Több kúra helyett magasabb árak

A gyógyító fürdőzés meredek áremelkedése miatt intézett interpellációt Csehák Judit egészségügyi miniszterhez Pettkó András MDF-es országgyűlési képviselő, aki elmondta: a miniszter megígérte a fürdők gyógyszolgáltatásainak magasabb támogatását. Ebből a mai napig semmi nem valósult meg – nyilatkozta lapunknak Pettkó András.

Magyarországon a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a fürdőkben igénybe vehető gyógykúra-szolgáltatások szabadárasak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) azonban nem fizeti meg a teljes piaci árat a fürdők üzemeltetőinek, hanem csak a teljes ár negyven százalékáért vásárolja meg a gyógyító szolgáltatásokat. Ez pedig azt jelenti, hogy a hatvan százalékos különbséget a fürdők fenntartói állták eddig a beutalt vendégeknél – közölte Pettkó András.
A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy ezeket a költségeket a fenntartók a továbbiakban kénytelenek egyre nagyobb mértékben áthárítani a fürdők látogatóira, ami jelentős áremeléseket jelent a fürdőjegyeknél, a gyógyfürdőben lévő egészségügyi gyógyszolgáltatásoknál májustól.

Pettkó András elmondta, hogy a költségek áthárítása azért vált szükségessé, mert az OEP korábbi ígéretével ellentétben nem emelte március 1-jétől a fürdőknek nyújtott támogatást. Az elmaradt húszszázalékos támogatásbővítést így a gyógykezelést igénybe vevő betegeknek kell megfizetniük.
Az MDF-es képviselő parlamenti interpellációjában nemrégiben választ várt Csehák Judit egészségügyi minisztertől a magyarországi gyógyfürdők működésével és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre. Azonban a Csehák Judit által megfogalmazott kormányzati célokból és tervezett lépésekből eddig semmi nem valósult meg.
Éppen ellenkezőleg, nem több, hanem kevesebb támogatást kapnak a fürdőintézmények – mondta Pettkó András, aki kiemelte: az előző kormányzati ciklusban beindított Széchenyi-terv jelentős támogatásokat biztosított a fürdők fejlesztésére, mivel köztudottan a gyógyvizeinkben rejlő turisztikai lehetőségek jelentős bevételt jelenthetnének a magyar gazdaságnak.
Hangsúlyozta: a Széchenyi-terv megszüntetése gyakorlatilag minden fejlesztési lehetőségtől megfosztotta a fürdők üzemeltetőit. Pedig, ha csak a szomszédos Ausztria példáját nézzük, ahol tudatosan és központilag szervezték az ország síparadicsommá válását, Magyarország gyógyfürdő-paradicsomként szerezhetne világhírnevet – mondta.
Szavai szerint a gyógyfürdőhálózat fejlesztése azonban nem csak a külföldi turisták által hazánkban elköltött pénz miatt jelentős. A mozgásszervi betegségekben szenvedők esetében gyakran a gyógyfürdőben történő kezelés kevesebb kiadással jár, mint a gyógyszeres terápia. A megtakarítás tehát a megelőzésben jelentkezik – mondta.

Pettkó András interpellációjában kevesellte az OEP által támogatott évi két gyógykúra számát is. Azt javasolta, hogy az orvosok maguk dönthessék el, hányszor van szüksége egy-egy betegnek ilyen formájú gyógykezelésre.
Az országgyűlési képviselő elmondta: Csehák Judit azt válaszolta, hogy keretet biztosítanak a nagyobb számú gyógykúra támogatására is. A valóságban azonban még az eddigi előírások alapján járó évi két kúra esetében sem emeli a támogatás mértékét az OEP, nemhogy vállalná a több gyógykúra kedvezményes biztosítását a rászoruló betegeknek – hívta fel a figyelmet Pettkó András.

Emlékeztetett: Csehák Judit egészségügyi miniszter asszony egy hónappal ezelőtt a következőket nyilatkozta: „az idei költségvetésben háromszorosra emeltük, másfél milliárdról 4,5 milliárdra, a gyógyfürdő-kezelésekhez nyújtott társadalombiztosítási támogatást. Kökény Mihály államtitkár pedig azt mondta: „a gyógyfürdői kezelések nagyobb arányú támogatásához a szükséges összeg rendelkezésre áll”. Ezzel szemben idén május 1-jétől drasztikusan emelkedtek a gyógyvizes kezelések árai. A Széchényi-fürdőben csak a termálgyógymedence használata esetén a belépőjegy ára 700 forintról 900-ra emelkedett, amelyből a tb-támogatás összege 368 forint volt, és ennyi is maradt. Így tehát a gyógyfürdő a beutalt betegek után az eddigi 132 helyett 232 forintot vállal át, és a tb-utalvánnyal rendelkezők a helyszínen az eddigi 200 helyett 300 forintot fizetnek május 1-jétől.
Pettkó András szerint fölvetődik a kérdés, hogy ha az OEP ebből a pénzből nem a legrászorultabbakat, a betegeket támogatja a kezelések költségeinek még nagyobb arányú átvállalásával, akkor vajon kit vagy mit? Vajon hova tűnt vagy hová tűnik a hárommilliárd?

Pettkó úgy véli, ahhoz, hogy a fent vázolt problémakör ingoványából a kormány, az OEP és a rászorulók széles köre egyaránt kikeveredjen, és Magyarország előbb-utóbb Európa gyógyszanatóriuma legyen, az alábbiakra van feltétlenül szükség: egyfelől az orvos dönthesse el, hogy a beteg egy évben hányszor vehesse igénybe biztosítási támogatással a gyógyvizes kezeléseket, szemben azzal, hogy ma ezt bármilyen indokoltság esetén is csak kétszer tehetik; másfelől az egészségügyi kormányzat utasítsa az OEP-et mielőbbi intézkedésre, mindenekelőtt a kezelési költségek betegekre jutó részének mind nagyobb arányú átvállalására, vagyis a kúrák árának csökkentésére. A kormány számoljon el: hol a pénz, mire költik a hárommilliárdot?
Végül Pettkó András arra is választ vár, hogy hogyan szándékozik folytatni a kormány a megszüntetett Széchenyi-terv keretében beindult kedvező folyamatokat?