Perelik Irak beszállítóit

Míg egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik az újabb Öböl-háború, még nem nyugodtak meg a kedélyek az előző konfliktus után sem. Legutóbb az akkor egészségkárosodást szenvedett amerikai katonák, mai veteránok egy csoportja jutott olyan bizonyítékokhoz, amelyek döntők lehetnek az általuk korábban az iraki tömegpusztító fegyverarzenál kiépítéséhez hozzájáruló cégek ellen indított perben.

Noha mindeddig megfoghatatlannak volt nevezhető (és orvosilag pontosan nem meghatározható) az elhíresült „Öböl-szindróma”, az Egyesült Államokban se szeri, se száma azoknak a pereknek, amelyet a rejtélyes kór elszenvedői indítottak az általuk felelősnek ítélt szervek ellen. Érte már ilyen támadás a Pentagont, például azok részéről, akik úgy vélték, szenvedésük oka a sivatagi hadszíntéren, amerikai részről tömegesen alkalmazott lemerített uránlövedékek hatásában rejlik. Voltak, akik az iraki rezsim felelősségét firtatták. Bajtársi közösségek is széthullottak, mivel előfordult, hogy a katonák egykori elöljáróikat hibáztatták, amiért nem figyelmeztették őket a veszélyre, amely a romok vagy a kilőtt harcjárművek átvizsgálása közben leselkedett rájuk.
Legújabb fordulatként azonban a veteránok egy ötezer fős csoportja rukkolt elő olyan bizonyítékokkal, amelyek döntő érvnek bizonyulhatnak az Irak vegyifegyverprogramjában részt vevő vegyipari cégekkel szemben. A vád alapja az a feltételezés, miszerint ezek a készletek okozták tartós egészségkárosodásukat az 1991-es második Öböl-háborúban. Az „Öböl-szindróma” sokféle tünetcsoportot foglalhat magába: több tízezer katonának keseríti meg a mindennapjait a krónikus fáradtság, bőrirritáció, ízületi fájdalmak, emlékezetvesztés és a különböző fajtájú és mértékű agyi károsodások.
A felperesek jogi képviselői – a pert még 1994-ben indították egy texasi bíróságon – hosszú kutatómunkát követően az elmúlt napokban véglegesítették azt a listát, amely azoknak a cégeknek az adatait tartalmazza, amelyek mustárgáz, szarin ideggáz, illetve VX előállításához szükséges alapanyagokat szállítottak a bagdadi rezsimnek a nyolcvanas években. A szállítók listájának elsődleges forrása az az iraki beszámoló, amelyet Bagdad 1998-ban tett az ENSZ előző (kudarcot vallott) fegyverzetellenőrei testületének, az UNSCOM-nak. Az összeállítás egy részét az új missziónak (UNMOVIC) átadott 12 ezer oldal – egyébként sokat bírált – is tartalmazza. Noha az iratok valódiságát alátámasztja a tény, hogy az iraki fél szolgáltatta azokat, az alperesek jogi képviselői szerint nem bizonyító erejűek. Az elmúlt nyolc évben alig haladt előre valamit az ügy, mivel sem az amerikai, sem a nemzetközi hatóságok és szervek nem voltak hajlandók megosztani adataikat a veteránokkal. Arra ugyan nincs bizonyíték, hogy ebben bármilyen szándékosság lenne, ám többek részéről önkéntelenül is felmerült, hogy a mai napig prosperáló vállalatok érdekeit, hírnevét akarták védeni ezzel. Végül a felperesek ügyvédje felvette a kapcsolatot Scott Ritterrel, az UNSCOM sok botrányt okozó egykori fegyverzetellenőrével – akit Irak egykor kémkedéssel vádolt, ám az utóbbi időben háborúellenes álláspontra helyezkedett, és ellátogatott Bagdadba is –, és az ő segítségével tudtak szert tenni a listákra. – Amerikai veteránokat segítek, hősöket, embereket, akik hazájukat szolgálva szenvedtek sérüléseket, ám kormányuk cserbenhagyta őket – kommentálta tettét a CNN hírtelevíziónak Ritter, aki CD-n „csempészte” ki az adatokat.
De kikről, milyen cégekről is van szó? Az iraki lista szerint 56 különböző szállítóról, amelyek legnagyobb része európai. Németországi cégek voltak a legfőbb szállítók, összesen 14-en, ezen felül három holland, három svájci, két osztrák és érdekes mozzanatként két amerikai cég is (ez utóbbiak már megszűntek) szállított veszélyes alapanyagokat, technológiákat, berendezéseket. Szingapúr, India, Egyiptom, Spanyolország és Luxemburg egy-egy cége vette ki a részét, míg a 25 fennmaradó cég lényegesen kisebb mértékben érintett. Egyelőre hét céget idéztek meg, a többiek később kerülnek sorra. A vád szerint a szállítók tisztában voltak azzal, hogy termékeiket vegyi és biológiai fegyverek előállítására fogják használni. Az igényelt kártérítés összege elérheti az egymilliárd dollárt.