Hallgatni néha arany

Pető Iván jelenleg az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, s annak megnyitása óta rendkívüli mértékben bosszantja az általa csak múzeumszerűségnek nevezett Terror Háza. Az SZDSZ-es Pető egyébként egyenesági leszármazottja bizonyos Pető László ávós őrnagynak, akinek a fényképe megtalálható az Andrássy út 60.-ban, ráadásul nem az áldozatok falán…
Pető a személyes érintettség tényét hiába tagadja, ugyanis a birtokunkban lévő okmányok szerint „Pető László (…) 1945. január 21-től 1951. júliusig teljesített fegyveres testületi szolgálatot. (…) Pető László áv. őrgy.-t a Párt más munkaterületre helyezte. Nevezettet az Államvédelmi Hatóság kötelékében viselt állása alól felmentem. (…) Péter Gábor sk. Államvédelmi altábornagy.”
Ebből kiderül, hogy Pető László előbb a Politikai Rendészeti Osztály, majd az ÁVO és ÁVH egyre magasabb rangú tisztjeként szolgált. Bár fentieket Pető Iván az utolsó pillanatig tagadta, a bíróság ténymegállapító határozata után ennek már sok értelme nem volt. Fotók tanúsítják, hogy Pető László többször megfordult Rákosi közvetlen környezetében is. Pető édesanyja bizonytalan ideig rendőrirodai alhadnagyként dolgozott. Gyermekük az SZDSZ egyik vezetőjeként életrajzában azt állította, hogy édesanyja gépíró, édesapja pedig kárpitos volt. Egy állítólagos történésztől ez a hazugság több mint visszataszító.
De a Terror Háza szégyenfalán megtalálható egy másik SZDSZ-es politikus felmenőjének fényképe is: őt Bauer Miklósnak hívják. Kihallgatótiszt volt. Gúnyneve is mutatja, hogy a rámenősebb és hatékony fajtából. Bauer Miklós később ügyvédként üzlettársa és barátja lett Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikusnak, országgyűlési képviselőnek. Aligha véletlen közelmúltunk ama szégyenfoltja, hogy az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezetése alatt álló Belügyminisztérium éppen az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda kérésére adta ki azt a történelemhamisító igazolást, amely szerint az ÁVH-n nem volt szokás a foglyok bántalmazása… (Ez ugyanakkor valószínűleg így korrekt, mert az MSZP és az SZDSZ zsoldjában álló véleményformálók azóta is mélyen hallgatnak. Ezek a Mester Ákos által dicsőített igazi „vérprofik”.)
Vitathatatlan személyes érintettsége ellenére Pető állítja: problémái szigorúan morális (?) és szakmai jellegűek, hiszen ő már többször nyilvánvalóvá tette: „Nem kell bizonygatnom a normáimat.” (Népszava, 2003. január 25.) Valóban szükségtelen lenne ezt tennie, hiszen még sokan emlékeznek rá, mennyit beszélt össze-vissza annak idején a Tocsik-ügy kapcsán, egészen addig, míg félre nem állították… Ekkor ismerték meg sokan Budai László, Virág Attila és Bernhardt Barnabás nevét.
Pető Iván családi háttere csak azért említésre méltó, mert az SZDSZ döntéshozói szerint a pártelnök esetében az ilyen családi háttér rontja a párt politikai esélyeit: ezért is állították Pető helyett az SZDSZ élére a volt piarista diákot, a magyaros bajuszú tököli Kuncze Gábort. Erről egyébként a Beszélőben olvashattunk.
Pető saját bevallása szerint soha nem járt a Terror Házában, mert azt elfogultnak tartja. „Személyes okok miatt sem jártam benne, a kurátorokról kialakított személyes véleményem miatt.” Ez tulajdonképpen rendben is lenne. Nekünk is van személyes véleményünk Pető Ivánról, felmenőiről és pártjáról. Emiatt én például nem szívesen tartózkodom egy légtérben a diktatúra egykori fenntartóival, és a rendszerváltoztatás erkölcstelen elárulóival. Ezt Pető Ivánnak és társainak is meg kell értenie. Sokan vagyunk ebben az országban, akik másként gondolkodunk, mert másféle közegben szocializálódtunk.
