A csodafegyver visszalő

Akármilyen destruktív ellenzéki politikát folytatott 1998 nyarától kezdve az MSZP, bármily hatásosan rongálták a szocialisták (és a szabad demokraták) a Fidesz-kormány minden teljesítményét, 2001 őszén nem lehettek nyugodtak, sikerül-e leváltaniuk Orbán Viktort. Ehhez többre volt szükség a hagyományos politikai bomlasztó eszközöknél – parlamenti obstrukciónál, önkormányzati aknamunkánál vagy a piaci suttogó propagandánál –, valami merőben új eljárást kellett kiötleniük a korszerűen konzervatív fiatal demokraták legyőzésére. Valami csodafegyverre volt szükség, hogy biztosak lehessenek a tavaszi, végső győzelemben. Ellentétben a hasonló világtörténelmi példákkal, a magyar baloldalnak sikerült időben birtokba vennie és harcba vetnie a Wunderwaffét egy Ron Werber nevű, izraeli illetőségű, nemzetközi referenciákkal rendelkező választási kampányszakértő személyében.
Emlékezetes, hogy tavaly ilyenkor a magyarországi politikai életben korábban ismeretlen hangnemű és – utólag kiderült – hatékonyságú választási kampány lett úrrá. Werber minden konvenciót és stílust félresöpört Medgyessy sikere érdekében. Totálisan mozgósította a közvélemény megdolgozásának leghatékonyabb eszközét, a szolgálatra kész baloldali médiát, és éppen csak, de győzelemre vezette a szegénységpárti szocialista bankárt és liberális csatlósait.
A példátlanul durva módszerek azonban az ország másik – átmenetileg vesztes – felében mély sebeket ejtettek, súlyos egyéni és közösségi sérelmeket okoztak, s ez nagyon megnehezíti a kormányzást. Az eleve többrétegű, sokféle kötődésű és érdekeltségű szocialista gyűjtőpártot is megosztja, hogy a választási győzelem politikai és gazdasági zsákmányát egy jól körülírható pénzügyi és médiamenedzsment zsebelte be, a kormányzás napi gyakorlatában viszont sokan szembesülnek a tavaszi hadjárat maradandó rombolásával.
Jó lenne már a jótékony feledésre bízni a Werber-féle hadviselést. És ekkor kirobban a kínos ügy: a tisztázatlan jogi helyzetű, külföldi állampolgárságú kampányfőnök bizalmas munkamegbízást kap az általa hatalomra segített kormánytól, kitudódik, hogy 10 ezer amerikai dollárt vett fel egy olyan tanulmányért, amelyről napokon keresztül minden kérdőre vont kormánypolitikus mást mond. Akármilyen rutinosak az MSZP-sek a szemrebbenés nélküli mellébeszélésben, nyilatkozataikon áthallatszik a zavarodottság: ők sem tudják, miről van szó. Jellemző, hogy Kovács pártelnök azt válaszolja Werber megbízásáról egy napilap kérdésére: „a párt és a Miniszterelnöki Hivatal között nincs személyi összefonódás” (sic!); Szekeres, aki a MeH államtitkáraként az ügy felelőse, a Fidesz érdeklődésére először levélben tudatja, a tanulmány harminc évig titkos, majd pénteken közli, hétfőn délben betekintést enged a titokzatos dolgozatba; a szerző, Werber ugyanakkor kijelenti, csak a bevezető oldalak nyilvánosságra hozatalát engedélyezi. (Közérdekű célból készült, közpénzből honorált tanulmányt vajon miért kell titkosítani? Hogyan tarthat fenn magának ilyen jogot egy eladott írásmű szerzője?) Hétfőn az érdeklődők megtudták, hogy egy 26 oldalas angol szövegért fizetett a kormány százezer forintos flekkdíjat (ennyit csak a BB-sztár Zsanett kapott egy bulvárcikkért). Werber egy másik napilapban „politikamentesnek” nevezi a tanulmányát, amit azért nem könnyű elhinni. A további kérdéseit tegnap a parlament – és a közvetítés – nyilvánossága előtt feltevő Répássy képviselő Szekeres államtitkártól válaszként csak az előző kormány viselt dolgairól hallhatta az ilyenkor szokásos kiselőadást.
Ez a kormányzási stílus – a feltett konkrét kérdések elől kitérve állandóan visszafelé mutogatni, másról beszélni – alighanem szintén a werberi hadviselési taktika része. De a csodafegyver egyre könnyebben elsülhet visszafelé is.