Sötét öltöny, fehér gallér

Az MSZP holdudvarában hullanak a fejek. Azt követően, hogy a miniszterelnök helyettese, Kiss Elemér korrupciógyanús ügyleteivel elindította a lavinát, csak a legerősebbek maradhatnak talpon a hatalom körül. Legutoljára a kormányváltáskor felállított teljes Malév-vezérkar vérzett el, mert nem látszott eléggé tisztességesnek a Medgyessy–Kovács páros szemében. Az sem segített a vezetőségen, hogy a közpénzek privatizációjára kitalált új és hatékony társasjátékot, az átvilágítósdit, a tanulópénz kifizetése nélkül úszta meg a cég, hiszen Kiss Elemér régi-új munkahelyének, a Forgács & Kiss Ügyvédi Irodának a történtek után nem volt arca elkérni a munkáért járó huszonnyolcmillió forintot a Malévtól.
A légitársaság vezetői fölötti ítélet végrehajtását a miniszterelnök bizalmas barátjára bízta, aki az ÁPV Rt.-hez tartozó cégek felügyeletét is ellátja. A főállásban egyébként pénzügyminiszter László Csabáról tudni kell, hogy még az erős emberek halmazához tartozik. Ő rendelte el és vezényelte le például a magyar gazdaság stratégiai hatóságainál, hivatalainál a törvénytelen adatmásolásokat, amelynek következtében mind a magánszemélyek, mind a Magyarországon bejegyzett vállakozások adatai megismerhetőkké válhattak azok előtt is, akiknek ezekhez semmi közük. Ma már az is világos, hogy az ország kiszolgáltatása közben László Csaba pártfeladatot is ellátott, hiszen az országgyűlési képviselő-választások kampánya óta tudjuk, az MSZP figyelme a számítógépes adatokra is kiterjed.
Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos lesújtó értékelése következtében a törvénytelenül kimásolt adatok ügye újabb állomáshoz érkezett: szintén László Csaba utasítására elkezdődött megsemmisítésük. Az, hogy az akció végül is mennyibe került az adófizető állampolgároknak, s miért nem vasalják be a vezérkara előtt egyelőre még tisztességesnek látszó pénzügyminiszteren, nem tudjuk. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy az adatmásolás körülményeinek vizsgálatára hiába áll föl a parlamenti bizottság, a kapkodva elindított megsemmisítés következtében ugyanis eltűnnek a bizonyítékok. A vizsgálatban részt vevő képviselők soha nem tudják meg például, milyen (kerülő) úton jutottak el a kimásolt adatokat tartalmazó mágneslemezek a minisztériumba, ami a tisztánlátáshoz azért is fontos körülmény, mert az APEH esetében két hétig tartott, hogy a másolatok csupán az adóhatóság központjáig eljussanak. Hitelt érdemlően arról sem tudnak majd megbizonyosodni, hogy készültek-e újabb, titkos másolatok az államtitkokat is tartalmazó adathalmazokról. Az ugyanis sajnos nem elég, hogy mi tudjuk, mi történt.
A pénzügyminiszter nem fog magától elárulni semmit. Továbbra is tartja magát majd ahhoz az utolsó verzióhoz, hogy azért készítettek másolatot, mert az a hivatalok majdani átadás-átvételéhez szükségeltetik, s amellyel bizonyítható lesz: nem nyúltak bele az adatbázisokba. Ami persze abszurdum, hiszen képzeljünk csak el egy ilyen aktust: Király László György leköszönő APEH-elnök, miután irodájában fogadja az új vezetőt, rámutat egy dobozra, és azt mondja: íme, itt vannak az adatok, amelyek alapján megállapítható, hogy nem nyúltunk bele az adatbázisba. Valószínűleg nincs az az épelméjű ember, aki ezt elhiszi neki és felelősséggel átveszi tőle a mágneslemezeket. De ez a bizalmatlanság jellemezné Király László Györgyöt is, aki, ha van egy csöpp esze, csak úgy adja át a lemezeket, hogy egy biztonsági másolatot készít magának, amit azután hazavisz. Enélkül hogyan védhetné meg magát, ha az új elnök azzal vádolná meg, hogy belenyúlt a rendszerbe?
Magyarán sehogy sem jó ez, ebből nem lehet már jól kijönni. A Magyar Nemzet cikkeitől megriadt, a nyilatkozattól elzárkózó László Csabának vagy a barátainak végre le kellene vonniuk a megfelelő következtetéseket. Akkor is, ha sötét öltönyt és fehér gallért viselve szerintük elég tisztességesnek látszaniuk.