Amerika új stratégiája a Közép-Keleten

Jóval az Irak elleni hadjárat megkezdése előtt Teheránban már az utca embere is tudta, hogy Irán lesz a következő célpont a térségben. Botorság is lett volna ugyanis azt hinni, hogy a világ első számú nagyhatalma nem próbálja meg rendezni a régi számlákat az odaadó hívét, a sahot megbuktató iráni rezsimmel, amely az iszlám forradalom exportjára törekedve súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államok, de legfőbb térségbeli szövetségeseinek érdekeit is.

Az utóbbi hetek eseményei – az iráni nagyvárosokban lezajlott rezsimellenes diáktüntetések, a Teheránt ért amerikai bírálatok, és az úgy Amerika, mint Európa részéről rá nehezedő nyomás, hogy járuljon hozzá nukleáris programjának nemzetközi felügyeletéhez – igazolják a fenti várakozásokat. Ezúttal az iráni rezsim megbuktatása Washington szándéka, eszközül azonban a belső bomlasztást választotta a túlságosan kockázatosnak ítélt katonai beavatkozás helyett. A mintegy 70 milliós országban, amelynek lakosságában többségben vannak az iszlám forradalom után születettek, már korábban is voltak rezsimellenes megmozdulások. Elsősorban a sah rendszeréről személyes tapasztalattal nem rendelkező fiatalok igyekeztek lerázni az őket az élet minden területén korlátozó teokrácia uralmát, mind ez idáig sikertelenül. Az elmúlt egy-két évben számos jele mutatkozott annak, hogy a növekvő gazdasági nehézségek amúgy is nyitásra késztetik a teheráni kormányt. Ezek a kedvező változások azonban túl csekélyek és túl későn jöttek ahhoz, hogy leszereljék az elégedetlenkedőket, akik azért szavazták vissza másodszor is Mohammad Hatamit az elnöki székbe, hogy végre jobban és szabadabban éljenek ebben a gazdag országban. Az iráni társadalom azonban végletesen polarizálódott, az egyetemi diákság jelentős, de nem meghatározó részét képezi a lakosságnak, a tüntetésekhez most sem sikerült megnyernie a szélesebb tömegek rokonszenvét. Az irányában megnyilvánuló nyílt amerikai támogatás pedig többet árt, mint használ. Okot ad a vallási vezetőknek arra, hogy a diákokat külföldi bérenceknek bélyegezzék. Az sem segít, hogy a cél érdekében Washington egy olyan baloldali – egyébként általa is – terroristának minősített szervezettel „szűri össze a levet”, amely a hetvenes években amerikaiakat gyilkolt. Eddig félmilliárd dollárt osztott ki az ellenzéki erők között, ennek morzsáit foglalták le a francia hatóságok az Iráni Népi Modzsahed helyiségeiben a múlt héten.
Ami a nukleáris programot illeti, Irán már a sah idejében is törekedett saját atomfegyver kifejlesztésére. Mivel két térségbeli ellenlábasának (Izraelnek és Pakisztánnak) a birtokában is van, s az amerikai terjeszkedés miatt veszélyeztetve érzi magát, ettől a szándékától nem fog elállni. Jóllehet Európa barátságosabb érzülettel és több megértéssel van Irán iránt, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kemény fellépése azzal magyarázható, hogy az iraki háború kapcsán keletkezett szakadék az Egyesült Államok és Európa között tovább ne mélyüljön. Egyedül a nukleáris fejlesztési program legfőbb beszállítója, Oroszország, kelt a védelmére. Putyin határozottan cáfolta, hogy Teherán az atomenergiát bármi egyébre, mint békés célokra kívánja felhasználni. Mivel az iráni nukleáris létesítmények rafinált elhelyezése miatt bombázásuk kockázatos volna, Amerika a berendezések, illetve alapanyagok helyszínre szállítását próbálja megakadályozni. Az amerikai kezdeményezésre a múlt héten, Spanyolországban megtartott konferencián döntés született további – elsősorban mozlim – országok kikötőibe tartó hajók ellenőrzéséről. Ha azonban az „eszével” mégsem érné el a kívánt eredményt, Amerika kész az erő alkalmazására is, hogy megakadályozza Iránt nukleáris fejlesztési programjának megvalósításában. Legalábbis így nyilatkozott a BBC-nek, egy névtelenségbe burkolózó amerikai kormánytisztviselő.