Az elszabadult hajóágyú

Miért csukták börtönbe Al Caponét? Ezt kérdezték a múltkorában egy tv-játék résztvevőjétől. Emberölés, szeszcsempészet, esetleg rendőrgyilkosság, vagy zsarolás miatt? Ezt kitalálni szinte lehetetlen. A helyes válasz: adócsalás. Ez viszont szinte hihetetlen!
Ez jutott eszembe, amikor arról értesültem az újságból, hogy az oktatási miniszternek a közbeszerzési törvény megsértéséért kell esetleg megválnia a bársonyszéktől. Pedig azt nagyon szereti. Mint képesítés nélküli pedagógus, aki annak idején otthagyta a bölcsészetet és átnyergelt a közgazdaságtanra, mint jövedelmezőbb foglalkozásra, már másodszor uralkodik az Oktatási Minisztériumban. Al Capone adócsaláson bukott le, pedig kezéhez igen sok ember vére tapadt. A magyar oktatási miniszter kezéhez nem vér tapad, csak könny. Az azonban nem kevés. A választáson elért alig ötszázalékos eredménnyel, a lakosság kilencvenöt százalékának az akarata ellenében olyan felforgató munkát végez a közoktatásban, ami kivívta nemcsak a pedagógusok, a szülők, a szakszervezetek, az önkormányzatok és a legkiválóbb középiskolák felháborodását, hanem még a Magyar Tudományos Akadémia mind a tizenegy osztályáét is.
Magyar Bálint a magyar iskolát olyan gyakorló terepnek tekinti, most már másodszor, ahol a neoliberális ideológia erőszakos terjesztésének minden lehetőségét büntetlenül lehet kipróbálni, a drogfogyasztás előmozdításától, a kaotikus tanterveken át, az évezredes pedagógiai tradíciók lábbal tiprásáig. Nem fél senkitől, sem a koalíciós partnertől, sem a kormányfőtől, mert azt hiszi, hogy ha neki bántódása esne, akkor az SZDSZ kilép a koalícióból, és akkor összeszakad ég és föld. Kár ilyen bátornak lenni. A régi mondás szerint „az oktatás terén elkövetett hiba égbekiáltó bűn, mert mindenki csak egyszer fiatal”. Aki nem szokott az ég haragjától félni, az többnyire itt a földön szokott bűnhődni.
Az 500 oldalas matematika tankönyvek divatját, még jóval a rendszerváltozás előtt, épp a neoliberálisok kényszerítették rá a magyar iskolára. Fizika, kémia és biológia címen olyan tankönyveket hoztak forgalomba, amelyek helyenként a főiskolai szintet is meghaladták. A létező szocializmus idején, tárgyanként csupán egyetlen tankönyvet engedélyeztek, a rendszerváltozás után ennek ellentétébe csapva át, tankönyvnek nevezett fércmunkák százait, sőt ezreit zúdították rá a védtelen pedagógusokra. Így természetesen bekövetkezett a túlterhelés.
Itt lépett színre Magyar Bálint csapata, amely egy olyan megoldást eszelt ki egy törvényjavaslat formájában, amely az iskolát minőségi kisdedóvóvá kívánja „fejleszteni”. (A kis-egyszeregyet úgyis tudja a közbeszerzésből származó Sulinet programcsomag, azzal nem szabad terhelni a köznép gyerekét.) A fizikát, a kémiát és a biológiát egyetlen „természettudománnyá” akarják integrálni, amiről az iskolában úgy lehet vitatkozni és csevegni, mint a csillagjóslásról, az aranycsinálásról és a kuruzslásról a középkorban. Meg kell hagyni, ez az USA állami iskoláiban is hasonlóképpen megy, csak ott, ha szükség van értelmes emberekre, akkor kedvükre válogathatnak az európai, a távol-keleti, sőt, ha kell, még a magyar szürkeállományt hordozó emberfőkben is.

