Színházművészet a lövészárok alján

Támadást intézett a politika a színházművészet ellen Sopronban. Véget vetettek egy sikeres társulat munkájának, pedig a művészeti vezető-főrendező Valló Péternek év végéig érvényes szerződése volt.
A helyi szocialisták annak ellenére ragaszkodtak tíz körömmel az MSZMP KB egykori tagjának, Szilágyi Tibornak az igazgatói kinevezéséhez, hogy ehhez sem a polgári oldalhoz tartozó önkormányzati képviselők, sem a szabad demokraták nem adták a szavazatukat. A szakmai szempontokra a szocialisták ezúttal is fittyet hánytak, az előre levajazott pályázaton a színházvezetői gyakorlattal nem rendelkező Szilágyi mellett törtek lándzsát. Íme, itt volt egy ügy, amelyet aszerint kellett volna megítélni, hogy kit tart a szakma elismertebb művésznek: a szocialista elkötelezettségű, ám tehetségben mélyen Valló Péter alatt számon tartott színészt, vagy a magát baloldali liberális érzelműnek, ám pártoktól függetlennek tartó Vallót.
A Magyar Nemzet által megkérdezett színikritikusok véleménye az volt, hogy a Valló Péter által elért sikerek messze felülmúlják Szilágyi Tibor színházdirektori kompetenciáját. Ez elegendő volt számunkra, hogy a pályázatról befutott információk nyomán magunk is megkíséreljük feltárni, mi húzódik meg a háttérben. Ezért is volt érthetetlen és méltánytalan a Népszava főszerkesztőjének, Németh Péternek az ATV szerdai, 120 perc című műsorában Valló Péterhez intézett kérdése, miszerint nem zavarja-e őt, hogy a jobboldal emblematikus figurájává válhat, miközben egyesek Szilágyi MSZMP-s múltját sem átallják feszegetni.
Valló a provokatív kérdésre tisztességes választ adott. Eszerint a jobboldali sajtóból egyedül a Magyar Nemzet újságírójának nyilatkozott, aki korrekt cikket közölt az ügyről. Megjegyezte, hogy neki sem nyerte el a tetszését, ha egy színész beült az MSZMP Központi Bizottságába. Kitért arra is, hogy szándéka szerint a szétszakított ország mindkét térfeléhez szól a művészete, mint ahogyan a sajtóban sem az a minősítő tényező, hogy valaki baloldali vagy jobboldali értékeket ápol-e, hanem az, hogy milyen szakmai színvonalon teszi ezt.
Méltánytalan volt a főszerkesztő úrtól, hogy az általunk is nagyra becsült művészen kérte számon, hogy mi is foglalkozni „mertünk” az üggyel. Mi kizárólag a soproni színházlátogatók és a társulat érdekében tettük a dolgunkat, amikor megtudtuk, hogy baj van a színházpályázattal. Úgy tűnik, kellemetlenséget okoztunk Valló Péter művész úrnak bizonyos szociálliberális körökben. Talán ott még nem tartunk, hogy a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozat miatt valakiből a jobboldal emblematikus figurája válhasson. Úgy vélem, a szocialisták befolyása alatt álló lap főszerkesztőjének nincs joga ahhoz, hogy kirekesszen bennünket a soproni ügy hátterének feltárásából, s nyilvánvalóvá tegye, aki nekünk nyilatkozni mer, az efféle provokatív kérdésekre is felkészülhet.
Egyébként Bóta Gábor (Magyar Hírlap) Szilágyi Tiborral készített interjújában a színész elismeri: azt sem tudja, milyen gazdasági feltételek mellett fogja vezetni a színházat, ahol neki teljhatalmú aláírási joga lesz. Az igazgatói állásról azt mondta, „nem olyan egzisztencia”, amiért érdemes lenne pedálozni. Az „igazgatást” a művész úr „küzdelemnek, harcnak, odaadásnak és áldozatnak” tartja. Vallónak „csak” az élete, a művészete volt, amelyet istenáldotta tehetséggel és tisztességgel művelt Sopronban is. Ez pedig komoly különbség.
Ugyanilyen különbségek ismerhetők fel a mi szakmánkban is. A tehetségesebbek mindkét oldalon igyekeznek a közérdeket szolgálni, ám vannak, akik a politikai érdekek szolgálatában soha nem képesek elásni a csatabárdot.
Persze, lehet más olvasata is Németh Péter kérdésének. Lehet, azt sem tudta, miféle politikai színjátékba csöppent bele, amikor interjúra hívta még a pályázat elbírálása előtt Valló Pétert. És miközben egy héttel később ő féltette Vallót, nehogy a jobboldal emblematikus figurájává váljon, azzal, hogy tudatlanul a falánk szocialisták leleplezésében sikerült szerepet vállalnia, illetve kérdésével erről akarta elterelni a figyelmet, ő maga vált egy újságírótípus emblematikus figurájává. A soproni színházművészet érdekében azért sem tehettünk semmit, mert az ilyen újságíróknak köszönhetően az is a lövészárok aljára került.