Rövid, hosszú háború

Csökkenéssel indult a hét a Budapesti Értéktőzsdén, de a nemzetközi piacok már a hétfői kereskedés során felkészülten várták az Irak elleni katonai akció hírét. A hétfő éjszakai Bush-beszéd után a hét elején érezhető enyhe bizonytalanságot gyorsan felváltotta az optimizmus, amit az a vélemény éltetett, hogy gyors lefolyású lesz a háború.

Mire Bush elnök rászánta magát arra, hogy elindítsa a katonai csapást, addigra a befektetők már túl voltak két komoly árfolyamdrágító tőzsdei napon, így a katonai beavatkozás hírét rezignáltan fogadták.
A nyersolajárak a hétfői 30 dollár körüli szintről 25–28 dollárra mérséklődtek a hét második felében. Az elemzők többsége úgy nyilatkozott, hogy az olajellátással minden rendben van. Szaúd-Arábia és Kuvait képes a kiesést pótolni, de egyelőre erre még nem volt szükség. A nyersolaj tekintetében egyetlen probléma merülhet fel, az pedig az, hogy az olajmezőkről csővezetéken kikötőkbe szállított olajat nem tudják behajózni, mivel a térségbe a katonai fenyegetettség miatt nem érkeznek meg a tankerek. A törökországi berakodási helyeken a tárolókapacitások lassan telítettek, és nincs szállító, aki jelenleg a térségbe merészkedne.
Profitfigyelmeztetések
Az olajárakra gyakorolt hatás mellett más komoly piaci tényezőt is befolyásol a háború. Az egyik legfontosabb és el nem hanyagolható tényező a légitársaságok és a turizmussal foglalkozó cégek profitja, ami az iraki háború miatt zuhanhat. A háború lefolyásának időintervalluma komoly kérdés, de még komolyabb az a felvetés, hogy a háborút követő konszolidációs időszak milyen hosszúra nyúlik, mikorra nyugszanak meg a térségben a kedélyek. Az elemzők minimum egy évre taksálják azt az időt, amikor a turisták nyugodtan elindulhatnak a közel-keleti térségbe. Jelenleg még Ciprusra is igen kockázatos utazni, a jordániai Petrába meg végképp nem ajánlatos, tehát a turizmusra szakosodott vállalatok jelentős eredménycsökkenést lesznek kénytelenek az idén elkönyvelni. Hasonló a helyzet a légitársaságokkal is, állapotuk csupán annyiban különbözik az utazásszervezőktől, hogy ma nincs olyan légitársaság, amelynek nem kellene félnie egy esetleges terrorakciótól. Mint ismeretes, a United Airlines csődvédelme kapcsán több légiszállító cég jelezte, hogy gazdálkodásuk erőteljesen gyengült; valószínűleg ezúttal újabb csődvédelmi eljárásokra számíthatunk az utazóközönség csökkenése következtében. Problémát jelent a háború a luxusipari cégeknek is; a WTC elleni merénylet megmutatta, hogy a francia, az olasz és az amerikai prémiummárkákat gyártókra milyen hatással van a turizmus visszaesése. Akkor a Louis Vuitton Moet Hennessy, a Gucci, a Richemont és a Wolford cégek eredményei tükrözték híven, hogy a háborús állapotok a legjobban teljesítő iparágakat is maguk alá tudják gyűrni.
Kinek használ a konfliktus?
