Válság az SPD-ben

Bedobta a kancellár a kihívást jelentő kesztyűt a szorítóba – hangoztatja a német szociáldemokraták balszárnya, tovább élesítve annak a belső viszálynak a hangját, amely végső soron Gerhard Schröder bukásának lehetőségét is magában rejti. Az SPD-elnök két fronton találja szemben magát a jóléti állam reformját elutasító elvtársaival.
A „Mi vagyunk a párt” jelszóval radikálisan fellépő csoport – a parlamenti frakció tizenkét képviselője – a tagság megszavaztatását követeli. Franz Müntefering frakcióelnök több mint két órán keresztül igyekezett jobb belátásra bírni a „lázadókat” – eredménytelenül. Az ellentétek az SPD történetének egyik legmélyebb krízise felé vezetnek. Ez már akkor előrevetette árnyékát, amikor Gerhard Schröder rávette Észak-Rajna-Vesztfália tartományi miniszterelnökét, Wolfgang Clementet arra, hogy lépjen be a berlini koalíciós kormányba és „szuperminiszterként” vezesse a gazdaság- és munkaügyi tárcát.
Clement nem bizonyul magára hagyott „Don Quijoténak”, a szociáldemokraták ugyanis nem csak balszárnnyal rendelkeznek, hanem tetemes jobboldali erőkkel is, amelyek az úgynevezett Seeheimer Körben tömörülnek, és egyetértenek Clementtel: a munkaerőpiac reformja és a szociális rendszer átalakítása azért szükséges, hogy biztosítsuk a szociáldemokraták kormányzóképességét.