésétől tartaniuk. Ugyanakkor a polgári pártok együttműködése is vonzóbbá válhat a valóban nemzeti baloldaliak számára, ha a szociáldemokrata jövőképet is magában foglalja.
– Vagyis a munkás is lehet polgár?
– Ez nem vélemény, hanem tény kérdése. A magyar munkás családszerető és igazi hazafi volt mindig is. A történelem során ezt sokszor bizonyította, elegendő, ha a munkástömegek 1956-os szabadságharcban vállalt szerepére gondolunk.
– A beszélgetés elején hangsúlyozta, hogy az EU-csatlakozás miatt is fontos a nemzeti összefogás. Az MSZP–SZDSZ viszont mintha úgy vélné, hogy az előző kormány folyamatos simfelése helyettesítené az emberek korrekt tájékozatását. Nem rejthet veszélyeket az euroszkeptikusok számának növekedése?
– A tisztességes tájékoztatás az uniós tárgyalásokról eddig sem volt erénye a mostani kormánynak. Úgy gondolom azonban, hogy sikeres lesz a népszavazás annak ellenére is, hogy a konkrét információkat – ami alapján az emberek dönthetnének – nemigen nyújtanak a kormányzati tényezők. Látni lehet, hogy zavarban vannak, mert az uniós tárgyalások nem úgy sikerültek, mint ahogy azt várták, s tevékenységük egyre kevesebb pozitív visszhangot kelt a lakosság körében, amin a kormánynak is el kellene gondolkodnia.
Volodimir Zelenszkij
Brutális orosz támadások Donyeck térségében