Hogy Magyar Bálintnak nincs gyakorlata az oktatásban, az közismert, de hogy a nevelésről se legyen fogalma, az, ha lehet, még felháborítóbb. Amikor a kendermagos demonstráció után a MTV nyilvánossága előtt azzal kérkedett, hogy ő bizony kétszer is kipróbálta a drogot, és lám, mégsem lett drogfüggő, akkor a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:

1. Magyar Bálint tényleg nem tudja, hogy a példamutatás a nevelés leghatékonyabb eszköze, a jóra is, és a rosszra is? Vagy tudja, és éppen azért mondta azt, amit mondott?
2. Magyar Bálint nem tudja, hogy „egy tanú, nem tanú”? Az ő egyedi esete nem bizonyítja, hogy a drog kipróbálása nem vezet drogfüggéshez. Éppen ennek az állításnak az ellentettje az, ami igaz: csak a drog kipróbálása vezethet drogfüggéshez. Ez az állítás annyira igaz, hogy bizonyítani sem kell, sőt nem is lehet. Ez evidencia!
3. A vele szemben ülő szakember, aki fiatalkorában szociális munkásként drogfüggő fiatalokkal is foglalkozott, miért nem tartotta vissza Magyar Bálintot attól, hogy a drog kipróbálásának veszélytelenségét propagálja? Milyen érdeke fűződhetett ehhez?
4. Az oktatási miniszternek ez a tűrhetetlen magatartása vajon mennyi könnyébe fog kerülni a magyar édesanyáknak?
5. Van-e példa arra, hogy egy felelős miniszter, a közszolgálati médiát felhasználva, a fiatalokat önveszélyes cselekedetre buzdítsa?
6. A szabadság az egyik legszentebb emberi érték. Olyan, mint a levegő. Ha van, akkor észre sem vesszük, ha hiányzik, akkor fuldoklunk, de ha sok van, akkor meg is fulladhatunk. A drogfüggés megfosztja az embert a szabad cselekvés lehetőségétől. Milyen liberálisok azok, akikre még csak a gyanú árnyéka is rávetülhet, hogy szívesen eljátszanak a drog kipróbálásának lehetőségével, sőt ezt még propagálják is, a nyílt utcán is, és a közszolgálati televízióban is? A válasz: neoliberálisok.
7. Van-e példa arra, hogy egy világhírű magyar író ehhez asszisztáljon?
8. Vajon van-e értelme annak a kijelentésnek, amit ez az író ismételten hangoztatott, miszerint „nem büntethető az, ha valaki csak önmagának árt”? A ma élő egyén azért születhetett meg, mert Ádám és Éva óta, vagy ha jobban tetszik, az ősmajmok óta minden generáció azért törte magát, hogy a következő generáció fennmaradhasson, és továbbvihesse mindazt, amit az eddigi generációk megtestesítettek. Lehetséges-e úgy ártani önmagamnak, hogy ez ne legyen kárára sem őseimnek, sem utódaimnak, és az én generációm egyetlen tagjának sem? Igen, ez lehetséges egy olyan virtuális világban, amelyben az egyén az alfa és az ómega. Az egyén, aki önmagában létezik, függetlenül az őt körülvevő világtól. Igen, ez létezik a neoliberális ideológia elképzelt világában. Ennek az ideológia termelte „egyénnek” az oltárán érdemes feláldozni a valóságos egyéneket, úgy, ahogy azt más ideológiák alapján már a hitlerizmus és a sztálinizmus bemutatta.
Al Capone adócsaláson bukott le, pedig kezéhez igen sok ember vére tapadt. A magyar oktatási miniszter feltehetőleg a közbeszerzési törvény megsértéséért fogja elveszíteni a miniszteri bársonyszékét, és ugyanakkor elnyerni a miniszteri nyugdíjat.
Az a kártevés, amit a neoliberálisok végeztek a magyar közoktatásban, Magyar Bálint vezetésével, a felnövekvő generáció ellen irányul. Ezért, ha politikailag korrektek akarunk lenni, akkor nem hasonlíthatjuk Al Capone működéséhez, mert az elsősorban az ellenséges maffiák felnőttkorú tagjai ellen irányult.

A szerző akadémikus, egyetemi tanár