Medgyessy és a tolmácsok

El kell ismerni, előrelátó ötlet volt a szocialista Keller László vezetésével felállítani a közpénzből működtetett közpénzügyi államtitkárságot. Amit a szocialisták és szabad demokraták művelnek adóforintjainkból a holdudvarukhoz tartozó klienseik érdekében, azt tényleg hiba lenne független köztisztviselők ellenőrzésére bízni.
Valóban jobb az mindenkinek, ha a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Állami Számvevőszék köztisztviselői kara csupán a megbízható Keller államtitkársága után vizsgálódik. Így legalább jut idejük a megpörkölődött elvtársaknak arra, hogy önkritikát gyakoroljanak, lemondjanak, vagy felmentsék őket pozíciójukból. Ilyen módon a holdudvari megbízható publicisták is bizonygathatják a köznek: lám-lám, ezek legalább tudják, mi a dolguk, ha rajtakapták őket.
Alig olvadt el a Kossuth téren a szocialista önkormányzati képviselő által gründolt hangulatjavító jégpálya, alig emésztettük meg a gyanúba keveredett Kiss Elemér kancelláriaminiszter menesztését, Nagy Sándor Hattyúházának Vektorát, a szabad demokrata Braun Róbert kormányzati megbízását, a szocialisták izraeli kampánytanácsadójának, Ron Werbernek közpénzen történő foglalkoztatását, vagy éppen a közlekedési tárca közigazgatási államtitkárának kétes kodifikációs megbízási ügyletét, már megint egy gyanús tolmácsüggyel kell foglalkoznunk, ahelyett, hogy arról számolhatnánk be, hányan szeretnének cukrászdát nyitni Bécsben, „mákunk” lesz-e az uniós csatlakozás után, vagy csak mákunk. Vagy hogy az EU vajon az embertartásra készített-e valamilyen irányelvet, szabályt, mert azt már tudjuk, hogy a teheneket olyan istállóban kell tartani, amelynek a fala csempézett és lemosható.
Azon kellene inkább elgondolkodnunk, hogy vajon megfelel-e az EU által támasztott kritériumnak az, ahogy a budapesti hajléktalanok hálnak a Nyugati pályaudvar huzatos – egyébiránt csempézett falú – aluljárójában a telefonfülkében. Emberséges fekhely-e a kartondoboz, nem sért-e valamilyen emberjogi deklarációt. A több mint tízmilliárdra taksált EU-kampányköltségből vajon nem lehetett volna a leginkább rászorultakra költeni, ha már szocialistáknak hívják magukat a jelenlegi hatalomgyakorlók? Talán, ha a mákosgubakampány helyett inkább rájuk költöttük volna ezt a tömérdek pénzt, többen elmentek volna szavazni.
Medgyessy kormányának nincs szerencséje a tolmácsokkal: se az irakiakkal, se a magyarokkal, a valódiakkal. A Taszárra beharangozott háromezer tolmács, avagy közigazgatási szakember kiképzése a Pentagon által – nemzetbiztonsági okokból – Juhász Ferenc szerint egymilliárd forint költséget rótt a magyar központi költségvetésre. Később kiderült: egymilliárdos háborús kiadásunk csupán nyolcvan iraki „ügyintéző” kiképzéséhez nyújtott hozzájárulást. Ehhez képest valóban bagatell az a százmillió forint, amit Medgyessy tolmácsának fordítóirodája kapott egy kétes közbeszerzési pályázat alapján a Nemzeti fejlesztési terv idegen nyelvre történő átültetéséért.
Százmillióért legalább lefordítottak tizennégyezer oldalnyi szöveget, amely nélkül nem tudnánk pályázni az uniós támogatásokra. Megértjük azt is, hogy a kormányfő ragaszkodik jól bevált tolmácsához, hiszen az illető komoly munkát végzett nyolc év alatt az ő „magyar” szövegeinek idegen nyelvre ülteltésével. Ő legalább tudja, mire gondol a kormányfő, amikor az anyanyelv nehézségeivel birkózik.
Az iraki tolmácsok címén elköltött egymilliárdhoz képest a magyar tolmácsnak kifizetett százmillió forint nem is sok. Még hálásak is lehetünk neki, hiszen gyakran előfordulhat, hogy nemzetközi bonyodalmakat hárít el – a haza szolgálatában is – a volt kémelhárító miniszterelnök mellett.