Néhány héttel ezelőtt Bagdadban lényegében szabadon járhattak-kelhettek az újságírók, hivatalos „kísérőt” csak akkor kaptak, ha politikai szempontból fontos helyre látogattak. Ma napi 125 eurót kell fizetniük a tájékoztatási minisztériumnak, és minden esetben melléjük szegődik valaki. Az újságírók munkáját megnehezíti, hogy nem közlekedhetnek taxival, és csak kijelölt szállodában szállhatnak meg. Előfordult, hogy a munkáját végző újságírót Moszad-ügynöknek nyilvánították, és kiutasították az országból. Az iraki hatóságok azonban végső soron nem akadályozzák a tudósítók munkáját.
Az amerikaiak másképpen közelítik meg a kérdést. A Bush-kormányzat alighanem pontosan tudja, hogy a helyszíni tudósítások túlmutatnak az amerikai elnök „jók a rosszak ellen” világképén, éppen ezért a szövetségesek féltve őrzik a XXI. század legnagyobb kincsét: az információt. Ami az iraki háborúról a nyugati világba szivárog, azt figyelő tekintetek ellenőrzik, a hír forrásától egészen az adásba, újságba kerülésig. Persze az amerikai tömegtájékoztatás sem egynemű, nagy a különbség az elfogultságában is tájékoztatásra törekvő CNN és a republikánus kormányzat felé nyíltan elfogult Fox News között.
Az amerikai haderő mindazonáltal egyedülálló, az információszerzés és a biztonságos munkavégzés közötti egyensúlyt biztosító lehetőséget nyújt az újságírók számára. Az úgynevezett „embedded reporting” lényege, hogy a média képviselői amerikai katonai egységekhez csatlakozhatnak, azokkal együtt mozoghatnak, ám cserébe bizonyos szabályokat be kell tartaniuk. Az újságíró jelentkezik az illetékes parancsnokság sajtóosztályán, leírja elképzeléseit, majd az ennek megfelelő egységhez küldik. Az indulás előtt jelentős terjedelmű dokumentumokat kell tanulmányoznia, amelyekben egyértelművé teszik, mit szabad és mit nem, majd aláírásával kell igazolnia, hogy tudomásul vette az olvasottakat. A pontokba szedett „szerződés” nem akadályozza az információszerzést, ám arra felhívja a figyelmet, hogy a „házigazda” alakulat mozgását, módszereit nem tárgyalhatja tudósításaiban a műveletek biztonsága érdekében. Lényegében a harcolók mikrokörnyezetéről készített, meglehetősen valósághű riport műfajának kedvez ez a lehetőség – az igazi, a dolgokat az összefüggésekbe helyező tudósításnak nem.
Hogy ellenőrzik-e a kimenő információkat? Utólag minden bizonnyal, és arra ösztönzik az újságírót, hogy megjelent cikkeit, képeit, tudósításait juttassa el az illetékes sajtóosztályokhoz. Ám a szó hagyományos értelmében vett cenzúra, azaz megjelenés előtti ellenőrzés nincs: az iraki civilek halálával végződő tegnapi incidenst is „embedded” újságírók jelentették, akadályoztatás nélkül. Csak ha a műveletek biztonsága megköveteli teszik lehetetlenné a kommunikációt. Aki megszegi a szabályokat, elveszti akkreditációját, és kidobják: így járt a Fox News riportere is a minap, aki pontosan leírta tudósításában alakulata pozícióját. Az amerikai módszer az újságíró biztonsága szempontjából is fontos, hiszen hadműveleti területen óriási a kockázat. Az eddigi halottak kizárólag az önállóan utazó újságírók közül kerültek ki, akikről bármelyik fél hihette, hogy ellenséges szándékúak vagy kémek. Az óvatosság különösen indokolt, hiszen már többször nyilvánosságra került, hogy manapság az ellenséges hírszerzés és a terroristák beszivárgásának elsődleges lehetősége a média. A múlt héten az amerikaiak két izraeli és egy portugál újságírót vallattak ki, utóbbit megverték, bordáját eltörték. Nem csoda, hogy a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet aggodalmát fejezte ki emiatt.
Arra azonban, hogy az amerikai csapatokkal utazók esetleges harctéri vagy baleset miatti elhalálozása esetén kárpótlási igényeket támasszanak a médiacégek és a hozzátartozók, még a Pentagon sincs felkészülve: a szerződésben minden újságíró lemond erről a jogáról, csakúgy, mint a felszerelését ért esetleges károk jóvátételéről.
origo.hu
Furcsa módon bukott le egy drogcsempész a röszkei határon – videó
