Geréb, a dózer meg a „buleward”

Gerébnek nevezte Hende Csaba MDF-tagot a Duna Televízió stúdiójában Katona Kálmán, az MDF újdonsült általános alelnöke. A keresetlen irodalmi hasonlat abból az alkalomból hangzott el, hogy Hende megrovó levelet kapott a párt elnökségétől, amelyben sérelmezik, hogy a Szabadság Kis Köre polgári kör tagjaként részt vett a Medgyessy-kormányzat első évében előfordult jogtiprások feltérképezésében; illetve az emberi jogi jelentés alapján született lisszaboni kereszténydemokrata határozat kapcsán sajtótájékoztatón exponálta magát. Az elnökségi levél szerint Hende MDF-taghoz méltatlan magaviseletet tanúsított – de arra nem derült fény, hogy azért-e, mert az MDF elnöksége szerint Magyarországon az utóbbi egy évben nem történt jogtiprás; vagy azért, mert Hende kínos pillanatokat szerzett a hatalmon lévő baloldalnak.
Aki az MDF honlapján szeretne tájékozódni az ominózus levélről, egy árva sort sem talál róla. Pedig a jobboldal jövője szempontjából nem lényegtelen, milyen önképet sugároz magáról a második számú ellenzéki párt. Egy olyan közéleti klímában, amikor a józan politikai érvek helyét már nem csupán a választási kampány felfokozott körülményei között veszi át a baseballütő, hanem sötét tőzsdei manipulációk hátterében is megjelenik ez a tőrőlmetszett magyar sporteszköz; amikor a véres hivatalnokverések mögött rejlő üzleti tranzakciók némelyikét egészen a hivatalban lévő miniszterelnök vadásztársáig vezeti el az oknyomozó sajtó; roppant fontos volna, hogy az ellenzék a legégetőbb kérdésekben egyetértést mutasson.
Nos, ezen a honlapon ettől függetlenül sok érdekesség található, ami nem a jobbközép egység irányába mutat ugyan, viszont fölöttébb szórakoztató olvasmány. Fontosnak tartották például egy az egyben közreadni azt a beszélgetést, amelyet Széles Gábor MDF-es vállalkozó folytatott a Nap-kelte stúdiójában, s amely a Magyar Nemzetet egy MDF-ellenes összeesküvés középpontjába helyezi. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke leszögezi: „Ugyan én csak egy mezei MDF-tag vagyok, de hát nyilván az MDF felső pártvezetésével is kapcsolatban vagyok, és hát bizony eléggé kialakult az a vélemény az MDF-en belül, hogy úgy mondjam, egy egész pályás letámadásra készülnek az MDF-fel szemben, sőt, hogyha igazak azok a hírek, akkor még egy határidőt is adtak, hogy augusztusig az MDF-et be kell dózerolni, szinte szó szerint ezzel a megfogalmazással.” A moderátor érezhetően megdöbben – ilyesmit még Csurka István sem szokott megkockáztatni. Széles is visszatáncol; azért mégsem meri Orbán Viktort megvádolni a dózerolással, ehelyett menet közben módosít: „Amik az elmúlt fél évben érték akár az MDF-et, akár a holdudvarát, [azt mutatják] hogy azért vannak valamiféle központi akarattól független, hogy úgy mondjam szabadcsapatok is, akik eldöntötték azt, hogy márpedig ők ezt végrehajtják, illetve valamiféle igazságosztó szerepkörbe kerülnek” – mondja, majd e „szabadcsapatot” leszűkíti lapunkra. A moderátor ugyan szerényen ellenveti, hogy azért ez mégsem biztosan dózerolás: lehet, hogy egyszerűen csak sajtószabadság; de a vállalkozó hajthatatlan: „Sajnos a Magyar Nemzet jelenlegi vezetése beállt részben egy ilyen buleward lapstílusba” – mondja. (Így írják háromszor is, mintha valami angol szó volna. Lehetne franciásan „boulevard” vagy magyarosan „bulvár” – „buleward” semmiképp. Igaz, erről nem Széles tehet, hanem a polgári igényességért aggódó párthonlap.) S ha mégsem következne be augusztusig a vizionált dózerolás? Nos, annak az a magyarázata, hogy „a Magyar Nemzet is hamarabb meg fog bukni, mint hogy ezt végre tudják hajtani, mert nem tudom elképzelni azt, hogy egy tisztességes jobboldali gondolkodású ember ilyen laphoz, akár az olvasásához is asszisztálna”. Önök tehát, akik talányos módon e sorok „olvasásához asszisztálnak”, MDF-es mércével nem tisztességes jobboldali gondolkodású emberek. Én meg nyilván egy álnok dózeroló vagyok (bár épp most terveztem, hogy augusztusig elmennék szabadságra).
