Gázmaszk

A törököknek nem kell a gázálarcunk, írtuk nemrég. Egyenesen fütyülnek a gázálarcainkra, gázmaszkszállítmányainkra, hiszen illetékeseink (így a háttérmagyarázat) olyannyira trehányak voltak az adminisztrációt illetően, hogy az Oszmán Birodalom elállt a gázmaszkbiznisztől, köszönik szépen, de elszagolgatják inkább a beadagolt nemesgázokat.
Itt jegyzem meg, a kabinet képviseletében maga – érettségizett – Gál J. Zoltán kormányszóvivő jelentette ki: Magyarország Törökország vegyi és biológiai védelmi képességének megerősítéséhez kíván hozzájárulni. Szép, emelkedett mondatot hallhatott a szóvivő (talán súgtak neki).
Hogy miért nem indult el a szállítmány, arra nézve nincs hiteles információnk, bizonyos Kohári Lajos, a Külügyminisztérium szóvivőhelyettese (az öreg Kohári fia) lapunknak elmondta, nincs információja arról, miért nem indult el időben a szállítmány, a fene enné meg őket… Itt jegyzem meg, három tárca egyeztetett az ügyben: a külügyi, a földművelésügyi és a gazdasági. A török bejelentéssel új helyzet állt elő – emelte fel mutatóujját Kohári szóvivőhelyettes –, ezt pedig a kabinetnek (itt Medgyessy Péter a pallér) és a minisztériumoknak kellene figyelembe venniük és az ezzel együtt előállt új fejleményeket. Nem mondtam még, a felajánlott vegyi és biológiai arzenál védelmi képességének megerősítéséhez felajánlott összeg kereken 389,625 millió forint volt, ennyibe került nekünk a gázálarc-kézbesítő Medgyessy-kormányzat nagyvonalú felajánlása.
E helyről csókolom a Szigetvárott elhunyt II. Szulejmán szultánt. Kíváncsi leszek, kap-e majd szobrot Medgyessy Isztambulban, ahogyan a szultán Szigetvárott.