Egy liberális úr balról

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke bal lábbal kelt fel a minap, mert álmában megvilágosodott, és rájött, hogy pártja egy olyan posztkommunista hálózatot juttatott hatalomba, amely fittyet hány az alkotmányos alapjogokra, és „sorozatosan betiltja a demonstrációkat”. A szabad demokrata pártelnök azt ígéri, Alkotmánybírósághoz fordul.
A liberális párt elnökét ma még nem zavarja, hogy Salgó László országos rendőrfőkapitány múltja majdnem olyan foltos, mint a miniszterelnöké. Kuncze amiatt is nyugodtan alszik tavaly július
4-e óta, hogy egy törvényesen bejelentett tüntetést vertek szét a Kossuth téren, sőt azt sem tartja bíráló szóra érdemesnek, hogy párttagtársa, Büky Dorottya – visszaélve hatalmával – egy országos napilap bojkottjára biztatta jó néhány állami cég vezetőjét. Kuncze Gábor maga is eltűrte, hogy belügyminisztersége idején a magyar termőföld védelme érdekében becsületben megőszült Tiborcokat az irányítása alatt álló martalócok vigyék el bilincsbe verve.
Mire hát ez a nagy sietség az Alkotmánybíróság felé? Talán nem tudja Kuncze Gábor, hogy mint a szocialistákat hatalomba juttató koalíciós párt elnöke maga is éppen olyan felelős azért, ha a rendőrség sorozatban megsérti az alkotmányos alapjogokat? Hogy vagy gumibottal verték szét a függetlenség napján a véleménynyilvánítás szabadságjogával élő honfitársainkat, miközben ezt néhány koalíciós honatya a parlament erkélyéről szó nélkül szemlélte? Vagy talán ma már ő is úgy véli, hogy a szabad demokraták szívének oly kedves melegek és leszbikusok felvonulása mellett a békéért demonstrálók miatt is el lehet egyszer terelni a forgalmat? Kuncze Gábor tényleg azt hiszi, hogy az SZDSZ népszerűsége majd legközelebb is eléri a parlamenti küszöböt, ha pártelnökként – a szabadságjogok apropóján – hideget is fúj, meg meleget is?
Ne feledjük, míg Kuncze egyik nap kijelentette, egyetértenek azzal, hogy D–209 aláírta ama Európát megosztó nyilatkozatot Bush elnök háborúval fenyegető politikája mellett, majd háromszor sem kukorékolt a kakas, amikor a háború ellen – meg talán a háborús uszításban szerepet vállaló Medgyessy ellen – tüntetők szabad vonulása érdekében akar elszaladni az Alkotmánybírósághoz.
Kuncze Gábor szereptévesztésben van. Ha valóban az a célja, hogy a hálózat kormány felhagyjon az alkotmányos rendet, a demokráciát és a világbékét veszélyeztető politikájával, akkor parlamenti szavazataival ezt bátran ki tudja kényszeríteni koalíciós partneréből. Ha erre képtelen, ha ezt is csak népszerűséghajhászó céllal teszi, mint a LOP-STOP táblás utcai happeningjét, akkor hagyja meg az ellenzéki szerepkört az ellenzéknek. Az SZDSZ-től az is szép teljesítmény lenne, ha a múltat tisztázó törvényt sikerülne keresztülvinnie a kormánykoalícióban, azt, amelyet a titkosügynök-múltú kormányfő hatalmon tartásáért cserébe kértek.
Ha az SZDSZ-nek az alapelvek még ma, 2003-ban is fontosabbak, mint néhány tárcányi aprópénzre váltott kormányzati hatalom, és valóban alapvetően fontosnak tartja az emberi jogok, a szabadságjogok alkotmányos védelmét, és a kolíciós partnertől csak az Alkotmánybíróság mozgósításával képes ezt elérni, akkor talán le kellene vonnia az egyetlen lehetséges következtetést. Ez pedig az, hogy Medgyessy kormányát meg kell buktatnia, ha az képtelen az SZDSZ szorításában is az alkotmányos működésre. Azt a maszlagot ma már senki nem veszi be, mint amit jó néhányan bevettek a Horn–Kuncze-kormányzat alatt, hogy az SZDSZ kinn is van, meg benn is a pártállami múmiákkal folytatott kormányzásban.
Egyébként tagadhatatlan, a szabad demokratáknak egész jól áll az emberi jogoknak meg a szabadságjogoknak a védelme, de, sajnálatos módon, ma már – Tölgyessy Péter, Kis János, Hack Péter és Solt Ottilia fájdalmas hiányában – az sem feltűnő, ha az SZDSZ mai alakulata teljes mellszélességgel biztosítja D–209 és hálózatának kormányzati hatalmát.