Casus belli amerikai módra

Demokráciákban, ha egy kormány háborút indít, nem elég pusztán baráti segítségnyújtásról beszélni: a háborút a közvélemény előtt valahogy meg kell indokolni. Ez történt Irak esetében is, amikor a háború megindításának oka az a fenyegetés volt, amit Szaddám Huszein 45 percen belül bevethető tömegpusztító fegyverei jelentettek az angolszász világ számára. Nyolc héttel a háború befejezését követően ezekre a tömegpusztító fegyverekre még mindig nem bukkantak rá, és ez a háborút ellenzőket arra bátorította, hogy megkérdőjelezzék kormányaik őszinteségét. E héten, szerdán Tony Blairnek az angol alsóházban azzal a váddal kellett szembenéznie, hogy kormánya eltorzította a hírszerzési tényeket. Sokan azt gondolták, hogy vádak súlya alatt a kormányfő a nap végére megválik hivatalától, azonban kiderült: Blair kitűnő érzékkel tud kitérni az egyenes válaszok elől, e képességét Simon Hoggart, a Guardian cikkírója egyenesen Bill Clintonéhoz hasonlította a Monica Lewinsky-botrány idejéből. Mindenesetre az ügyet egy parlamenti bizottság fogja kivizsgálni, és a brit miniszterelnök megígérte, hogy a valamennyi párt képviselőit magában foglaló bizottság minden szükséges hírszerzési dokumentumot megkap.
Az CIA és az Egyesült Államok külügyminisztériuma is egyre nagyobb nyomás alá kerül, hogy igazolja az iraki fegyverkezési programmal kapcsolatban korábban hangoztatott állításait. Korábbi CIA-elemzők egy csoportja most kezdi vizsgálni azt a CIA-dokumentumot, amely a háború megindításának alapjául szolgált. A tavaly októberben kiadott dokumentum azt állította, hogy Iraknak vannak mind vegyi, mind biológiai fegyverei, és éppen felújítani készül nukleáris programját.
Mivel ilyen fegyvereket nem találtak, felkérték a CIA már visszavonult elemzőinek egy csoportját, hogy ellenőrizzék a dokumentum valóságtartalmát. A kérdés tisztázására, hogy Bush hivatalnokai háborús törekvéseik alátámasztásáért meghamisították-e a hírszerzési adatokat, nyilvános szenátusi vizsgálat indul. John Warner, a szenátus védelmi bizottságának republikánus elnöke szerint: „Az emberek megkérdőjelezik, hogy az elnök, a külügyminiszter és a védelmi miniszter, a CIA igazgatója és mások megfelelő módon használták-e fel a hírszerzési adatokat.” Az Egyesült Államok külügyminisztere, Colin Powell annyira nyugtalan volt az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos hírszerzési adatok megkérdőjelezésével kapcsolatban, hogy egy titkos bizottságot hozott létre: nézze át azokat az információkat, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsában ez év február 5-én elmondott beszéde előtt kapott. Az US News and World Report szerint a csapat Powell beszédének piszkozatából az Irak számára tilos fegyverekre és az al-Kaida-kapcsolatokra vonatkozó állítólagos bizonyítékok több tucat oldalát távolította el, mert azokat nem lehetett alátámasztani. A vizsgálat egyik fázisában Powell annyira dühös lett a hírszerzési adatok megbízható alátámasztásának hiánya miatt, hogy kijelentette: „Nem olvasom tovább, ez …t sem ér!”.
Valójában a háború elérte célját, a közel-keleti térség olaja már biztos kezekben van, ami kérdés még maradt, csupán annyi, hogy demokratikus országokban milyen mértékig fogadható el a közvélemény politikusok és média által történő manipulálása, van-e valamilyen határ e tekintetben. Timothy Garton Ash, a Guardian elemzője szerint mi már talán a Mátrix című film által bemutatott szimulált világban élünk. „Az a szisztematikus erőfeszítés, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többségét az idő nagyobb részében becsapják, a legintelligensebb, legjobban informált, és igen jól megfizetett emberek dolga, PR-szakembereké, politikusoké és kémeké.” Mint O’Brian, a belső párt tagja George Orwell 1984 című regényében, ők mindent jobban tudnak. Ők látták a fotókat, a magnószalagokat, az írásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a közvélekedés téves. De azután mindezt – mint O’Brian – az emlékezetvesztőbe dobják. „Hamu, mondta O’Brian, azonosíthatatlan hamu. Por. Nem létezik. Sohasem létezett.”