Miután a kilépni vágyó ország értesítette a tanácsot e szándékáról, a két fél „kilépési egyezményt” köt, amely részletesen szabályozza a távozás részleteit: például rendezi a számlákat, amelyek a közös költségvetésből erednek – indítványozza egyebek között az elnökség által benyújtott dokumentum. A jövendő alkotmány 46. cikkelye hozzáteszi azonban azt is, hogy az adott államnak két évvel korábban jeleznie kell kilépési szándékát, a távozás időpontjáról pedig az EU minősített többségi szavazással dönt.
A javaslatban ugyanakkor meglehetősen kevés konkrétum található, holott megfigyelők szerint – az alkotmányos alapkérdésen túl – épp ezek az apróságok teszik a leginkább körülményessé a kilépést: így például nem mindegy, hogy mi lesz a távozó állam azon polgáraival, akik uniós állampolgárságuknál fogva évek óta egy másik államban élnek és dolgoznak? A cikkely, melyet a 105 tagot tömörítő konvent majd csak az április 24–25-i plenáris ülésén vitat meg, már most nagy figyelmet és vitát keltett. Mint a Bruxinfo rámutat: egyesek – így például az Európai Bizottság – úgy érveltek, hogy a tagállamok igazából nem is léphetnek ki a EU-ból, mert az nemcsak államok, hanem népek uniója is. Az alkotmányos szerződés Európa népei, nem csak államai közt köttetett, ezért azt egyoldalúan felmondani egy állam számára lehetetlen – mondták. Érdekesség, hogy pontosan ugyanezt az érvet használták az amerikai föderalisták 1830-ban, amikor Dél-Karolina egyoldalúan hatálytalanítani akart egy szövetségi törvényt: az unió népek, nem csak államok közt formálódott, ezért az állam szuverenitása nemcsak a szövetségi törvények felülírására, de az unió elhagyására sem terjed ki. A dokumentum nem nyerte el az Euroszkeptikus Demokrácia Fórum tetszését sem, mely azt kifogásolta, hogy a kilépő országnak két évet várakoznia kell, és akkor is a többi EU-tag dönti el, hogy mikor hagyhatja el az uniót.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