Pető, Bauer, Magyar, Eörsi, Kuncze és társai nincsenek abban az erkölcsi helyzetben, hogy kifogásokat fogalmazhatnának meg a felmenőik, munkatársaik és barátaik által működtetett XX. századi diktatúrák bemutatásával kapcsolatban. Ennek ellenére Pető nemrégiben kifejtette, hogy a Terror Házát nem lehet múzeumnak tekinteni, de nemzeti emlékhelynek sem, hiszen az intézmény megítélését nem övezi konszenzus. Érdekes és továbbgondolásra méltó eszmefuttatás, különösen annak fényében, hogy tudjuk: a XX. századi események nagy részének a megítélésében mennyire megosztott a magyar társadalom. Példaként elég csak ’56-ot említenünk.
Ráadásul Pető Iván a Ki kicsoda tanúsága szerint nem is „terrorügyi”, hanem szénbányászati szakértő. E tárgykörben – Erdmann Gyulával közösen – két művet is közreadott: a Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből 1945–1949 (1975) című művet követte A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig (1977) című kötet. Valószínűleg egyik sem volt szamizdatkiadás.
Alighanem igaza van Fodor Andrásnak (Magyar Nemzet, január 21.), aki szerint Pető és társai nem lehetnek könnyű helyzetben, mikor gyermekeiknek el kell magyarázniuk, hogy a nagyszülők mit tettek és miért. Normális emberi reflex, hogy azt szeretnék, „ha ez a múzeum nem létezne, nem hirdetné ezt a rettenetes családi szégyent.” Csakhogy érthető módon nem ezt mondják: ehelyett szakmai érvek mögé bújva próbálják a Terror Házát ellehetetleníteni.
Sajnálatos és szégyenletes: vitathatatlan személyes érintettsége, családi háttere nem zavarta Pető Ivánt abban, hogy a 2003-as költségvetés parlamenti vitájakor módosító indítványt nyújtson be, aminek következtében 2002. december 20-án 150 millió forinttal csökkentették a Terror Háza költségvetését. Pető Iván és elvtársai sajnos azóta sem nyugszanak: időközben a Heti Válasz című hetilap is célkeresztbe került. Pető világlátása viszonylag egyszerű: „Létrejött egy kormány, amely persze esendő, nem kevés hibával működik, elkövet baklövéseket, de hétköznapi értelemben a normalitást képviseli.” (Mozgó Világ, 2003. március.)
Pető sajnos szövetségesre talált a „normalitást” képviselő kormány kultuszminiszterében, Görgey Gáborban. Görgey a Terror Háza ellehetetlenítését a kuratórium átalakításával próbálta megoldani. Elgondolása szerint hat „közismert, köztiszteletnek örvendő történész”, elsősorban holokausztkutatók kerülnének a döntéshozó testületbe. (Azért lennének éppen hatan a „köztiszteletben állók”, mert mi most csak öten vagyunk a Terror Háza Múzeumot működtető közalapítvány kuratóriumának tagjai.) Ezt két okkal próbálták magyarázni: az egyik a jelenlegi kuratórium „szakmai” megerősítése, a másik, hogy a Terror Háza egyoldalúan mutatja be a XX. századi terror történetét, nem fordít kellő gondot a nemzetiszocialista korszak és a holokauszt méltó bemutatására. Pető szerint a Terror Háza a terrornak csak egy elemét hangsúlyozza. Utaltunk már rá: Pető állítólag történész és levéltáros (volt). Talán tanulmányaiból emlékszik még arra, hogy ez az „egy elem” negyven évig tartott. Addig, amíg a szocialista szénbányászat.
Mielőtt az állóháború folytatódna, jó lenne, ha a miniszter megtekintené véleményalkotása tárgyát.
Pető Ivánnak ezt érthető okokból nem ajánljuk. De azt igen, hogy személyes érintettsége és elfogultsága miatt legalább ebben az ügyben hallgasson.
Mert hallgatni néha arany.
A szerző a Közép- és Kelet-európai Történelem
és Társadalomkutatásért Közalapítvány kuratóriumának tagja