Sokszor apokaliptikus képet festenek a környezetvédők az iraki háború lehetséges következményeivel kapcsolatban. A legnagyobb veszélyként az olajkutaknál és -vezetékeknél keletkező tüzek globális következményeit említik, mondván, az ilyen léptékű tűzvészek nyomán hatalmas mennyiségű füst kerülne a levegőbe, hatalmas területeket borítana be a korom és más, erősen szennyező anyagok. A helyzet súlyos, ám talán nem ennyire. A radioaktivitás növekedését például valóban okozhatják a kőolajszármazékok tüzei is, az első Öböl-háború tapasztalatai alapján azonban több szakértő figyelmeztet például arra, hogy az olajjal kapcsolatos problémák némiképp eltúlzottak voltak. Alekszej Jablokov, Oroszország környezetpolitikai központjának a térséget jól ismerő elnöke a Novosztyinak elmondta: annak idején nem keletkeztek az éghajlatot megváltoztató koromfelhők, a kiömlő olaj részben természetes úton, részben emberi segédlettel megsemmisült, és a terület egyensúlya helyreállt.
Az alapvető veszélyt szerinte a „gyengített uránt” tartalmazó páncéltörő lövedékek jelentik. (Azért „gyengített”, mert a természetben előforduló, 99,3 százalékban U–238-at tartalmazó urántól eltérően ez a változat a „gyengébb” U–235 izotópjából áll. Ezt természetes uránból állítják elő, és az atomfegyverek gyártásához, valamint az atomerőművek üzemanyagaként használják.) Az urán 1,7-szer nehezebb az ólomnál és 2,5-szer az acélnál, s ez teszi lehetővé a lövedék nagyobb átütőerejét. Miközben azonban áthatol a páncélon, az uránmag 70 százaléka a hő és a nyomás következtében elpárolog, és sugárzó vegyületet képez. Ezt az aeroszol állapotú vegyületet a szél több tíz vagy száz kilométerre elsodorhatja, vagy szélcsendben néhány száz méter sugarú körben leülepszik. A legkisebb lövedék urántartalma 75, az ágyúlövedéké 2500 gramm. Koszovóban a harcok helyén U–236 nyomait is felfedezték, ami ezerszeresen veszélyesebb a természetes U–238-nál. Az Öböl-háború után több ezer amerikai és angol katonánál észlelték a máj- és a veseműködés elégtelenségét, fejfájást, a vérnyomás csökkenését és emlékezetkihagyást. Az uránnal leginkább szennyezett iraki város, Bászra környékén pedig megnőtt a koraszülések, illetve a spontán vetélések, a születési rendellenességek, a leukémia és más daganatos betegségek száma. Nemrég egyébként az Európai Parlament határozatot hozott az uránlövedékek alkalmazásának betiltásáról. Az első Öböl-háborúban 300 tonnányi urántartalmú lövedéket alkalmaztak, míg most egyes számítások szerint akár 1900 tonnányi ilyen lövedéket is felhasználhat az amerikai hadsereg.
A Pentagon márciusban kipróbálta a 9450 kilogramm súlyú, „bombák anyjának” elnevezett szerkezetet, amellyel a BLU–82 6,75 tonnás vákuumbombát kívánják leváltani. Szakértők szerint az ilyen bombák alkalmazása a földkéreg lassú mozgásához vezet. A földkéreg szivacsként magába szívja a lökéseket, majd „szétszórja” azokat. A nagy erejű robbanások földrengéseket indíthatnak, amelyek nem azonnal, hanem késleltetéssel, akár évek múlva is indulhatnak. Az afganisztáni Tora Bora barlangjainak bombázása idején a mindent áttörő bombák bevetése után kilenc órával, Afganisztánban és Pakisztánban földrengéseket észleltek, Dusanbében a Richter-skála szerinti 6-os, Taskentben és Szamarkandban 4-5-ös, Biskekben 3-as erősségű volt a földrengés. Jablokov figyelmeztet, hogy a Föld kérge nem olyan szilárd, ahogyan hiszik, s nagyon érzékeny az ilyen robbantásokra. Az ilyen bombák tömeges alkalmazása meg nem jósolható rengéseket válthat ki. Különösen veszélyesek lehetnek az utórengések, amelyek egy távolabbi tájon erősebbek lehetnek a robbanás helyén keletkezett rengésnél is. Az úgynevezett áttörő bombák és a miniatürizált atomeszközök együttes használatának szeizmológiai következménye pedig beláthatatlan.
A háború azonban más környezeti ártalmakat is okozhat. A Tigris és az Eufrátesz köze például több millió költöző madár telelőhelye. A harcok kiterjedése esetén rájuk szomorú sors vár. A legdrámaibb forgatókönyvek azzal is számolnak, hogy az idén hiába várjuk a gólyákat.
A veszély nagyságának megítélésében eltér a kutatók véleménye, abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy mára ingataggá vált a bioszféra. Az emberiség manapság nemcsak politikai, szociális, hanem biológiai értelemben is ingatag világban él. Éppen ezért ma bármilyen technológiai hatás a bioszférára százszorosan veszélyesebb a Föld egészére, mint ko
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
