A hegyoldalon mindenki elfér

Mintegy kétezer magyar hódolója, köztük több világbajnoka van a sárkányrepülésnek és a siklóernyőzésnek. Nekik nem kell repülőtér, elég egy gabonatábla melletti út vagy szélnek kitett hegyoldal, hogy felszálljanak. Ám ilyen kevés van hazánkban, azok jó része pedig természetvédelmi területen. A természetvédelmi hatóságok és a siklóernyősök ellentéte sokáig kibékíthetetlennek tűnt, ám a közelmúltban több kezdeményezés indult – sikerrel.

A természetvédők fő kifogásai: hogy a siklórepülők szervezetlen tevékenysége következtében a kis tisztásokon letaposott növényzet elpusztul a rendszerint egy nyomon végigfutó pilóták lába nyomán, és elindul az erózió; a starthely bővítése címén néhol kiirtják a fás növényzet egy részét; szemetelnek; s végül az állatok életét, szaporodását zavarja az emberi jelenlét. Van igazság ezekben az érvekben, ezt a siklórepülők is elismerik.
– Túlnyomó többségünk azért mégis csak törvénytisztelő és természetszerető ember, meg igazolt sportoló, az ehhez mért jogokkal – jelentette ki lapunknak Kerekes László, a Magyar Repülőszövetség siklórepülő-főpilótahelyettese. – Starthelyeink egy része valóban károsodhat a tevékenységünk során, más kérdés, hogy igyekszünk mindent megtenni ennek elkerülésére, a renitensek kiszűrésére. Elfogadjuk, sőt igényeljük a természetvédők kritikáját, hiszen valamennyiünk érdeke, hogy ne okozzunk kárt, s hogy jogilag rendezett legyen a helyzet. Ugyanakkor nem tudunk mit kezdeni a józan ésszel már nem igazán belátható tiltásokkal: például azzal a hatósági indoklással, miszerint a hegy előtt repülő színes siklóernyő zavarja a táj összképét; vagy hogy a volt szovjet vadászrepülőtér betonjáról gyakorlatilag csak a repülőszezonon kívül lehet felszállni csörlővel, mert úgymond zavarnánk az ürgéket. Ráadásul mi, a szervezettségünk miatt, mindig „utolérhetők” vagyunk, ellentétben például a magányos krosszmotorosokkal.
Nem egyszerű az érdekek egyeztetése, ezt mindkét fél elismeri. De nem is lehetetlen, amint az Budapesten kiderült. – Amióta a főváros környékén kijelöltünk öt legális starthelyet, és használatuk szabályairól megállapodtunk a többi hatósággal meg a repülőkkel, lényeges előrehaladás történt a természet megkímélése terén – nyilatkozta lapunknak Dobos Sándor, a Duna–
Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Budai Természetvédelmi Tájegységének vezetője. – Amíg nem született megállapodás, a természetvédelmi őrök legtöbbször hiába indítottak szabálysértési eljárást a védett területről felszálló ellen – mondta el Dobos –, az rendre elakadt azon, hogy elvileg sehonnan sem volt szabad startolni, miáltal a siklórepülők jogai (is) csorbát szenvedtek; nem volt erkölcsös tehát megbüntetni őket. A probléma megoldásához elsőként arra volt szükség, hogy a siklórepülők szervezetten jelenjenek meg, a hatóságoknak legyen kivel tárgyalni.

Ezt a feladatot a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület és az óbudai Pilótacentrum Kft. vállalta. A természetvédők ugyanakkor tudomásul vették, hogy néhány helyen „vissza kell lépniük” ahhoz, hogy a többit megvédjék, hogy a repülők jogait ne csorbítsák; s végül, hogy a szabályok megszegőit immár jogosan megbüntetve elvegyék a kedvet a természet felesleges károsításától. Az engedélyezett starthelyeken pedig csökkenthető az élővilág terhelése: a padlószőnyeggel letakart felszállópálya alatt kipusztul ugyan a fű, de körülötte megmarad, és az erózió sem jelentkezik; a szemetet pedig rendszeresen gyűjtik és elszállítják a sportolók. – Az emberek többsége nem szereti megszegni a szabályokat; ha van egyenes út, azon jár. Közös munkával sikerült ezt az utat kijelölnünk, így az illegális starthelyek használata drasztikusan csökkent – összegezte tapasztalatait Dobos Sándor. Hozzátette: tudomása szerint máris nyolc pilóta jelentkezett polgári természetőrnek. S még egy példa arra, hogy a repülők és a természetvédők nem feltétlenül ellenségek: Sándor István pásztói sárkányrepülő évek óta a közeli Nyikom-hegy oldalában levő starthely tulajdonosa. Emellett lokálpatrióta és természetvédő, a Mátra és Cserhát Turizmusáért Társaság egyik alapítója. Honlapjukon a repülés mellett a környéken űzhető valamennyi sportot bemutatják, de a néprajzi látványosságokat és a természeti értékeket ugyanígy. Felhívják a figyelmet a természet védelmére, tanácsokat adnak, hogyan viselkedjen a sportoló, a turista.
– Hasonlóan a természettel együtt élő többi emberhez, a siklórepülők túlnyomó többsége is betartja, sőt betartatja ezeket a szabályokat, mert ésszerűek és betarthatók – mondta Sándor István. – A nyikomi starthely közel egy hektáros, természetes tisztás. Egy jó, északnyugati szeles napon 50-100 pilóta, családtag, érdeklődő fordul meg itt, anélkül hogy a természetet károsítaná. Ha a szeméttartó megtelik és nem cserélem ki időben, a szemetet nem szétszórva találom, hanem a teli zsák mellett. – A turistának szerinte ugyanolyan élmény a soha nem látott siklóernyős a feje fölött pár méterrel, mint mindkettejüknek a szirti gyöngyvessző fölött a szélben „lejtőző” nagy fehérsávos lepke vagy fent a hollók. És mind elférnek a hegyoldalon – tette hozzá Sándor István.