Groznij központjában géppisztolysorozatként hív szavazásra az egyik plakát: „Referendum – igen, igen, igen, igen!” A megmaradt villanyoszlopokat is teleragasztották: „Mindenki szavazzon – vessünk véget a háborúnak!” A népszavazás elleni agitációt betiltották, a szakadárok azonban fegyverekkel és graffitikkel is harcolnak a voksolás ellen. Referendum – csalás! Az igazi szavazás 400 éve fegyverrel a kézben zajlik! – hirdeti egy falfirka a fővárosban. Hiába azonban az ellenpropaganda, a részvételi arány a várakozások alapján meglehetősen magas – legalább 70 százalékos – lesz, s az előzetes beszámolók szerint a lakosság nagy része igennel szavaz mindhárom kérdésre. Voksolnak az itt állomásozó katonák is – létszámuk a választásra jogosultak mintegy hét százalékát teszi ki –, és megszervezték azt is, hogy az ingusföldi táborokból autóbuszokkal szállítják a menekülteket a határon felállított urnákhoz.
A népszavazás kiírásáról a tavaly októberi moszkvai túszdráma után döntött Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ezzel Moszkva gyakorlatilag kizárta a megegyezést a szakadárokkal, ugyanakkor az utóbbi hetekben tett látványos gesztusai biztatást adnak a háborúba belefáradt helyieknek. A kaukázusi köztársaság történetében egyedülálló például, hogy televíziós beszédben fordult a néphez az orosz elnök. Vlagyimir Putyin széles körű autonómiát ígért Csecsenföldnek, s amnesztiát a harcosoknak. Moszkva két és fél hónapos titkos tárgyalások után a maga oldalára állította a mérsékelt ellenzéket is, Maszhadov parlamentjének 32 képviselője állt ki nyilvánosan a népszavazás mellett. A voksolási kedvet növeli az is, hogy a napokban jelentette be indulását az alkotmány elfogadását követő elnökválasztásokon a köztársaság dumabeli küldötte, a helyi népszerűségi listákat vezető Aszlambek Aszlahanov. Moszkva számára kedvező hír az is, hogy a korábbi strasbourgi bírálatok ellenére az EBESZ, az Arab Liga és a FÁK 150 nemzetközi megfigyelője is figyelemmel kíséri a referendumot.
Az orosz közvélemény szkeptikus a népszavazás politikai céljainak elérését illetően, a voksolás konkrét sikerét azonban inkább a terrorista eszközökkel operáló szakadárok akcióitól féltik. Készültek erre a hatóságok, s nem véletlen, hogy az Izvesztyija tudósítója is az egyik legismertebb harctéri parancsnok, Samil Baszajev szülőhelyén, a rebellis vegyenói járásban igyekezett felmérni a hangulatot. „A csecsenek végre emberként szeretnének élni. Arra vágynak, hogy nyugodtan, félelem nélkül sétálhassanak az utcán. Ehhez itt egyelőre a mi erőnk is kevés!” – értékel a belügyi erők helyi parancsnoka, aláhúzva, hogy az emberek leginkább a kemény kézre, rendre várnak. A szövetségiek erőfeszítései ezért a szakadárok teljes kiszorítására irányulnak, az utóbbi időben tíz bázist számoltak fel. Az alezredes szerint minden faluban megtalálhatók a szakadár fegyveresek vagy segítőik. Megjegyzi, a hegyekben úgy 150-től 500 fegyveres lehet, s az itteni 14–16 éves suhancok segítségével a szövetségiek mozgásáról jól informáltak. Főképp a fiatalok mennek a hegyekbe is. Akik maradnak, már inkább élni szeretnének. Ha kell, rendőrnek is beállnak, mint Adam. Ő abban reménykedik, hogy a referendum után végre béke lesz.

Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével