A katedrális

Tizenhat havi munka után múlt pénteken a konvent befejezte munkáját, Európa első alkotmánya elkészült. Ezen az utolsó ülésen már nyoma sem volt a korábbi éles, sokszor elkeseredett vitáknak. Mint konventen részt vevő 28 kormány nevében beszélő dán Henning Christophersen mondta, egyikük sem írná alá az alkotmány minden egyes cikkelyét, együttesen azonban becsületes kompromisszumot alkotnak.
Európa jövő év májusától föderatív állam, amely „shall respect the national identities of its member States” (I–5.1. §). Az alkotmányban ez a fél mondat szól az unió 25, majd még több nemzetéről. Akik De Gaulle álmát, a nemzetállamok szövetségét akarták megvalósítani, a konventben elenyésző kisebbségben maradtak. A nevükben Jens-Peter Bonde, ugyancsak dán europarlamenti képviselő beszélt: „Ez az alkotmány az Európai Uniót a korábbi nemzetközi együttműködésből egy föderációvá alakítja át, megadva neki a jogi személyiséget, elnökkel, külügyminiszterrel személyesítve meg az európai államot. Nemzeti parlamentjeink fontossága csökken, hatalmuk azonban nem az Európai Parlamenthez kerül át, hanem eltűnik valahol a brüsszeli bürokrácia hatalmi játékaiban.”
Az európai nagy pártok képviselői viszont lelkesek voltak. A szocialisták nevében a román kormány képviselője, Hildegard Carola Puwak beszélt és azt mondta, hogy „a konvent szocialista tagjai támogatják, és nagy sikernek tartják az európai alkotmányt, amely megvalósítja azokat az értékeket, amelyekben a szocialisták hisznek. A néppártok nevében felszólaló Elmar Brok, Németország europarlamenti képviselője azt mondta, „kemény viták után olyan kompromisszum született, amelyet mindannyiuknak védenie kell”.
Az ülés végén Giscard d’Estaing, a konvent elnöke, igazi francia eleganciával és méltósággal megköszönte mindenki munkáját és arról beszélt, hogy az európai együttműködés úgy készül, mint egy katedrális, akik az alapját lerakják, sohasem fogják a tornyát látni, de mindenki számára megtiszteltetés, hogy egy téglát elhelyezhetett rajta. Ekkor felhangzott Beethoven IX. szimfóniája, az Európai Unió himnusza, és a brüsszeli parlament félkör alakú nagy üléstermében a jelenlévő mintegy ezer ember némán felállt, és még a szkeptikusok is úgy érezték, történelmi idő tanúi.
A hétköznapok azonban ezután jönnek, és ha őszintén magunkba nézünk, be kell vallanunk, hogy a leendő katedrális alapjainak szilárdsága itt-ott ugyancsak kétséges. Nem igaz például, hogy a csatlakozó országok megfelelnek a koppenhágai kritériumok azon pontjának, hogy gazdaságuk versenyképes az EU piacán. Mindenki tudja, hogy nem versenyképes. A föderatív Európa hívei talán életüket és vérüket adnák álmaikért, a pénzüket azonban nem kockáztatják. Az EU költségvetése a tagállamok GDP-jének 1,27 százaléka, ebből nem lehet egy szövetségi államot működtetni, ami rögtön nyilvánvalóvá válik, ha meggondoljuk, hogy a német szövetségi államban ugyanez az arány 12 százalék. Európa nem egy nemzet, hogy biztosítsa egy szövetségi állam összetartásához szükséges szolidaritást, amire különösen akkor lesz szükség, ha az előrelátható gazdasági és szociális feszültségek előtűnnek.
Brüsszelben azonban nem Európa térképét, hanem a földgömböt nézik. A be nem vallott indok, a mágneses vonzerő a nagyarányú bővítés mögött az, hogy a 450 milliós, majd még nagyobb Európai Unió létszámban lényegesen, GDP-ben némiképp meg fogja haladni az Egyesült Államokat.
A kibővített Európai Unióban 20 hivatalos nyelv lesz, ha minden nyelvről minden nyelvre fordítanak, ez egy időben 380 tolmács munkáját igényli, nem beszélve, a váltótársakról. A tolmácsoknak a nagy ülésteremben még csak lesz hely, a kisebb termekben zajló bizottsági üléseken azonban a tolmácsok elhelyezése megoldhatatlannak látszik. Lehet, hogy a katedrális helyett Bábel tornyát építjük?