Lehet persze ellenvetni, hogy Széles dózerelmélete irreleváns, hiszen csupán „mezei párttag” (igaz, a legerébezett Hende is az). Nézzük hát, mint nyilatkozik a roppant népszerű elnök asszony a Magyar Hírlapban. (E lap főszerkesztője az a Szombathy Pál, akinek szédítő karrierje az MDF-es Kónya-dolgozat világgá kürtölésével vette kezdetét.) Dávid Ibolya szerint „most menjen, aki a Fidesszel tartana”. Úgy véli, „nincsenek a pártban feloldhatatlan feszültségek” (Hendével is nyilván csak szívpostát váltanak). „Adva van tehát a Magyar Demokrata Fórum számára a feladat: erőt és teret nyerni önmagának, erőt és teret engedni a megfontolt és felelős politikai gondolkodásmódnak. Hogy ehhez talál-e az MDF szövetségest vagy sem, jelentős, de nem elsődleges kérdés” – hirdeti ki a Fidesznek szóló ultimátumot.
Ehhez képest Hende Csaba ügye helyi érdekűnek tűnik. Ő sokáig az ellenzéki egység, a jobbközép koalíció személyes záloga volt a választók szemében. A második választási forduló előtt – amikor Dávid Ibolya tartózkodási helye éppolyan bizonytalan volt, mint Kádár Jánosé 1956 novemberének első napjaiban – Orbán mellett többek között Hende cipelte a zongorát: ott volt a Várban, felszólalt a Dísz téren. Nem kis szerepe van tehát a jobboldal választási vereségének minimálisra való csökkentésében, a kétharmados balliberális többség megakadályozásában. Jó néhány MDF-es képviselő (közös Fidesz–MDF-jelölt) neki is köszönheti mandátumát. Hende akkor vált kegyvesztetté, amikor elvállalta Orbán Viktor kabinetfőnöki felkérését, majd a polgári körök összefogását. Lemondott MDF-alelnöki pozíciójáról, de megmaradt párttagnak. Most viszont már ez is kínos a pártjának: tudatták vele, hogy nem élvezi az elnökség bizalmát. (Ez amúgy politikatörténeti nóvum: eddig csupán olyasmivel találkozhattunk, hogy a pártvezetők nem élvezik a tagság bizalmát – hogy ez fordítva is lehetséges, elképzelni sem mertük volna.) Senki ne tekintse dózerolásnak, de hát itt mégsem igazán magasztos politikai elvekről, sokkal inkább Hende listás mandátumáról lehet szó. Tőle, aki párttársait mandátumokhoz segítette, most elvárnák, hogy mondjon le önként a képviselőségről. Volna persze egyenes út is. Azt mondani: te egy Fidesz-bérenc vagy, aminél jobbközép berkekben nincs nagyobb bűn, azonkívül nem lehetsz két úr szolgája – kizárunk és punktum. Erre már tettek kísérletet, de az etikai bizottság – bár nem jogerősen – felmentette. Vagyis ez nem járható út. Arra kell tehát rászorítani Hendét, hogy ő borítsa az asztalt. Sértegetni kell, megalázni, idegháborút folytatni ellene. Ha elszakad nála a cérna és kilép a pártból, remek. Ha kilép, de átül a függetlenekhez, mandátumrablónak, erkölcsi hullának lehet bélyegezni. Olyannak, aki rossz fényt vet Orbán Viktorra is. Olyannak, aki alkalomadtán képes beülni a munkagépbe, hogy ledózerolja volt párttársait. (Brrr!)
Geréb egyébként előbb átállt a vörösingesekhez, majd vissza a Pál utcaiakhoz. A gerébező Katona Kálmán előbb MDF-es volt, aztán fideszes, most megint MDF-es. Teljesen összezavarodtam, ki kicsoda ebben a hasonlatban…