Csigavér

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a parlament által hétfőn elfogadott kórháztörvény alkotmányellenes-e vagy sem. Csak azt tudom, hogy az ellenzék és az érintett érdekvédelmi, szakmai szervezetek többségének határozott álláspontja szerint a profitorientált befektetők működtetési- és tulajdonjog-szerzési lehetőségének biztosítása nem szolgálja sem a betegek, sem az orvostársadalom érdekeit. Indokolt tehát, hogy a köztársasági elnök alapos megfontolás tárgyává tegye a törvény aláírását. Az ellenzéki pártok vagy a Cser Ágnes vezette szakszervezet nyilatkozatait ismerve ugyanakkor biztosra vehető, hogy a törvényről a végső szót Mádl Ferenc döntésétől függetlenül az Alkotmánybíróság mondja majd ki.
Mindezt előrebocsátva nehéz ésszerű magyarázatot találni arra a már-már az alkotmányosság kereteit feszegető látványos nyomásgyakorlásra, amely az államfőt ebben az ügyben a kormánykoalíció részéről éri. Még a parlamenti zárószavazást megelőzően nem kisebb személyiség, mint maga Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese presszionálta egy kicsit a nemzetközi jog szaktekintélyének számító államfőt; a fajsúlyos kormánypolitikus aggódva említette azokat a pletykákat (!), hogy egyesek arra szeretnék rávenni az elnököt, ne írja alá a törvényt. Csehák Judit egészségügyi miniszter pedig tegnap konzultációs lehetőséget ajánlott fel Mádl Ferencnek, amelynek során kész minden kérdést, aggályt tisztázni. A látszólag gáláns ajánlat szöges ellentétben áll az alkotmány szellemével: a demokratikus politizálás normáit a Kádár-féle politbüróban elsajátító miniszter asszony személyesen szeretne nyomást gyakorolni a pártok (és így a kormány) felett álló legfőbb közjogi méltóságra. Ezenfelül a felajánlkozás illetlen is, hiszen Mádl Ferenc kétségbevonhatatlanul rendelkezik azzal a jogi tudással és szakmai apparátussal, amelyek segítségével meghozhatja felelős döntését a kórháztörvény sorsáról. Természetesen nem akarok kettős mércét alkalmazni, így helytelenítem az MDF-es Csáky András nyilatkozatát is, miszerint – nyilván Csehák példáján felbuzdulva – ő is időpontot kérne a köztársasági elnöktől.
Az államfő alkotmányos joga egy parlament által elfogadott jogszabályról előzetes normakontrollt kérni az Alkotmánybíróságtól vagy azt megfontolásra visszaküldeni az Országgyűlésnek. Aki ezen jog gyakorlásában bármilyen módon korlátozni igyekszik őt, súlyosan vét a jogállami normák, a hatalomgyakorlás demokratikus elvei ellen. Tudjuk, hogy a jelenlegi kormány számtalan módon képes kifejezni ellenszenvét a tőle független intézmények vezetőivel szemben, legyen szó az államfőről, a legfőbb ügyészről, a Nemzeti Bank, a pénzügyi felügyelet elnökéről, de egy ombudsman is bármikor kaphat körmöst, ha a munkája során a szocialisták érdekeit keresztezi (Péterfalvi Attila esete az adatmásolással). Ha már anynyira felháborodtak a módszereiket bíráló lisszaboni határozaton, talán ezen a téren is nagyobb visszafogottságot tanúsíthatnának.
Amennyiben a kórháztörvény alkotmányos, a köztársasági elnök döntése legfeljebb a hatálybalépés időpontját és a képviselők nyári szabadságát befolyásolhatja, ráadásul a parlamenti többség eltörölte a korábbi, Mikola-féle jogszabály még érvényben lévő passzusait. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért e sietség, izgalom. Arra ugyanis, hogy a koncra éhes befektetőknek tett ígéretek azonnali beváltása miatt sürgős az ügy, a szocialistákat ismerve gondolni sem merek.