Rövid távon minden szempontból az ipari cégeknek kedvez a háború. A felhalmozott készletek ki- és elhasználása a hadviselésben új megrendelésekhez juttatja azokat. Azonban ez nem ennyire egyszerű, hiszen a gazdaság más területein eredménycsökkenést szenvednek el a cégek. A szezonalitás jegyében azonban el kell viselni azt a tényt, hogy a nehézipar és a gépipar számára a háború emelkedő részvényárakat, komoly, belátható időn belül érkező megrendeléseket, hasznot és foglalkoztatásnövelést okoz. Az iraki háború minden szempontból az olajipari cégeknek – azoknak a multiknak, akik kitermelési koncessziót kapnak –, az olajiparban tevékenykedő spekulánsoknak, a hadiiparnak, az építőiparnak, a logisztikai és szállítmányozási cégeknek kedvezhet. A felsorolásból is látni lehet, hogy tőkepiaci szempontból a háborút nem lehet kedvezőnek vagy kedvezőtlennek minősíteni. Ez idő tájt legjobb, ha katonai berendezéseket, repülőgépeket, katonai eszközöket gyártó cégek részvényeit vásárolják a befektetők.
Magyar szemmel
A múlt hét eseményei után levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem kell mindig a nemzetközi parkettekre hagyatkozni, hiszen ha a magyar tőzsdei eseményeket vettük figyelembe, akkor a hétfőn – amikor csökkent a piac – vásárolt hazai blue chipek csupán pénteken keltek el. A haszon, amit el lehetett érni, megközelítette vagy némely esetben meg is haladta a tíz százalékot. Hétfőn 717 forintért vehettünk Matávot vagy 4830 forintért Molt, és pénteken a távközlési papírokat 768 forintért, míg az olajipari részvényeket 5210 forintért adhattuk el, de árfolyamnyereséget realizálhattunk az OTP- és a Richter-papírokon is. A hét nyertese a BorsodChem és a Zalakerámia lett. A BorsodChem esetében felvásárlási ajánlattételi pletykákról lehetett hallani a piacon, míg a Zalakerámia részéről a tulajdonosváltásból származó információk okoztak drágulást. Sokan tudni vélik, hogy a Zalakerámia új tulajdonosa felvásárlási ajánlattal élhet, de ezt a lehetőséget a társaság pénteki közgyűlése után már néhányan elvetették. Kedvező irányba fordult a múlt héten a Pannonplast árfolyama is. Mint kiderült, a jelenlegi tulajdonosok, a Britton Capital és a Karsai Holding mellé felsorakozott a Pevdi is, így valószínűleg a cég megszerzéséért vívott versenyben a Britton kerekedhet felül. A héten a BUX a hétfői 1,67 százalékos csökkenéstől eltekintve tartós emelkedésen esett át. Sokan úgy vélik, hogy a sokszor beígért drágulás most következett be, a BUX öt nap alatt 7583 pontos szintre emelkedett amellett, hogy a forgalom többször meghaladta a nyolcmilliárd forintos határt is. A magyar piac egyik negatív híre az volt, hogy a Rába vezérigazgatója bejelentette: munkaszerződését nem kívánja meghosszabbítani. Szakértők szerint Steiner László vezérigazgató távozásának köze volt ahhoz, hogy a Rábának a tavalyi év utolsó negyedévében sem sikerült pozitívan megváltoztatnia eredményeit.
A pletykák szerint Steiner Lászlót már e tulajdonosok le is akarták váltani, de a vezérigazgató megelőzte őket. Más információk szerint a Rábára több vevő is jelentkezhet a jelenlegi névérték (1000 forint) körüli áron, csupán az a kérdés, hogy a győri önkormányzat és a többi meghatározó tulajdonos milyen áron hajlandó kiszállni az amúgy stratégiailag igen fontos cégből. Az előző 30 évben a Rába gyártotta a KGST-tagállamok buszai és teherautói részére a futóművet. Másrészt a Rába a mai napig is gyárt futóműveket, a cég a magyar gazdaságnak igen fontos. Fontos szempont továbbá a Rába életében a magyar katonai gépjárműtender, illetve az a tény, hogy a DaimlerChrysler (DC) katonai célokat is kiszolgáló teherautókat kíván a Rábával közösen Magyarországon gyártani, amelyeket korábban a balkáni és a közel-keleti térségbe szállítottak. A DC-nek éppen ezért igen fontos lehet a Rábával kötött szerződés és annak zökkenőmentes végrehajtása, vagyis a teherautók sorozatgyártása.