Rozsda marja

Nem én mondtam, hanem Kuncze Gábor, hogy meg kellene már végre újulnia az SZDSZ-nek, és ehhez új arcokra lenne szükség. Akár az övé helyett is – tette hozzá nagy szerényen. Valószínűleg arra gondolhatott, hogy a többiek amortizálódtak, rozsdásak, hálni jár beléjük az élet, rozoga valamennyi.
A pártelnök egyébként irányváltást tart szükségesnek a Kovács Kálmán vezette informatikai tárcánál is, mert úgy véli, nehézkesen halad a párt választási kampányában megígért távközlési liberalizáció. (Hogy ez mi, egyelőre nem tudjuk, de majd megmondja előbb-utóbb a Gábor, ő ehhez is ért.)
Szóval újulnia kell a pártnak – fejtegette tovább –, bár szerinte a fő probléma tulajdonképpen az, hogy a gondokat örökké kiviszik a nyilvánosság elé, ahelyett, hogy odahaza söprögetnék szépen a szőnyeg alá.
Ne minősítsük első indulatból a hathúszas butaságot, Kunczénak lenni sem könnyű. Nagyobb gond szabad demokratáéknál a Bauer Tamással való affér. (Sok baj van a Tamással, örökké veri a tamtamot, ami nem mindig tetszik a párt túloldalának.)
Hogy konkrétumot is említsek, elnök úr egyenesen kijelentette:
ha Bauer Tamás is harcba száll az elnöki posztért (ne fessük az ördögöt a falra – a szerk.), nekiront a megáradt Sebes-Körösnek (apadás esetén is).
Szóval zajlik az élet a Gizella utcában, arrafele is vannak indulatok, de ez teljesen emberi, így kerek a világ, ettől vagyunk igazak, ettől cseng szebben a szánkból kijövő szó. A „szívélyes, baráti” időknek vége (szerintem soha nem is voltak ilyenek), a párttalálkozókon eldobált székeket, asztalokat tessék úgy regisztrálni, mint a felvilágosodás részeit. Ha úgy jobban tetszik: glasznoszty, peresztrojka.
Amúgy egyetértek Kunczéval: meg kell újulnia a pártnak. Amely olykor a fejétől bűzlik.