Ismét fenyeget az Öböl-szindróma

Amióta George W. Bush kijelentette, hogy „a játéknak vége”, a világ az Irak elleni katonai fellépésre készül. Az események ismét ráirányították a figyelmet az 1991-es Öböl-háború veteránjaira, akik közül még mindig sokan szenvednek – ők úgy vélik, a gyengített uránium okozta – súlyos betegségekben. Paradox módon éppen az amerikai–brit katonai fellépés nyomán terjedtek szét a veszélyes anyagok iraki földön. Ma ismét téma a rejtélyes betegségsorozat – sokan úgy tartják, a szövetséges katonákat a tizenkét évvel ezelőttihez hasonló veszély fenyegeti.

Egy vezető iraki katonai orvos arra figyelmeztet, hogy egy újabb amerikai támadás esetén megismétlődhetnek a történtek. „Ha megindítják a második Öbölháborút, fel kell készülniük, hogy katonáikat egy második öböl-háborús-szindróma sújtja majd” – mondja dr. Mona al-Dzsibovej, a Bagdadi Egyetem természettudományos karának dékánnője. „A szövetségesek hazatértek, de itthagyták nekünk a gyengített urániumot. Az elmúlt tizenkét évben Iraknak együtt kellett élnie a pusztító hatásokkal.” Al-Dzsibovej doktornő az esetek nemzetközi hátterét, összefüggéseit is megvizsgálta. „Az Öböl-háborúban vetették be első ízben csatatéren a gyengített urániumot. Akkoriban senki sem tudta, milyen hatással jár majd az emberi szervezetre.”
Amióta az Öböl-háború véget ért, katonák tízezreinek immunrendszerét kezdte ki a rejtélyes kór. A szövetséges kormányok kárpótlást fizettek a veteránoknak, de az amerikai és brit tisztek szerint nincs tudományos bizonyíték arra, hogy szolgálat közben, a gyengített urániumtól betegedtek meg.
A gyengített uránium a nukleáris reaktorok mellékterméke. A nyolcvanas években amerikai kutatók fedezték fel, hogy az anyagsűrűség félelmetes páncéltörő hatással jár. Az uránmagvú lövedékek nemcsak a megedzett acél rétegein hatolnak át, de becsapódáskor tüzet is okoznak, és radioaktív részecskéket szórnak szét a páncélozott járművekben. Sokan úgy tartják, hogy a lezárt spray-hez hasonló harckocsik légterében tovaterjedő veszélyes anyagok okozták az Öböl-háború-szindrómát. Norman Simion hadosztályát a Sivatagi Vihar idején vezényelték Irakba. Az egykori ejtőernyős jelenleg a francia öböl-háborús veteránok egyesületének képviselője. Bajtársaival As-Salam sivatagi település szomszédságában egy iraki egységgel keveredtek harcba, és miután egy harckocsi is felrobbant az összecsapásban, mindkét fél jócskán „kapott” a gyengített urániumból. „Amikor katonáinkon jelentkeztek az első különös tünetek, az orvosok azt mondták, csak képzelődünk” – meséli Simion. A veterán katona tavaly áprilisban egy delegáció tagjaként visszatért a helyszínre, hogy a gyengített urániummal kapcsolatos vizsgálatokban együttműködjön a nyugati újságírókkal és az iraki egészségügyi szakemberekkel. „Bár az áldozatok száma növekszik, és az uránium okozta veszélyeket független orvoscsoportok is megerősítik, a francia kormány továbbra is arra hivatkozik, hogy nincs bizonyíték.”
Az iraki tudósok szerint az uránhasználat „epicentruma” a dél-iraki Bászra város környéke. 1991-ben a szövetséges légierő elpusztította a visszavonuló iraki csapatokat, akik füstölgő harcjárművek ezreit hagyták a helyszínen. Az amerikai és brit gépek mintegy háromszáz tonna gyengített urániumot tartalmazó lövedéket használtak fel arrefelé – azóta a „halál országútjának” nevezik a területet. Ha az ameriakiak – szövetségeseikkel együtt – ismét megtámadják Irakot, Kuvaitból a „halál országútján” keresztül vezet az út Bászrába. Bár az uránium már réges-régen eltűnt az út menti harcjárművekből, az iraki tudósok szerint a részecskék beleivódtak a sivatag homokjába. Az uránium radioaktivitása 200 millió év alatt csökken a felére, a kockázat tehát folyamatosan fennáll.