Hazánkban készültek az iraki akcióra

Teljes sötétségben, alacsonyan repülő C–130-as szállító repülőgépek köteléke közelít az ellenséges területen lévő katonai repülőtérhez. Az ejtőernyősök alig egy perc alatt elhagyják a gépek rakterét, s egypercnyi irányított zuhanást követően földet is érnek. Újabb fél óra, és a 173. amerikai ejtőernyős dandár hétszáz katonája már uralja is a bázist.

Félreértés ne essék, ezek a jelenetek nem egy hete zajlottak Irakban, hanem tavaly Magyarországon a Hungarian Response 2002 fedőnevű gyakorlat alkalmával. A hasonlóság azonban nem véletlen. Március 26-án este 15 amerikai, C–17-es, nehézszállítógép emelkedett fel az olaszországi Avianóból, hogy ezer ejtőernyőst, a 173. dandár katonáit, a kurdok uralta Észak-Irakba vigyen. Az éjfél előtt kevéssel végrehajtott ugrás célja az Irbil melletti Bashur tábori repülőtér volt, amelynek biztosításával az amerikai hadvezetés több legyet ütött egy csapásra. Egyrészt hozzájárultak az északi front megnyitásához, másrészt jelezték mind Törökországnak, mind a kurdoknak, hogy tartóztassák magukat a további összecsapásoktól. Az amerikai hadtörténelem 29., éles körülmények között lezajlott, ejtőernyős akciója sikeres volt: a katonák és felszerelésük épségben ért földet a speciális erők által már korábban felderített terepen. Mindössze néhány bokaficammal és az elmúlt napok esőzése miatti sárfürdővel fizettek érte.
Hol készítették fel a katonákat a fontos bevetésre, amelybe láthatóan nem sok hiba csúszott? A válasz meglepő, de igaz: tavaly és tavalyelőtt késő tavasszal Magyarországon, két nagy volumenű hadgyakorlat, a Lariat Response és a Hungarian Response fedőnevű manőverek alkalmával. A képzeletbeli és a valóságos helyzetek között kísérteties a hasonlóság. Mindkét alkalommal az Európában állomásozó amerikai csapatok azonnali reagálású – úgynevezett tűzoltó – erőinek élcsapata, az észak-olaszországi Vicenzában állomásozó 173. légi szállítású (ejtőernyős) dandár vizsgázott. A második világháborúban és Vietnamban is (ahol 1790 katonájuk halt meg) bevetett „Égi katonák” becenevű alakulat specialitása, hogy ellenséges hátországban lévő repülőtereket foglal el és biztosít további műveletek céljaira.
A magyarországi gyakorlatok alkalmával közepes kapacitású C–130-asokból ugrottak a – valósághűség kedvéért – teljesen elsötétített kecskeméti repülőtérre, ahol a szokásos bokaficamoktól eltekintve mindössze egyetlen hibájuk volt. Az egyik csomag ejtőernyője belegabalyodott egy magyar radarantennába, jelentős anyagi kárt okozva. Az akciót követő napokban több tucat szállítógép (köztük a legnagyobb C–5 Galaxy) érkezett az alföldi bázisra javarészt Németországból, helyszínre szállítva a különböző járműveket, többek között az 1. páncélos hadosztály M1 Abrams harckocsijait, illetve M2 Bradley gyalogsági harcjárműveit. Ezek az erők magyar, olasz és szlovén egységekkel együttműködve aztán a rá következő napokban különböző műveleteket hajtottak végre a táborfalvai lőtéren, a pápai repülőtéren, illetve más gyakorlótereken.
Az észak-iraki akció legnagyobb kockázatú bevetésén, az idegen területre történő ejtőernyős ugráson tehát már sikerrel túlestek a 173-asok, anélkül, hogy akár egyetlen lövést is le kellett volna adniuk. A légierők folyamatos támogatása mellett most egyre nagyobb területeken járőröznek, együttműködve a kurd gerillákkal. Csak idő kérdése, hogy mikor keverednek harcba az iraki erőkkel, akik Moszult és a kirkuki olajmezőket aligha adják majd ingyen. Akkor majd kiderül, hogy milyen sikerrel sajátították el a városi hadviselés mozzanatait a Balaton-felvidéki Tapolcához közel eső honvédségi gyakorlóterepen, a „kísértetvárosban”.